a kimondhatatlan szavak

2011. december 1., csütörtök

a kimondhatatlan szavak

.
kellemes melegben feküdtem az ágyon,
gondolataim messze jártak
próbáltam értékelni életem dolgait
újakat,s régieket
hiszen különleges nap ez a mai,, pont egy év telt el
és nem lehet úgy tenni mintha nem gondolnék erre

egyszer csak érdekes melegséget éreztem a kezemen
hihetetlen gyöngéd érintés
szinte emberen túli, föld feletti
vagy földön túli, ember feletti,

fene tudja, de semmihez nem hasonlítható
ismeretlen, de mégis oly nagyon ismerős

kellemes, simogató, megnyugtató érintés

csak nem !!!!!!!
vagy deeeeeeee !

TE ?? Itt ??
Honnan ??
Mikor ??
Miért ??

Éreztem ahogyan ez a finom aprócska érintés, lassan egy erősebb kéz érintésévé alakul.
Egy tündér finom ujjai, egy ismerős kéz határozott érintésévé
Zavaromban elkezdtem keresni az érintés gazdáját !

Nem is tudom miért .
Hiszen akkorra már pontosan tudtam ki is fogja a kezem.
Szerettem volna ránézni, de akkor jöttem csak rá, hogy a szemem csukva van.
Szerettem volna kinyitni, de nem ment.
Erőlködtem, pislákoltam, de nem ment.

És akkor megadtam magam.
Éreztem, hogy nem kell erőltetnem, hogy nem kell harcolnom.
Elengedtem hát testem, és átadtam magam az álomnak.

A gyengéd kéz lassan felhúzott az ágyamból,, és testem megadóan engedelmeskedett.

halkan, nem is tudom hogyan nyílt szám , és mint egy sóhaj távozott a szó ajkamról

GALYÓCA

honnan kerültél ide ??
Éreztem ahogy forró könnyeim gyűlnek becsukott szememben.
Éreztem hogy testem szótlanul engedelmeskedik a felém nyújtott kéznek
Éreztem, hogy ha akarnék sem tudnék ellenállni.

Engedelmesen álltam fel, de nem is álltam, lebegtem......
Nem szólt egy szót sem........
kinyújtott kezével fogta kinyújtott kezem.

Lassan, nagyon lassan elkezdett körben forogni.
Mint gyerekkorunkban amikor keresztben átfogtuk egymás kezét és csak forogtunk, forogtunk.
Épp úgy kezdett el kinyújtott kezeink körül, nagyon lassan forogni.
Egy lépés, egy kör, léptek nélkül suhanva.

tudattalanul, elernyedve engedelmeskedett testem
megrészegülten, lassan forogva, próbáltam megérteni a történetet
aztán egyszer csak megéreztem hogy egyik kezem elengedi, és egy másik kéz fogja meg szabaddá vált kezem.
Próbáltam felnézni, bár teljesen felesleges volt.
Az első érintésre pontosan tudtam ki az.

VIRCINA

Ámulatom egyre csak fokozódott,,
Mi történik itt ma velem ??

És együtt forogtunk, immár hárman,
Egyre gyorsabban
egyre
egyre
szédületesebben
egy tánc egy tánc egy tánc egy tánc

és akkor

a forgástól félájultan képek szöktem a szemem elé

írások, versek,
szerelem
boldogság
betegség,, egy furcsán dobogó szív
egy nő zavaró képe

egy park, torta, sütemény, egy férfi illata
egy tekintet
majd könnyek

az út
majd fájdalom
és csend
kín, vágy,

és szavak : " nem tudom jó hír-e ? összevesztem a barátnőmmel "

aztán ismét levelek
titkos boldogság
vágy
öröm
fájdalom

találkozás
egy éjszaka
egy szív fájdalmas össze vissza verése
majd a szív egyenletes csodálatos dobogása
földöntúli boldogság
remény
öröm
tánc
fürdés
nevetés
forróság
izzadás
nevetés
vacsora reggeli
kirándulás
nevetés
hiány

és a sokszor kimondott mondat :
" köztünk nem számít tér és idő "

kín
szenvedés
találkozás
tanulás
nevetés
ölelés
szeretés
beteljesülés

tanulás
hideg
fáradtság
tervezés
tanulás
vizsga
öröm
fáradtság,, fáradtság

bánat, fájdalom, keserűség

" meg kell tanulnod hogy a kimondott szavaknak súlya van."

halál, halál
üresség
halál

találkozás
ölelés
remény,remény,remény, remény
fürdés
angyalkák

" lecsengtél bennem "

halál
könnyek,,, könnyek, könnyek, könyörgés, könyörgés, imák
csend
csend
csend
csend

a forgás lelassult, és még jobban lassult.
a képek szinte elhúzódva vontatottan jelentek már meg
a meleg kezek szorítása kezdett lazulni
és érzetem hogy lassan el fogják engedni a kezem
éreztem a kétségbeesést, hogy kiabálni szeretne a hangom,
de nem lehet
nem engedik

ujjaink lassan csúsztak szét
és akkor már én kapaszkodtam :

NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEE

ne menjetek !
Kéééééééééérleeeeeeeeeeek !!
neeeeeeeee hagyjatok itt !

De hang nem jött torkomon
már csak ujjaink hegye ért össze, és én tudtam, pontosan éreztem hogy ez az utolsó tánc
az utolsó leges legutolsó tánc

DE ÉN EL AKARTAM MONDANI !!!!!
MERT SOHA NEM MONDHATTAM EL !!!!

ÉS NEM MEHETTEK ÚGY EL HOGY NE TUDJÁTOK ::

SZERETTELEK !
HATALMASAN ÉS NAGYON !
ÚGY AHOGYAN SOHA SENKIT NEM FOGOK !
HOGY TE VOLTÁL ÉLETEM LEGNAGYOBB SZERELME !
HOGY KÖZELEBB ÁLLTÁL HOZZÁM EBBEN A RÖPKE PILLANATBAN, MINT VALAHA BÁRKI FOG !
LEHET HOGY FOGOK MÁST SZERETNI, TALÁN JOBBAN IS ,,,,,,, DE

ÍGY , ILY MÓDON SOHA

SOHA ,,,,,, SOHA,,,,,,,,,,, SOHA,,,,,,,,,

EL AKARTAM MONDANI

mondani, mondani, mondani

de már nincs kinek
ujjaink szétcsúsztak
végleg, és végérvényesen

elmentek
és szavam bennmaradt hangtalan
csak visszhangoznak fülemben
örökre
a kimondhatatlan szavak