Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. július 15., szerda

MACI ÉS A MAGOK

jó pár napja történt, talán már egy hete is, csak nem volt időm elmesélni.
kivételesen kellemes hűvös nap volt, így végre kiülhettem a hintaágyamba kicsit elmélkedni. Fogtam egy párnát és a hasamhoz szorítva , térdemet orrom alá húzva , lábam átkarolva kezdtem hintázni . Egyszer csak lassan elkezdett ereszkedni valami a fejem fölül a hintaágy tetejéről. Aprócska szőrös mancs volt, ükölbe szorítva.
Látszott, hogy nyújt valami, amit szeretne odaadni.
Kinyújtottam hát a kezem, és nyitott marokkal vártam az adományt.
Egy maroknyi mag volt.
Néztem, néztem, de nem bírtam rájönni, mi célból kaphattam.
Tehát készültem feltenni a kérdést, hogy mi a fene ez,,, de megelőzött Macim kérdése :
- Te mit csinálnál ezekkel a magokkal ?
- hülye kérdés,,,,,,,,,,,,,,,,, hisz nem tudom milyen magok ezek
- én sem,,, de hát pont ez a lényeg. Nem tudhatod milyen magok ezek. Mit fogsz tenni velük :
- dobom hátra a fejem mögött a gazba
- nem ülteted el ?
- ültetni ????? minek ? kinek ? hova ?
- hát magadnak a 3000 m2-edre
- de hát azt sem tudom mi fog belőle kinőni
- de hát azt sem tudod mit dobsz ki !!
- valóban,,, de kíváncsinak kellene lennem ?? Olyan jelentéktelen kis magocskáknak tűnnek.
- ha tudnád, hogy értékesek, vagy szép dolog fejlődik belőlük ? Elültetnéd ?
-nem tudom
- És ha tudnád és el akarnád ültetni ?? Hova ültetnéd ? Árnyékba, napsütésbe. Az ablak alá, vagy egy titkos szegletbe ? Gondoznád, lesnéd ? Vagy csak hagynád had legyen aminek lennie kell ?
- Mond !! Van még hülye kérdésed ? Nem tudom mi ez és nem is akarom !!
...........................................
aztán beáll a néma csend. A földbe mag nem, de az agyamba bizony el lett ültetve a gondolat.
Azt vettem észre, hogy egyre féltőbben szorongattam a titokzatos magokat.
Az előbb még elhajítottam volna, most meg már dolgozott bennem a kíváncsiság.
....................................
- Te Medve ! Tudod-e ? Nem lehet itt okosnak lenni. Hány, de hány magot ültettek már el tudományosan, jó helyre. Gondozták, nevelték, ápolták,,,, aztán semmi nem lett belőle ! Jött egy betegség, jött a rossz idő, elverte jég, kimosta eső , szárította perzselő hőség,, bántotta állat, vagy ember.
Aztán hány és hány mag szóródott szélfúttan céltalan és véletlen ezer helyre.
Rossz talajra, gondozás nélkül, mégis valami csoda kelt ki belőle.
Aztán meg öröme kinek volt benne ?
Abban amit ültettek,,,, s gazdája látta növekedését, vagy hanyatlását rendben.
De vadon nőtt, láthatatlanul megbújó csodákat, csak a véletlen szerencse szeme láthatta.
Meg aztán kinek a kaktusz tetszik, kinek a paszuly , kinek a lencse, kinek a hóvirág.
Nem mindenkinek ugyanaz a szép.
Mag ide, mag oda
Nem lehet itt okosnak lenni ....
Sok mag nő . fejlődik észrevétlenül a világban,,, s csak keveseknek adatik meg, hogy észrevegyék, felfedezzék, megcsodálják, a világ szeme elé tárják.
Akkor azok a kifejlődött növények nem annyira értékesek ? ... csak mondtam, mondtam a rengeteg hülyeséget, mikor valami nagy ürességet éreztem.
kerestem Medvém tekintetét, de már messze járt.
Távolról, valami furcsa édes nevetést hallottam az erdőből.
Elmosolyodtam, már rájöttem, hogy ezt a magot bizony bevettem.
Be de rendesen.
Na mi lett azokkal, amiket a kezembe nyomott ?
Titok

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése