a láthatatlan

.
egy fáradt hang suttog
a sötét erdő fái közt

egy hűvös fuvallat
mely szellők szárnyán jött

egy gyöngéd érzés mely fáradt
szíved mélyéről tör föl

áthatolva minden
megfoghatón
és megfoghatatlanon

tompán izzó vörös fényként
melynek kihunyni készülő

de pislákoló lángja
segélykérőn árad

az életet adó
reményt keltő

új erőt szító
forrón dobbanó
tüzesen lüktető
erősen
szerető
szív felé