Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2012. július 22., vasárnap

az én zsebkincsem

.
Érdekes látomásom volt megint.

mi az hogy látomás ?
érdekes állapot ez
nem alszom , de teljesen ébren sem vagyok

de semmiképp nem álmodok
és beugrik egy kép
egy életérzés
egy történet röpke másodpercben mely időtlennek hat
valóságos élménynek tűnik abban a pillanatban, de nyilván nem az
de mégis annyira életszerű, hogy ha valaki akkor azt mondaná hogy ez csak álom, ez nem igaz, nem hinném el

azért nehéz elmesélni, mert ilyenkor érzésekkel adódnak át az események, nem képekkel
le lehet írni egy helyszínt, egy illatot egy színt, de ezt sem könnyű
de egy érzést nagyon nehéz
különösen nehéz ha nem konkrét, hanem érzések együttese
és az ilyen látomások lényege pont abban az érzésben van, amit keltenek

az a leírhatatlan nyugalom,
vagy boldogság
esetleg pont keserűség vagy bánat

de most kellemes volt, nagyon kellemes igazán :

egy forgó világban álltam
sebesen zajlott körülöttem a meghatározhatatlan valóság

egyszer csak testem megállt a forgatagban és megszűnt kapcsolatban lenni a zajos külvilággal
elmosódott képek,
elmosódott táj,
rohanó emberek

mint egy viharos tengeren egy magányos sziget , amit nem tud a vihar elérni
csak körbetombolja, próbálja elpusztítani, de a sziget mozdulatlan csendességben áll

a kezemet éreztem
éreztem benne a kincset
az én kincsemet

és egy elmondhatatlan párbeszéd gondolat sor rohant át rajtam

először is örültem a kincsemnek
boldogság öntött el a tudattól hogy az enyém
a kezemben van, szoríthatom, és a kincs jól érzi magát a kezemben

és ez a kincs az ami miatt meg tud állni körülöttem minden
hogy megszűnök a világgal létezni

és a következő gondolatáradat hogy mennyien el akarják tőlem venni
hogy mennyien haragszanak érte hogy az enyém
hogy mennyien helytelennek tartják
és nem értik miért

hogy már rég el kellett volna engednem
hogy el kellett volna dobnom
hogy helytelen őrizgetnem

lazítottam a szorításomon, de a kincsem nem mozdult
jól érezte magát a kezemben

cinkosan lapult zsebemben
cinkosan örült velem
egy közös titok őrzőjeként

eszébe sem jutott menekülni tőlem

és felnéztem a sebesen forgó világra, miközben mi ott álltunk ketten
megmagyarázhatatlan egységben
megmagyarázhatatlan békességben

dacolva a rideg világgal
dacolva az emberekkel
dacolva az ellenségekkel
érvekkel és ellenérvekkel

nagyon kellemes , nyugalmas érzés volt ez
mintha a kincs a kezemben mosolyogna
finoman belelapulna
és együtt dobogna velem

és mintha azt súgta volna :

ne törődj semmivel és senkivel !
ezt kell tenned !
őrizned engem !

merthogy   " most már mindig itt vagy a zsebemben  " :-)

aztán felébredtem a félálomból és olyan furcsán ismerősen jó érzés volt

újra visszazökkentem a zűrös forgatagba , az utcára ahol kiléptem, majd az ágyba ahol mindezt átéltem


.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése