Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2014. július 13., vasárnap

Maci és a kertész könyve

Kiültem az udvarra a hintaágyba. Sürgős intim telefonbeszélgetésem volt a legjobb barátnőmmel. Miközben a titkaimtól harsogott a hegy , egyszer csak megpillantottam egy négylevelű lóherét a lábam előtt. ÁÁÁÁ, biztos rosszul látom. De nem,, tényleg az volt. Letéptem, hátha szerencsét hoz. Jobb lett volna otthagyni, legalább neki szerencséje lett volna.
Abban a pillanatban a bokrok közül Maci bújt elő, egy hatalmas könyvvel a karjaiban. Hozzá képest volt hatalmas, nekem csupán kényelmesen tenyérnyi. Boldog örömmel hozta , és tette ölembe.
- Olvass nekem belőle ! ..mondta
- Huuu Maci,, ez gyönyörű egy könyv ! Honnan szedted ? Mi van benne ? És pont most ? Nem ér rá máskor ?
- Találtam, ne is törődj vele. És igen pont most, mert most vagyok itt, és most találtam. -
- De hát te is tudsz olvasni, olvasd el magadnak !
- Az más . Az együtt olvasás jobb. Jobb, mert közben együtt vagyunk, és ha Te olvasol nekem, akkor becsukhatom a szemem és elképzelhetem amit hallok.
Nem vitatkoztam tovább, mert az együttlét jobb mint a magány az vitathatatlan. Letettem hát a telefont, és kezembe vettem a könyvet.
Valóban különleges volt. Antik hangulatú, kicsit kopottas, de mégis jó állapotban. Önkéntelenül is orromhoz vettem és megszagoltam. Varázslatos régi könyv illata volt. A lapjai kicsit sárgák, a betűi dőltek , néhol már kicsit kopottak. Képek , illusztrációk is voltak benne. Ahogy belelapoztam olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna hirtelen. Szinte féltem elkezdeni olvasni.
- tudod maci olyan ez mint Harry Potterrel. Az első könyv végére már minden faágat varázspálcának hiszel, és várod mikor jön el érted is Hagrid. Én sokszor nem is hiszem el, hogy ebben a világban kell élnem, amikor ott van az a másik is. Van hát veszélye egy ilyen könyvnek, aminek még ráadásul az illata is rabul ejt.
De ha már a kezembe vettem, és ennyit forgattam belekezdtem. Kíváncsi egy némber vagyok, ez vitathatatlan.
Nem kellett benne csalódnom. Olvasmányos, magával ragadó stílusa, szinte letehetetlenné tette.
Egy kertészről szólt. Bemutatta az életét, a jellemét, szerénységét, a kunyhóját. A virágait, a kertjét, az életét, az ételeit, a gondolatait. Szinte már sétáltam vele az udvarában, szinte már láttam a szemét, ismertem a gondolatait. Nem volt nehéz pillantok alatt a történet rabjává válni.
Elolvastam már vagy 10 oldalt. Macikám csüngött minden során. Izgett mozgott mellettem a hintaágyban. Közben néha az ölembe is befészkelte magát.
Aztán egy lapozás során furcsa dolog történt.
A megjelenő betűk egy pillanat alatt mind eltűntek. Azt hittem káprázik a szemem. Néztem, néztem , lapoztam előre, lapoztam hátra. Vissza a 10. oldalra. Most már ott voltak ugyan a betűk, de össze-vissza keveredve. Olvashatatlanul.
A képek érintetlenek voltak. Az arca, könyv illata,, mind mind megvolt. Csak a történet lett olvashatatlan. Nem értettem mi történt.
Néztem macira hogy megkérdezzem mi a véleménye, de Maci is eltűnt. Már nem kuporodott. Magamra maradtam a olvashatatlan könyvvel, Benne a rengeteg betű, a képek mind. És nem ismerhettem meg tovább a történetet.
Gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. Szívem szerint földhöz vágtam volna dühömben. De arra gondoltam a könyv nem tehet róla hogy összekeveredtek benne a betűk. Hisz amikor kezembe vettem belelapoztam. Láttam a sorokat minden oldalon. Rendben voltak.
Zavaromban bevittem a lakásba. Könyvjelzőnek beletettem a Lóherét. Feltettem a polcra. Időnként levettem, és megnéztem mi van.
Időnként persze igen költői kifejezés. 5 percenként, majd óránként.
A történet bizony talány maradt. Kis idő múltán el kellett döntenem mit tegyek vele.
A könyv túlságosan értékes. A könyv jó is. Szépen írták, szépen rajzolták, szépen karban is tartották.
Ha valami ponyva lenne, akkor bedobnám a tűzbe és tojnám le mi van benne. De nem találok okot rá.
De azért ez mégsem állapot, hogy itt nézegetem a polcomon.
Igazából mire várok ? Csodára ? Majd rendeződnek benne ismét a betűk ?
Igazából mit szeretnék ?
Talán hogy eltűnjön. Eltűnjön belőle az összes betű !!!!
Én nem írhatom újra. Magától nem akar. Akkor legyen üres minden lap !!
Igen,,, nem csak az zavar hogy nem tudom tovább olvasni, hanem hogy itt van, és azok a hülye betűk is benne vannak ...
Bitang hülye egy érzés,,, és még jobb a kérdés.
Talán van olyan magas polc ahol nem érem el és nem nézegetem ??

Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ! Vidd a fenébe innen ezt a könyvet, mert teljesen hülyét csinál belőlem !!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése