Az óra, és a méltó helye,, Békakirályfim emlékére, és tiszteletére ,, és főleg neki ajánlva

Megfogtam az órát, és nagyon vigyázva rá , jöttem fel az emeletre. De nagyon kellett már wc-re mennem, hát vittem magammal. Lecuccoltam, és hogy biztos ne essen baja, a becses ajándéknak, hát feltettem a tartály tetejére.
Lefényképeztem, hisz a koszos fehér háttér pont jó volt.
Majd bejöttem,, és ott hagytam.
Mentek a gyerekek,, és megcsodálták. Vicces dolgokat találtak ki hozzá.
Elkezdtük azon törni a fejünket, hogy hová tegyük. Hol lenne illően méltó helyen.
A szobában van már óra,,, a konyhában is.
Az óra tehát maradt a wc tartály tetején. Gergő mondta, hogy kapkodásában elfelejtett rá akasztót tenni. Mondom sebaj, majd megoldjuk.
És maradt a tartály tetején.
Ülök a kádban,, mindennapi szertartásos délire sikeredett reggeli fürdésemet élvezem. És az órát bámulom.
Még mindig a méltó helyén gondolkodom.
Mégis mi a méltó hely ??? De igazán.
A napom legfontosabb dolga a reggeli fürdés. Anélkül nálam nincs élet. Fél óra minimum , közben bámulom a falat. Gondolkodom, elmélkedem, lazulok.
Most nem a falat bámulom , hanem a múló percegő másodperceket.
Kell egyáltalán fürdőbe óra ?
Eddig itt állt az idő.
A család minden tagja megfordul itt naponta többször is.
Ahányszor kijönnek a gyerekek azóta, mindig mondanak valamit az óráról. Hogy milyen a hangja, hogy milyen vicces a hátlapja....
Mitől illő helye valaminek valami ???
Az óra marad.
Az illendő hely ez !
Mert én minden napom azzal kezdem aki nekem a legfontosabb épp. Ha gondolatban, ha szóban, ha tettekkel !
Most ez az óra lesz tanúja minden nap az első reggeli legfontosabb gondolataimnak.
Ez a legillőbb, legtiszteletreméltóbb, legszebb hely