Közel 50 évemnek van egy hatalmas előnye.
már nem szeretnék más lenni mint aki vagyok
nem háborúzok, nem utánozok senkit
nem szeretnék senki helyére lepni, senkit kitúrni, pótolni, megváltoztatni
Megfelel a személyiség amit kaptam, és nem törekszem mindenáron megfelelni senkinek.
Értékeimet, nem másokéhoz igazítom, hanem a bennem kialakultnak keresem a párjait.
Látom hogyan próbálnak egyesek utánozni, a nyomomba járni, bebizonyítani ezzel hogy jobbak, okosabbak, értékesebbek nálam . Talán ezzel próbálva kitúrni életem egy részéből, és pótolni engem saját maguk által ott, ahol űr keletkezett utánam.
Csakhogy én pótolhatatlan vagyok. Hiszen minden engem utánzásból hiányzok én.
Életünk olyan mint egy hatalmas puzzle
minden darabka pontosan illik egymáshoz
A tökéletes nagy kép csak akkor alakul ki, ha nem erőltetünk be olyan darabokat, aminek nincs helye a nagy képben
Azok a darabok viszont, melyek múltunk részei, és tökéletesen beleillettek a már összerakott képbe, nem szakíthatók, vakarhatók ki. Egyesek bárhogy is szeretnék ezt.
Azok már le vannak ragasztva
Hogy aztán hol, és milyen darabok jönnek a már meglévők mellé, az a sors titka
de egy biztos :
az erőszakkal letett, oda nem illő darabok bizony el fogják rontani a képet
és az hogy a végső kép milyen lesz és mekkora,,
hogy melyik is lesz az utolsó beragasztandó darab, az csak halálunk pillanatában derül ki.
Az utolsó puzzle a halálunk eseménye lesz, így a végső kép csak az itt maradottak számára lesz látható egészében.
Addig is marad egy fontos dolgunk :
megkeresni a legtökéletesebben illő, és legtöbb eredeti darabot, és nem mások darabjait illesztegetni, próbálgatni a miénkbe.
már nem szeretnék más lenni mint aki vagyok
nem háborúzok, nem utánozok senkit
nem szeretnék senki helyére lepni, senkit kitúrni, pótolni, megváltoztatni
Megfelel a személyiség amit kaptam, és nem törekszem mindenáron megfelelni senkinek.
Értékeimet, nem másokéhoz igazítom, hanem a bennem kialakultnak keresem a párjait.
Látom hogyan próbálnak egyesek utánozni, a nyomomba járni, bebizonyítani ezzel hogy jobbak, okosabbak, értékesebbek nálam . Talán ezzel próbálva kitúrni életem egy részéből, és pótolni engem saját maguk által ott, ahol űr keletkezett utánam.
Csakhogy én pótolhatatlan vagyok. Hiszen minden engem utánzásból hiányzok én.
Életünk olyan mint egy hatalmas puzzle
minden darabka pontosan illik egymáshoz
A tökéletes nagy kép csak akkor alakul ki, ha nem erőltetünk be olyan darabokat, aminek nincs helye a nagy képben
Azok a darabok viszont, melyek múltunk részei, és tökéletesen beleillettek a már összerakott képbe, nem szakíthatók, vakarhatók ki. Egyesek bárhogy is szeretnék ezt.
Azok már le vannak ragasztva
Hogy aztán hol, és milyen darabok jönnek a már meglévők mellé, az a sors titka
de egy biztos :
az erőszakkal letett, oda nem illő darabok bizony el fogják rontani a képet
és az hogy a végső kép milyen lesz és mekkora,,
hogy melyik is lesz az utolsó beragasztandó darab, az csak halálunk pillanatában derül ki.
Az utolsó puzzle a halálunk eseménye lesz, így a végső kép csak az itt maradottak számára lesz látható egészében.
Addig is marad egy fontos dolgunk :
megkeresni a legtökéletesebben illő, és legtöbb eredeti darabot, és nem mások darabjait illesztegetni, próbálgatni a miénkbe.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése