Baki tündér

Sürgős elmélázhatnékom támadt, ezért gondoltam kisétálok megszokott eredi rejtekembe. Ja !! Van erdei rejtekem,,, és titkos is !
Ahogy sürgősen baktattam az úton , már messziről feltűnt egy békésen üldögélő tündér egy öreg tölgy tövében. Amint közelebb értem már láttam hogy Galyóca az. Ilyen helyeken nem lepődünk meg ezen, hát én sem tettem.
- Mit csinálsz erre Kedves ?? Tán makkokat számolsz ??
- veszélyes !!
jött a válasz
- Mi ?? Miiiiii ?
- veszélyes !!
csak nem értettük meg egymást ,, én maradtam a mi-nél, ő a veszélyesnél, hát mentem tovább.
Rejtekemhez érve lehuppantam a mohámra. Csodás, puha moha. Mintha csak engem várna. Ahányszor felkelek, mindannyiszor azonnal visszaugrik eredeti magasságára.
Szóval huppantam, dőltem, olvasni kezdtem.
Hogy jón ez az elmélázáshoz ?
Már csak pár oldal volt vissza. Tudtam én is, tudta ő is, még a könyv is, hogy az utolsó lapnál végleg véget ér a történet. Meg akartam hagyni hát az utolsó lapokat a magánynak, hogy illően köszönjek el majdnem szerelemtől. Mire végére értem magasan járt a nap, s rendesen megszomjaztam. Összecsuktam a könyvet, s egy mély sóhajjal búcsúztattam a múltat. Ahogy felnéztem hogy felálljak, meglepődve vettem észre , hogy Galyóca ott áll mellettem.
- Mit szeretnél ?? -kérdeztem
- Veszélyes - jött a dühítő válasz
de nem mentem bele bosszantó szócsatába, csak annyit mondtam :
- minden veszélyes,, de most szomjan halok,és a szomjan halás is veszélyes.
elindultam hát a patak felé, hogy igyak egy pár kortyot, de Galyóca csak jött velem, és le nem vette rólam a szemét.
megálltam a patak mellett,,, szép tiszta vizű patak volt. Szinte tisztán illatos. Lehajoltam és belemerítettem a kezem.
Abban a pillanatban a tiszta víz zavaros lett. Ihatatlanul zavaros. Álltam meglepődve, miközben hagytam kicsorogni a zavaros vizet a kezeim közül. De mire a patakra néztem már megint tiszta volt. Ismét merítettem, és ismét zavaros volt. Orromhoz emeletem, szagolgattam, meg akartam ízlelni, de nem mertem. Ránéztem Galyócára, de már meg sem lepődtem amikor megszólalt :
- ugye megmondtam hogy veszélyes !!
Innád, ,, szomjas vagy,, a víz tiszta mindaddig míg bele nem nyúlok. Merjem, vagy ne merjem ? Tiszta vagy csak annak látszik ? Koszos,, vagy csak annak látszik ? Jogos a kérdés.
Galyóca most már némán,, kérdőn, kikerekedett szemmel nézett , és többé nem mondta hogy veszélyes. De nem bírta hangtalan :
- mered, vagy nem mered ???
Felálltam, úgy gondoltam felesleges kockázat,, ez nem játék.
elindultam volna,, de visszanéztem,,, és meggondoltam magam.
nehogymár !!!
nem én lennék én
leültem a patak mellé, s elkezdtem nézni,,, nem is nézni,, bámulni,, bele a közepébe, mintha majd ott megtalálnám a választ.
egyszer csak megszólalt Galyóca egészen más hangon :
- ugye tudod hogy új Tündér érkezett ?
- Tudom - volt az igen halk válaszom .
- veszélyes ..............................
- de legalább tündér ! Szerinted befogadják ? - kérdeztem
- kicsoda bolond ?? Trágyatündér ???
elkezdtünk éktelenül nevetni ezen, magam sem tudom miért, de elképzeltem Trágyatündért, ahogy az én kulturális új tündéremet méregeti,, és ahogy okos tündérem Trágyatündért iskoláztatja irodalomból . Könnyeim közül tudtam csak kipréselni pár hangot :
- neeeem,,, nem csak ő. Mindenki,,, mind az összes !
- de hát már benn van, nem vetted észre ?? nem kérdezte, nem kopogott,,, betört,,, simán,,, olyan. Baki tündér !
- Micsoda ??? Baki ?? bolond vagy ?? De akárhogy is igazad van. bolondos, édes és roppant veszélyes.
felálltunk hát és ilyen jó hangulatban indultunk volna el,,,, de visszaléptem, becsuktam a szemem és csukott szemmel merítettem bele tenyerem a vízben, úgy ittam belőle.
Rákacsintottam Galyócára :
CSAK EGYSZER ÉLÜNK BARÁTOM ,,,, GYERE !!
és mentünk haza nagyvidáman, egész úton az új tündérről beszélgetve !