.
gyermekkoromban sokszor úsztam a levegőben.
ha sietnem kellett valahova, akkor ellöktem magam a talajtól,
felfeküdtem másfél méter magasan a levegőre és úsztam
mivel úszó voltam, számomra ez gyorsabb közlekedés volt, mint szaladni
rengetegszer szálltam így a levegőben
és tudtam hogy igaz
néha magasabbra is repültem
néha láttam dolgokat, amiket nem lehet látni innen a földről
néha emelkedtem feljebb , és feljebb, hatalmas mellúszás tempókkal
a felhők közt, és a fák koronái közt
és jól éreztem magam ott fenn
aztán ahogyan öregedtem, és fiatal nő lettem ,
úgy gondoltam, ez marhaság
az ember nem tud úszni a levegőben
biztosan csak álmodtam
bár álomnak furcsa lett volna,, de hát a józan ész ezt mondja.
Már elmúltam 40 jócskán
szaladok előre az időben
mára már pontosan tudom, hogy nem álmodtam
és már azt is tudom hogy csak azért láthattam dolgokat máshogyan, mert valóban ott voltam
mert repültem
mert úsztam az égben
erre tegnap este jöttem rá
ha nem tudnád egészen más érzés a levegőben úszni mint a vízben !
Az ember teste könnyű,, sokkal könnyebb mint a vízben
a víznek nagyobb az ellenállása mint a levegőnek
a levegőben könnyebb haladni, könnyebb a test mozgása
hogy hova tűnik a gravitáció ?
hogy mi van a felhajtóerővel ?,
én azt nem tudhatom
nem is dolgom tudni
de tegnap megint tudtam hogy tudok repülni és amikor elaludtam erre gondoltam
és arra hogy elindulok megint,, hogy úszok , úszok valami felé
és ebbe a gondolatba aludtam el
könnyű lett a testem
hangokat hallottam
és egy nevet
és éreztem hogy eljöttek értem,
kézen fogtak, és már nem egyedül repültem
elvittek a boldogság perceibe
és én soha többé nem kételkedek
már nem kételkedtem a tündérekben sem
mostanra már a repülésben sem
ha a mai volt az utolsó repülésem akkor sem
.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése