Az én igazgyöngyöm.

Átalhattam az éjszakát, mert a reggeli napfény csiklandozására ébredtem.
hajóm, kellemesen ringatott, mintha valami dallam ütemére mozogna.

És a dallamról jutott eszembe,,, ma nem szólalt meg a madár dala.
Milyen hamar hozzá lehet szokni dolgokhoz.

Persze ! Madár !
Hát itt a zsebemben a csoda amit tegnap találtam.
Még meg sem néztem.

Érdekes aprócska kagyló. Szürke , egyszerű , jellegtelen, de meleg és dalol :-)

Elkzedtem kotorászni a zsebemben, a kincsem után.
jó mélyen meg is találtam.
Úgy elbújt, mintha nem akarná , hogy megtaláljam.
Pedig már késő.
Itt van a zsebemben.
És úgy tűnik most már az enyém és úgy tűnik, az enyém is akart lenni.

Elővettem, két kezembe fogtam.
Élveztem melegségét.
És csak nézegettem, hogy mi is a különleges ebben a kicsiny kagylóban.
Mert hogy különleges, azt már biztosan tudtam.
Hogy összefüggésben van a madár dala, a bizsergés, a folyó változása, és a kagyló, az biztos.
Csak még nem tudtam hogyan.

Forgattam a kezemben, nézegettem, de nem árult el semmit titkából.
Furcsa zöld moha lepte el. Látszott hogy már rég nem fogta senki kezébe.
Senki nem törődött vele, senki nem gondozta szerette.

Mint Aladdin a csodalámpást, elkezdtem én is tisztogatni .
Aztán egy óvatlan pillanatban, véletlenül leejtettem.
Az esésé következtében a kagyló kicsit szétnyílt.
nagyon megijedtem, hogy valami kárt tettem benne.
Óvatosan megfogtam megcirógattam, még meg is pusziltam.
Aztán jól kinevettem magam.

Mit csinálok én itt ??
Csókolgatok egy kagylót ??

És akkor vettem észre a piciny nyíláson át, hogy valami van a kagyló belsejében.
Forgattam, kukucskáltam, próbáltam belelesni.

De nem hagyta magát.
Kíváncsiságom az egekbe hágott.
Hát csak nem hagyhatom a dolgot ennyiben.
Most már meg kell tudnom mit rejt !

Szépen, gyengéden a kezembe vettem.
Óvatosan elkezdtem kinyitni.
És láss csodát !! Nem ellenkezett.
Szépen hagyta magát, és egészen gyengéd mozdulatomra egyszerűen szétnyílt.

És ismét csak ámultam és bámultam.
Gyöngyház béléses belsejében egy apró gyöngyszem pihent.
Annyira egyszerű volt és, annyira fenséges, hogy nem találok rá szavakat.
Hófehér tökéletesség.
Maga a tökély !

Csak nézet, néztem, és arra gondoltam, szabad-e nekem egyáltalán megérintenem.

De hát Ő akarta hogy rátaláljak.
És ő akarta azt is hogy ily könnyedén kinyithassam.

És szépen megérintettem.
Tenyerembe tettem.
És jól esett.
Meleg volt, mégis hűvös.

Kellems volt az érintése.
nem is tudom elmondani milyen.

A legjobb kifejezés, talán az hogy olyan volt mintha soha többé nem akarnám elengedni.
Mintha örökké enyém szeretne lenni.
Örökké a szívemben szeretne zenélni.

Gondolkodtam hát mit is tegyek !
Tegyem zsebembe ?
Tárcámba ?
Olyan nem hozzá illő helyek lennének ezek.

Aztán gondoltam hirtelen egyet.
Fogtam egy láncot.
Ráillesztettem.
és nyakamba tettem.

Azóta itt függ mellem felett.
Csodálatos meleget árasztva.
És jól érezhetően, a tökéletes helyen.

Csodálatos, gyönyörű, isteni melegséget , szeretet árasztó igazgyöngy.
Csak az enyém !
Kizárólag az enyém !!