Maci és az évem könyve.

Szorgalmasan, ámde lustán díszítettem a fát, amikor árnyék vetődött a kezemre. Mert hogy napsütéses, verőfényes karácsonyra eszméltünk ismét. A függönyt félrehúzva, két gyönyörű, barna szempár kukucskált be .
- Macikám !! Mi járatban ? Peti küldött ??
Nem bírtam ki beszólás nélkül,, mert ha én nem, hát Peti szól be nekem. Az tutti.
- gyere be kedves Medve ! Nem kell titokban leskelődnöd, megnézheted élseben.
- hmmmm, az már nem olyan jó ! Karácsonyfát lesni jó. Nem emlékszel ?
- hogyne emlékeznek, hiszen alig múlt úgy 30 esztendeje. Francos francokat,,,, 40.
Aztán hogy hogy nem jártál felém mostanában ?
- Pontosan tudod Te azt, hiszen tegnap megkaptad a válaszokat.
- hát persze.....
kicsit elszomorodtam erre az emlékre. Be kellett látnom, hogy én nem voltam nyitva, nem ő nem kopogtatott. Ez tény.
- Na lépjünk túl ezen,, mi járatban ? Szeretnél Te is valami kis meglepi ajándékot ..
kérdeztem tőle incselkedve
- Én ajándékot tőled ??? Dehogy,, én hoztam neked !
Erre bizony nem számítottam. Hónapok óta nem láttam, és ő hoz ajándékot nekem ??
Kinyújtotta kis kezét és egy becsomagolatlan, egyszerű, de szép borítású könyv volt benne.
Kerestem rajta a címet,,, az írót, de nem találtam. Picit meglepődtem, de gondoltam ez még akármi is lehet.
Érdeklődve nyitottam ki. Nem igazán van időm olvasni, de hát azt is csak örömmel elolvastam, amit a Békakirályfi adott nekem.
Aztán jött a következő meglepetés :
A lapok is üresek voltak. mindddddddddddddddd az összes.

Ránéztem Macira értetlen kíváncsi tekintettel,, de látszott rajta hogy készült a ki nem mondott kérdés kimondandó válaszára :
- A legnagyobb ajándékot hoztam neked ! A Te könyved tiszta lapokkal.
Nem olvasni ,,, írni kell bele !
A legnagyobb értéke,, hogy ebben a pillanatban tiszta, és üres .
Sem pont, sem vessző, sem kosz, sem nyitott mondat, semmi de semmi nincs benne.
Azt írsz bele amit szeretnél, és úgy ahogy szeretnéd.
Ez lesz következő éved története.
Nem mindig az a jó ajándék ami tele van,,, néha az a jó, amit meg kell tölteni !
- Jaaa ! Még valami.. mondta, és zsebéből előkotort még egy csomagocskát.
Ezzel ! Légyszi ezekkel !
Szétterítette a csomagot és egy rakás színes ceruza volt benne .
- Nem feketével, nem grafittal !! Színekkel kell teleírnod !! Meglátod olyan színeket is találsz benne, amilyenekkel még soha nem találkoztál !
Hátat fordított, és cinkosan kacsintott egyet . Boldog Karácsonyt Barátom !
Nagyot szökkent és elment olyan vidáman, mint aki már előre tud mindent.

Az óra, és a méltó helye,, Békakirályfim emlékére, és tiszteletére ,, és főleg neki ajánlva

Megfogtam az órát, és nagyon vigyázva rá , jöttem fel az emeletre. De nagyon kellett már wc-re mennem, hát vittem magammal. Lecuccoltam, és hogy biztos ne essen baja, a becses ajándéknak, hát feltettem a tartály tetejére.
Lefényképeztem, hisz a koszos fehér háttér pont jó volt.
Majd bejöttem,, és ott hagytam.
Mentek a gyerekek,, és megcsodálták. Vicces dolgokat találtak ki hozzá.
Elkezdtük azon törni a fejünket, hogy hová tegyük. Hol lenne illően méltó helyen.
A szobában van már óra,,, a konyhában is.
Az óra tehát maradt a wc tartály tetején. Gergő mondta, hogy kapkodásában elfelejtett rá akasztót tenni. Mondom sebaj, majd megoldjuk.
És maradt a tartály tetején.
Ülök a kádban,, mindennapi szertartásos délire sikeredett reggeli fürdésemet élvezem. És az órát bámulom.
Még mindig a méltó helyén gondolkodom.
Mégis mi a méltó hely ??? De igazán.
A napom legfontosabb dolga a reggeli fürdés. Anélkül nálam nincs élet. Fél óra minimum , közben bámulom a falat. Gondolkodom, elmélkedem, lazulok.
Most nem a falat bámulom , hanem a múló percegő másodperceket.
Kell egyáltalán fürdőbe óra ?
Eddig itt állt az idő.
A család minden tagja megfordul itt naponta többször is.
Ahányszor kijönnek a gyerekek azóta, mindig mondanak valamit az óráról. Hogy milyen a hangja, hogy milyen vicces a hátlapja....
Mitől illő helye valaminek valami ???
Az óra marad.
Az illendő hely ez !
Mert én minden napom azzal kezdem aki nekem a legfontosabb épp. Ha gondolatban, ha szóban, ha tettekkel !
Most ez az óra lesz tanúja minden nap az első reggeli legfontosabb gondolataimnak.
Ez a legillőbb, legtiszteletreméltóbb, legszebb hely

szivárványemberek

elég

most lett elég
ahogy megállapítottuk bölcs barátnőmmel, magam alatt vágom a fát
és az az igazság, hogy ez az igazság

ki kell törölnöm magamból a szivárvány embereket

van körülöttem három is

színt hoznak az életembe
jó rájuk vetni néha egy egy pillantást
de nem hogy elérhetetlenek, nem is jutna eszembe elindulni feléjük
ahogy egy szivárvány felé sem
s igazából nekik sem felém

nincsenek jelen állandóan, tehát nem is számíthatok rájuk
nem befolyásolhatom felbukkanásuk, tehát nem is kívánhatom jelenlétük
ténylegesen nem részei életemnek,, csak élményt hoznak, mint egy szép szivárvány látvány
ha elindulnék feléjük eltűnnének, mert nem elérhetőek

Mégis időről időre jó megnézni őket

de törölni kell
mindet
egyetlen agytollvonással

mert idővel ha sokáig nézed, elhiszed hogy léteznek,
pedig pontosan tudod, hogy a szivárvány csak egy látvány

Kandallóhangulat

Egy pipadohàny illatú szoba.
Ódon bútorok.
Plafonig érő könyvespolcok.
Kandallóban pattogó tűz.
Antik bőrkanapé.
Egy zomàncozott lâbos tele fűszeres forralt borral.
Kissé kàbultan fekszem, fejem egy férfi ölébe hajtom.  Ő meg csak mesèl mesèl mesèl....
A hangok egy édes vörösboros fàtyolon szűrődnek àt... Mintha egy màsik rúlt vilâgból szólnának
Idővel màr nem is tudom hogy fülemhez vagy szívmhez.
Ahogy idővel màr összemosódik a hang is az érintéssel, az ilkatokkal..... S lassan vàgyakkà izzanak össze ..
Nem tudni hogy a forrósàg testemben a tűztől a bortól a hangtól vagy a simogatàstól gyulladt-e.
Ès közben hallgatom a mesèt Eszékről ,, ràdióról , gyerekkorom történelméről....
Ez az én kandalló hangulatom :(

Baki tündér

Sürgős elmélázhatnékom támadt, ezért gondoltam kisétálok megszokott eredi rejtekembe. Ja !! Van erdei rejtekem,,, és titkos is !
Ahogy sürgősen baktattam az úton , már messziről feltűnt egy békésen üldögélő tündér egy öreg tölgy tövében. Amint közelebb értem már láttam hogy Galyóca az. Ilyen helyeken nem lepődünk meg ezen, hát én sem tettem.
- Mit csinálsz erre Kedves ?? Tán makkokat számolsz ??
- veszélyes !!
jött a válasz
- Mi ?? Miiiiii ?
- veszélyes !!
csak nem értettük meg egymást ,, én maradtam a mi-nél, ő a veszélyesnél, hát mentem tovább.
Rejtekemhez érve lehuppantam a mohámra. Csodás, puha moha. Mintha csak engem várna. Ahányszor felkelek, mindannyiszor azonnal visszaugrik eredeti magasságára.
Szóval huppantam, dőltem, olvasni kezdtem.
Hogy jón ez az elmélázáshoz ?
Már csak pár oldal volt vissza. Tudtam én is, tudta ő is, még a könyv is, hogy az utolsó lapnál végleg véget ér a történet. Meg akartam hagyni hát az utolsó lapokat a magánynak, hogy illően köszönjek el majdnem szerelemtől. Mire végére értem magasan járt a nap, s rendesen megszomjaztam. Összecsuktam a könyvet, s egy mély sóhajjal búcsúztattam a múltat. Ahogy felnéztem hogy felálljak, meglepődve vettem észre , hogy Galyóca ott áll mellettem.
- Mit szeretnél ?? -kérdeztem
- Veszélyes - jött a dühítő válasz
de nem mentem bele bosszantó szócsatába, csak annyit mondtam :
- minden veszélyes,, de most szomjan halok,és a szomjan halás is veszélyes.
elindultam hát a patak felé, hogy igyak egy pár kortyot, de Galyóca csak jött velem, és le nem vette rólam a szemét.
megálltam a patak mellett,,, szép tiszta vizű patak volt. Szinte tisztán illatos. Lehajoltam és belemerítettem a kezem.
Abban a pillanatban a tiszta víz zavaros lett. Ihatatlanul zavaros. Álltam meglepődve, miközben hagytam kicsorogni a zavaros vizet a kezeim közül. De mire a patakra néztem már megint tiszta volt. Ismét merítettem, és ismét zavaros volt. Orromhoz emeletem, szagolgattam, meg akartam ízlelni, de nem mertem. Ránéztem Galyócára, de már meg sem lepődtem amikor megszólalt :
- ugye megmondtam hogy veszélyes !!
Innád, ,, szomjas vagy,, a víz tiszta mindaddig míg bele nem nyúlok. Merjem, vagy ne merjem ? Tiszta vagy csak annak látszik ? Koszos,, vagy csak annak látszik ? Jogos a kérdés.
Galyóca most már némán,, kérdőn, kikerekedett szemmel nézett , és többé nem mondta hogy veszélyes. De nem bírta hangtalan :
- mered, vagy nem mered ???
Felálltam, úgy gondoltam felesleges kockázat,, ez nem játék.
elindultam volna,, de visszanéztem,,, és meggondoltam magam.
nehogymár !!!
nem én lennék én
leültem a patak mellé, s elkezdtem nézni,,, nem is nézni,, bámulni,, bele a közepébe, mintha majd ott megtalálnám a választ.
egyszer csak megszólalt Galyóca egészen más hangon :
- ugye tudod hogy új Tündér érkezett ?
- Tudom - volt az igen halk válaszom .
- veszélyes ..............................
- de legalább tündér ! Szerinted befogadják ? - kérdeztem
- kicsoda bolond ?? Trágyatündér ???
elkezdtünk éktelenül nevetni ezen, magam sem tudom miért, de elképzeltem Trágyatündért, ahogy az én kulturális új tündéremet méregeti,, és ahogy okos tündérem Trágyatündért iskoláztatja irodalomból . Könnyeim közül tudtam csak kipréselni pár hangot :
- neeeem,,, nem csak ő. Mindenki,,, mind az összes !
- de hát már benn van, nem vetted észre ?? nem kérdezte, nem kopogott,,, betört,,, simán,,, olyan. Baki tündér !
- Micsoda ??? Baki ?? bolond vagy ?? De akárhogy is igazad van. bolondos, édes és roppant veszélyes.
felálltunk hát és ilyen jó hangulatban indultunk volna el,,,, de visszaléptem, becsuktam a szemem és csukott szemmel merítettem bele tenyerem a vízben, úgy ittam belőle.
Rákacsintottam Galyócára :
CSAK EGYSZER ÉLÜNK BARÁTOM ,,,, GYERE !!
és mentünk haza nagyvidáman, egész úton az új tündérről beszélgetve !

Maci, a napfelkelte és a puzzle

Egyszer csak egy furcsa, erős fényre lettem figyelmes ! A visszapillantó tükörben egy meghatározhatatlan narancssárga fény tűnt fel. Annyira varázslatosan különleges volt, hogy teljesen elvarázsolt. Meg szerettem volna állni, hogy lefényképezzem, amikor megszólalt egy kedvesen ismerős, de rég nem hallott hang.
-Te most tényleg meg akarsz állni ??
- Jézusom Maci! a szívbajt hozod rám ! Miiii ? Igen ! Gyönyörű,,, látod ! A felkelő nap. A hegyek és szürke felhők közt . Gyönyörű !
- Ja...... a nap minden nap felkel..... minden reggel gyönyörű,,, azért mert Te ilyenkor még alszol és nem látod, attól még így van.
- hmmm, na ja. De a nap minden nap máskor kel. Én meg mindig ugyanakkor. Miért nem értük még be egymást ??
- Mert nem a nap kel fel szebben ma mint máskor, hanem Te látsz szebben ma reggel mint máskor. De inkább menj tovább, lesz még hajnal is meg napfelkelte is !
Megadóan mentem tovább, de nem bírta befogni kicsiny száját :
- konzekvencia ???
- mié ?? a napfelkeltéé ??
úgy nézett rám, hogy belém fagyott a kötekedés, és megadóan rontottam ki magamból
- Maci ! ez olyan mint egy puzzle ! Rakosgatod, rakosgatod. Keresed a darabok helyét. Próbálod ösztönösen, majd tudományosan. Először könnyen megy. Majd csak lassan. Kezd körvonalazódni a kép. Aztán megáll a tudomány. Vannak lukak, melybe nem találod a megfelelő darabot. Aztán vannak darabok, melyeknek nem találod a helyét. Több heti munkával nagyjából összeáll a kép. Megszenvedtél vele, de azért alakulgat. Már vagy ezerszer ott akartad hagyni, de végül is büszke vagy magadra, és a művedre. Hisz annyi darabnak megtaláltad már a megfelelő helyét ! Aztán amikor már majdnem kész kiderül, hogy hiányzik a kép arcáról a száj. Nem tudni hogy sír, vagy mosolyog. Csak annyit, hogy könnyes a szeme.
A kép nem teljes, a lényeg lemaradt, az utolsó puzzle darab hiányzik .
Szeretnéd már látni, szeretnéd tudni szép-e a kép. Szeretnéd bekeretezni és feltenni a falra. Azt sem tudod igazán hogy méltó-e arra hogy bekeretezd, és kitedd. lehet nem is szép ! De az utolsó darab nélkül, ez soha nem fog kiderülni.
Aztán lehajolsz, lenézel az asztal alá. Ott megtalálod a hiányzót, s beteszed a helyére ! Akkor kiderül hogy mire is lesz jó az a kész kép !! Lehet nem is szép, lehet nem is kell bekeretezni. Vagy mégis ??
Soha, de soha nem volna szabad megengedni , hogy kibontott puzzle-kat teljes összerakás nélkül félretegyenek ! Én törvényben tiltanám meg ! Félig kész képről nem lehet tudni, hogy a hős rajta sír ,, vagy nevet !

na szóóóóóval, ez egy ilyen hülye dolog ,,,,,,,,,,,,,,,,, kép, puzzle,,, stb,,, érted ugye ??
lenéztem az ülésre, mert nem kaptam választ,,, már üres volt
belenéztem a tükörbe, de a nap már felkelt, csodaszép fénye eltűnt .....
lehet ma nem is kelt fel a nap ?? ezt is csak álmodtam ?

Galyóca és a százmillió gyertya

Épp boldog voltam ! Na nem olyan világmegváltó boldog, csak amolyan, reméljük így marad boldog . Boldog magamba fordulásomat valami furcsa nesz törte meg. Lehet, hogy már percek óta hallom, csak nem is figyeltem fel rá ? Egy dal szólt. Különleges szép dal. Olyan volt, mintha nagyon távolban szólna,és engem hívna. Egyre erősödött, egyre dallamosabb, lágyabb lett.
Elfeledkeztem saját buta boldog gondolataimról, és kíváncsian elkezdtem keresni a dal forrását. Miért is ne az erdőből szólt volna, de mintha ezer hegyen át visszhangozna. Naná hogy nem bírtam és elindultam a hang forrását felkutatni. Mi kell egy boldog szívnek, ha nem egy gyönyörű hang.
Oyan titokzatos volt, hogy egyre közeledve azt vettem észre, settenkedni kezdtem. Lábujjhegyen, óvatosan , nehogy egy ág reccsenjen. Ahogy beljebb mentem az erdőben , nem hogy erősödött volna, hanem egy pillanatban halkult is a zene. Megálltam körülnézni, hátha rossz irányba megyek. De más irányban sem erősödött.
A zene elhalkult, de ringatóan szólt tovább. Ott ahol megálltam , az orrom előtt egy gyenge pislákoló fény szűrődött át a bokrok ágai közt. Persze még óvatosabbra fogtam mozdulataim. Széthajtottam az ágakat, és kukucskálva lestem át, hogy megnézzem már mi ez a fene nagy titokzatosság.
Amint széthajtottam az ágakat annyira meglepődtem, hogy gyermekien tátva maradt a szám.
Előttem egy picike tisztás.
Tündérek hada a közepén.
Valamit körbeálltak, de nem látszott, hogy mit. Ha kíváncsiság ölni tudna, már halott lettem volna,,, de nem láthattam át a tündéreken.
Meseszerűen borultam át a széthajtott bokor ágain, rendesen és szó szerint pofára vágódva a fűben. Csendes káromkodásom közt próbáltam talpra kecmeregni, gondolva, hátha titokban maradtam. Ostoba gondolat volt. Mire felegyenesedtem, már mind engem néztek. Nem is mind. Voltak páran, kik még a kör közepén tevékenykedtek. Hátuk mögül érdekes fény vibrált.
De többségük velem szemben állt. Egyáltalán nem meglepetten. Pontosan úgy, mintha vártak volna. Engem,, csak is engem. Ünnepélyes ábrázatuk, szinte megijesztett. Zavaromban krákogtam, mire ők édesen elmosolyodtak. Galyóca lépett ki a tündérek gyűrűjéből elsőként. Nyugisabban körülnézve vettem észre, hogy összes valamikori tündérem ott volt. A szerencse malom tündére, a szivárvány tündér, de még trágya tündér is. Aztaaaaa
itt valami nagy balhé van ................ gondoltam hirtelen.
A dal közben teljesen elhalkult.
Lemerevedett arccal néztem, és vártam az ítéletet. Mert hogy pontosan olyan volt, mintha valami ítéletet készülnének rám osztani, amiért tetten értem őket. Aztán Galyóca megszólalt :
-Örülünk , hogy megérkeztél ! Már vártunk !
Vártak ?? hisz nem is hívtak. De mégis mi a csuda történik itt ??
- Látom boldog vagy ! Helyes . Örülök neki - szólt Galyóca.
Elpirultam, szinte szégyelltem hogy boldog merészelek lenni.,,, de folytatta :
- gondoltuk megajándékozunk valamivel, ennek a szép eseménynek a tiszteletére.
Esemény ,??? milyen esemény ? nem igazán értettem.
akkor a tündérek serege lassú mozdulattal ketté nyílt, szabaddá téve az eddig gondosan rejtett látványt.
Szemem tágra nyílt, mert ilyen csodát csak ritkán lát az ember.
A kör közepén gyertyák égtek . Már első ránézésre különlegesek voltak. A fényüknek színe volt. A narancs, a sárga, a bordó megannyi különleges árnyalata. Folyamatos vibrálásuk miatt, összeolvadt ez a sok szín, valami hihetetlen fényt kölcsönözve a körülötte állóknak, és az erdőnek. A sok színes gyertya közepén, egy koránt sem annyira különleges és szép piros-fehér gyertya állt. Az ő fénye nem vibrált.
Olyan ünnepélyes volt a pillanat , hogy éreztem ez több mint egy rakás gyertya játéka a réten. Szemem nem tudtam levenni róla, de Galyóca folytatta.
Mindannyian,, életed összes tündére hoztunk neked valamit , mert kérted, és különleges kérésed eljutott hozzánk.
Mindenki mást hozott neked, hogy elérhesd amit olyan nagyon akartál. Minden gyertya egy-egy ajándék.
Egyik a türelem, másik a szerénység, harmadik a szelídség, hallgatás, aztán a remény, a megalkuvás, a megadás, az elfogadás, az őszinte és igaz hit , és még egy rakás érzés, és tulajdonság lángjai. Mind mind olyasmi amire szükséged volt,, amikben nemigen hittél.
Középen a szerelem lángja. A szerelem lángja örök, az benned él. Soha ki nem alszik. Ameddig csak egyetlen egy is ég a körülötte lévőkből, élni fog !
Próbáltam megérteni a szavakat. Szemeimbe könny szökött, és már nem tudtam mitől is táncolnak annyira a fények.
A tündérek még eközben is tettek le egy egy gyertyát. Csak ők tudják még miféle lángok gyertyáit ! Mintha egész tündérvilág az én örömöm segítésére, és ünneplésére gyűlt volna össze.
Egy pillanatra becsukta a szemem, hogy kitöröljem belőle a könnyeket. Amikor kinyitottam eltűnt minden. El a tündérek, el a tisztás.
Egy sötét szoba kellemes ágyában feküdtem. A polcokon gyertyák égtek, félhomályt kölcsönözve a szobának. Félhagosan elmosolyodtam magam, mire megszólalt mellettem egy édes hang : IGEN ?
Ó hát mit mondhatnék ? Örülök Neked !
Persze hang nem jött ki torkomon, de talán az érzés a gondolat igen .

maci és a rongyos bál

Az esti csendes sötétségben kötögettem megszokott kis fotelemben. Egyszer csak kintről, valami furcsa vibráló fény szűrődött be. Mivel pár perc múltán sem szűnt meg kimentem, hogy megnézzem.
Az udvarom közepén igen furcsa látványban volt részem. Egy bolond tündér táncolt nekem. Galyóca volt az. Gyönyörű halvány narancsárga, átlátszó báli ruhában forgott, lassú, bódult táncoló léptekkel. Ruhájából áradt a vibráló fény. Megrökönyödve álltam , csak kerestem a szavakat.
Igen régóta nem volt szerencsém lelkem tündéréhez. Nem tudtam mire vélni a dolgot. De ahogy közelebb értem, feltűnt egy nagyon viccesen különös részlet. Ordenári,,, a ruhához nagyon nem illő bakancs volt a lábán.
Közeledtemre lelassult a tánca, a forgása abbamaradt. Csak kezeivel, fejével, csípőjével ringatózott tovább, és érdekesen rám nézett.
- helló Galyóca ! Mi jártban erre felé ahol csak a mókusok és mi járunk ? Nagyon régen nem látogattál meg. Bizonyára most is tartogatsz számomra valami érdekeset.
Halvány mosoly öntötte el arcát.de nem szólalt meg.
- Szóval ? mi ez a fura öltözet ? Tán bálba mész ?, akkor meg mi hozzá ez a bolond bakancs ?
mosolya szélesebb lett. Elkezdett dalolva válaszolni nekem.
- Az erdőnkben bál lesz. Minden erdőnek vannak tündérei, és a tündéreknek báljai. De minden bál más. A mienk ünnepien gyönyörű lesz. Viszont a bál az erdő közepén, az út pedig sáros.
..............kicsi hatásszünetet tartva, és látva értetlen ábrázatom , folytatni kezdte............
Te is a bálunkba készülsz.... te is ünneplősbe kezdted öltöztetni magad.... de a te utad úgy tűnik mocsáron és ingoványon fog átvinni............... jó lesz ha előkeresed a legvacakabb bakancsodat, hogy ne az ünneplőbe öltöztetett lelked mocskold be.
Tudod nem minden bál fenséges és gyönyörű. Az erdő közepébe pedig köves és jó utak is visznek.
A bált ahová készülsz, ugyan Te választottad. De arról nem tehetsz hogy az erdőnek egy olyan pontján állsz, ahonnan ennyire vacak út visz oda .
Meg is fordulhatsz.
Körbe is járhatod, hogy keress egy jobb utat.
Vagy kereshetsz egy kevésbe puccos bált is,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ahogy jónak látod ! Én elindulok a mi bálunkra . Várunk Téged is , hogy mielőbb megérkezz !

Azzal megfordult,, fellibbent és mielőtt megszólalhattam volna eltűnt.
Tudtam előre, hogy megint valami leckével jön elő. Szívem hangja csalja, csak azt nem tudtam hogy a szívem jelen pillanatban hangokat ad. Két másodperc elteltével azonban leesett a tantusz :

Galyóca !!! Neked nem is kell a sárban, mocsokban taposva menned a bálba !!!
ezek szerint mégis csak ad

Maci és a kertész könyve

Kiültem az udvarra a hintaágyba. Sürgős intim telefonbeszélgetésem volt a legjobb barátnőmmel. Miközben a titkaimtól harsogott a hegy , egyszer csak megpillantottam egy négylevelű lóherét a lábam előtt. ÁÁÁÁ, biztos rosszul látom. De nem,, tényleg az volt. Letéptem, hátha szerencsét hoz. Jobb lett volna otthagyni, legalább neki szerencséje lett volna.
Abban a pillanatban a bokrok közül Maci bújt elő, egy hatalmas könyvvel a karjaiban. Hozzá képest volt hatalmas, nekem csupán kényelmesen tenyérnyi. Boldog örömmel hozta , és tette ölembe.
- Olvass nekem belőle ! ..mondta
- Huuu Maci,, ez gyönyörű egy könyv ! Honnan szedted ? Mi van benne ? És pont most ? Nem ér rá máskor ?
- Találtam, ne is törődj vele. És igen pont most, mert most vagyok itt, és most találtam. -
- De hát te is tudsz olvasni, olvasd el magadnak !
- Az más . Az együtt olvasás jobb. Jobb, mert közben együtt vagyunk, és ha Te olvasol nekem, akkor becsukhatom a szemem és elképzelhetem amit hallok.
Nem vitatkoztam tovább, mert az együttlét jobb mint a magány az vitathatatlan. Letettem hát a telefont, és kezembe vettem a könyvet.
Valóban különleges volt. Antik hangulatú, kicsit kopottas, de mégis jó állapotban. Önkéntelenül is orromhoz vettem és megszagoltam. Varázslatos régi könyv illata volt. A lapjai kicsit sárgák, a betűi dőltek , néhol már kicsit kopottak. Képek , illusztrációk is voltak benne. Ahogy belelapoztam olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna hirtelen. Szinte féltem elkezdeni olvasni.
- tudod maci olyan ez mint Harry Potterrel. Az első könyv végére már minden faágat varázspálcának hiszel, és várod mikor jön el érted is Hagrid. Én sokszor nem is hiszem el, hogy ebben a világban kell élnem, amikor ott van az a másik is. Van hát veszélye egy ilyen könyvnek, aminek még ráadásul az illata is rabul ejt.
De ha már a kezembe vettem, és ennyit forgattam belekezdtem. Kíváncsi egy némber vagyok, ez vitathatatlan.
Nem kellett benne csalódnom. Olvasmányos, magával ragadó stílusa, szinte letehetetlenné tette.
Egy kertészről szólt. Bemutatta az életét, a jellemét, szerénységét, a kunyhóját. A virágait, a kertjét, az életét, az ételeit, a gondolatait. Szinte már sétáltam vele az udvarában, szinte már láttam a szemét, ismertem a gondolatait. Nem volt nehéz pillantok alatt a történet rabjává válni.
Elolvastam már vagy 10 oldalt. Macikám csüngött minden során. Izgett mozgott mellettem a hintaágyban. Közben néha az ölembe is befészkelte magát.
Aztán egy lapozás során furcsa dolog történt.
A megjelenő betűk egy pillanat alatt mind eltűntek. Azt hittem káprázik a szemem. Néztem, néztem , lapoztam előre, lapoztam hátra. Vissza a 10. oldalra. Most már ott voltak ugyan a betűk, de össze-vissza keveredve. Olvashatatlanul.
A képek érintetlenek voltak. Az arca, könyv illata,, mind mind megvolt. Csak a történet lett olvashatatlan. Nem értettem mi történt.
Néztem macira hogy megkérdezzem mi a véleménye, de Maci is eltűnt. Már nem kuporodott. Magamra maradtam a olvashatatlan könyvvel, Benne a rengeteg betű, a képek mind. És nem ismerhettem meg tovább a történetet.
Gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. Szívem szerint földhöz vágtam volna dühömben. De arra gondoltam a könyv nem tehet róla hogy összekeveredtek benne a betűk. Hisz amikor kezembe vettem belelapoztam. Láttam a sorokat minden oldalon. Rendben voltak.
Zavaromban bevittem a lakásba. Könyvjelzőnek beletettem a Lóherét. Feltettem a polcra. Időnként levettem, és megnéztem mi van.
Időnként persze igen költői kifejezés. 5 percenként, majd óránként.
A történet bizony talány maradt. Kis idő múltán el kellett döntenem mit tegyek vele.
A könyv túlságosan értékes. A könyv jó is. Szépen írták, szépen rajzolták, szépen karban is tartották.
Ha valami ponyva lenne, akkor bedobnám a tűzbe és tojnám le mi van benne. De nem találok okot rá.
De azért ez mégsem állapot, hogy itt nézegetem a polcomon.
Igazából mire várok ? Csodára ? Majd rendeződnek benne ismét a betűk ?
Igazából mit szeretnék ?
Talán hogy eltűnjön. Eltűnjön belőle az összes betű !!!!
Én nem írhatom újra. Magától nem akar. Akkor legyen üres minden lap !!
Igen,,, nem csak az zavar hogy nem tudom tovább olvasni, hanem hogy itt van, és azok a hülye betűk is benne vannak ...
Bitang hülye egy érzés,,, és még jobb a kérdés.
Talán van olyan magas polc ahol nem érem el és nem nézegetem ??

Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii ! Vidd a fenébe innen ezt a könyvet, mert teljesen hülyét csinál belőlem !!

Olasz kifli

Furcsa neszezésre ébredtem. A zaj kifejezetten a konyha felől jött, bár visszafogott és halk volt. Mint amikor lábujjhegyen ordítok. Megpróbáltam kinyitni a szemem, de a kísérlet gyérre sikeredett. Annyit tudtam megállapítani, hogy valahol a - nap akarna felkelni, de én nem - időben vagyunk. Megfogtam a takarót és édes durcásan az arcomba húztam. Közben azon gondolkodtam , vajon mi a csudát művelhet odakinn, ahelyett hogy engem simogatna idebenn. De hát lássuk be, egy ilyen éjszaka után lehet az ember fiának olyan halaszthatatlan szükséglete, mint az ivás, vagy a kalória pótlás. Miközben ezzel vigasztaltam magam, majdnem sikerült visszaaludnom az arcomra húzott takaró alatt.
A majdnem is kudarcba fulladt, mert óvatos léptei alatt a padló reccsent minduntalan. Még a takaró alatt is éreztem a kávé ellenállhatatlan illatát.
Igazságtalanul azonban nem az öröm szavai szólaltak meg bennem, hanem a felháborodásé. Még jó hogy csak bennem, és nem kifelé.
Amikor érezhetően leült az ágyam szélére, óvatos-gyáván résnyire kinyitottam az egyik szemem, takarómat az orromig lehúzva. Kandikálásom eredménye egy tálca látványa volt, a felerősödött kávé illatával, és egy kielégültem szerelmes-boldog pasi vigyorával.
Most mit csináljak ? Küldjem el az anyukájához hajnali kávézásra ??
Ez volt az első ki nem mondott gondolatom.
De kulturáltan egy mosoly kíséretében csak annyit tudtam kinyögni hogy :
- most ?? később nem lehetne ?
erre jött a még mindig vigyorral teli válasz :
- azt mondtad nincs az a kávé, ami után nem tudnál elaludni !
erre igazán nem lehetett mit mondani, hiszen ezek szerint nem felkelteni akar, csak félálomban kávézni. Ez már visszautasíthatatlan ajánlatnak tűnt így hajnaltájt.
Felültem, de eközben a már magamról ledobott takarótól megszabadulva egy másik édes illat csapta meg az orromat. Olaszország illat !!!
Édes isten ! hát mi történt ??
Ránéztem a tálcára, és a tejesen, habosan fodrozódó valószínű totál koffein mentes kávé mellet egy gyönyörűséges olasz kifli vigyorgott rám, tele vaníliával és édes ropogós cukormázzal a tetején .
Elment a nem létező és maradék hangom is.
- Hát ezt honnan ? És mikor ? És kitől ? És miért ?,,, ja a miért értelmetlen
A meghatódottságtól annyira megzavarodtam, hogy azt sem tudtam egyek igyak, vagy a nyakába döntsem az egészet.
Világossá vált hogy miért ilyen korán. De még mindig nem értettem honnan tudta hogy ezt. És főleg honnan tudta beszerezni.
Szar úgy enni hogy közben bámulják az ember minden falatát, de legyűrtem. Közben arra gondoltam, létezik-e ennél nagyobb élvezet ?
Amikor befejeztem felállt, és büszkén kivonult a szobából a tányérral.
Én pedig befordultam, magamra húztam a takarót, gondosan olyan pózban és irányban hogy hátulról hozzám lehessen férni véletlenül és pontosan.
Pár perc múlva éreztem is az ágy 10 centivel való alábbsűlyedését, amiből tudtam hogy megérkezett a 100 kg férfihús.
Aztán a takaróm alá áramló hűvös levegőből a férfi közeledését. Aztán már éreztem a karját, az ölelését. Derekamon a hozzám simuló, nekem növesztett pocak melegét. Vállamon a finom puszik érintését.
És ezzel együtt , azt a hihetetlen gondoskodó, viszonzásra vágyó szeretetet ami egy férfit egy átdorbézolt éjszaka után arra sarkall hogy nekem finom vaníliás kiflit szervírozzon, még melegen, hajnalban .
Teste melegét érezve eszembe jutott hogy mitől is aludtam én ilyen hihetetlen édesen . Láttam a szemeit, amiből áradt az őszinte vággyal teli odaadás. A szerelem szele. Éreztem esti odaadó kényeztetését. És azt, ami a legpótolhatatlanabb,, a karjaiban aludtam el ! Megnyugtató ölelése, simogatása, minden altatónál többet ért. Biztonságban éreztem magam, mert tudtam hogy vigyázni fog rám.
És azt hiszem ebben a pillanatban már mindketten aludtunk, édesen egymás ölében, mint 2 reggeli, meleg olasz kifli !

Egy adott pillanatban teljesen mindegy, hogy fülig és őszintén szerelmes vagy, vagy csak piszkosul vágyódsz rá, esetleg csak a sértett hiúságod tüzel.
Az érzelem ugyanott gyökerezik, a fájdalom ugyanott hat, és a mélysége sem más. Amikor hat, akkor nagyon hat a kicsi és a hatalmas érzelem is.
Ez olyan mint a tenger. Csak azt érzed hogy vízben vagy, és nem ér le a lábad. Hogy 10 méter, vagy 10 centi van alatta, azt nem. Csupán a kiszolgáltatottságot. Vagyis meg kell tanulni úszni !
Érezni mindig kiszolgáltatottságot jelent. Akár pozitív, akár negatív az az érzelem. Ki vagy szolgáltatva egy másik embernek, aki érzelmei, viselkedése felett nincs hatalmad. Nem tehetsz magadért semmit sem. Szeretetet nem lehet kérni, venni,átültetni, legfeljebb kiérdemelni lehet. Nagyon felnőttnek kell lenni hogy megértsd ez mulandó, bármi is táplálja . A szeretet is, a vágy is, és a bánat is !

Maci és a kosár alma

Dühösen csapkodtam és arra gondoltam, ha most nem verhetek meg valakit, hát felrobbanok. Hirtelen ötlettől vezéreltetve ordítottam egy nagyot :
Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii !
sarkát összeverve, egy pillanat alatt termett ott mellettem
- még jó hogy medve vagy !
- miért ? - kérdezte dermedten
- mert az emberi hülyeségnek párja nincs !
megszólalni sem mert szegény megszeppent medve

Na van egy feladatod ! Itt ez a kosár alma ! Megfogod szépen ! Elviszed oda jó messzire ! Éhes az emberünk, hogy kicsit vagy nagyon az majd kiderül.
Van benne minden féle alma. Takard le szépen, és kínáld meg vele.
Ha le akarná venni a konyharuhát a tetejéről, ne engedd neki.
Kérdezd meg tőle ismer-e ?? Tudja-e ki vagy.
Ha azt mondja igen, akkor kérdezd meg tőle szereti-e az almát.
Ha igen, akkor kérdezd meg éhes-e ?
Ha mindenre azt mondja igen, és még mindig nem tudja eldönteni hogy merjen-e venni belőle, akkor fordulj sarkon, indulj el haza.
De mielőtt elindulsz borítsd ki az almát, úgy hogy elguruljon mind !
És mutasd meg neki hogy egytől egyig egészséges alma volt. Ízletes, tökéletes, édes, finom. Éhét is csillapította volna,, és kedvét is lelte volna benne.
Utálatos dolog a határozatlanság, a félelem és a bizalmatlanság bizonyos helyzetekben.
Mert a végén sem alma nem maradt, sem jól nem lakott, te pedig feleslegesen mentél messzire !
Na persze mindeközben az almák meg csak gurulnak, guruknak, gurulnak

Szóval indulj, ,, az este még messze van, addig akár oda is érhetsz !

homokvár

Èpíts magadnak vàrat homokból !
Miért is ne ?
Szeretnél benne élni ?
Na de miért nem ?
És miből építenèd azt a vàrat amiben akàr csak egyetlen éjszakàt is el szeretnél tölteni ?
Ès mégis miért építenél bàrmiből is bàrmit, ha soha nem szeretnél benne időt tölteni ?
Na ha minderre válaszoltál , akkor tedd fel ugyanezeket a kérdéseket életed kapcsolataira ! Èn a magam ostoba módjàn téglàkat szeretek lerakni. Mégha csak egy aprócska szoba is lesz belőle, de az biztonsàgos, meleget adò, megbìzható viharàlló legyen! Ha csak homokom van , inkàbb nem épìtek. Az építés ugyanis mindenképp fàrasztó, időigényes és felelősségteljes munka . Nem szeretném ha szobàm bárkire is ráomolna !

Maci tanulság tortája

Beültem a kocsiba és elindultam hazafelé. Ahogy indítottam a motort, olyasmi történt, ami még soha. Na a mai napon, nem ez az egyetlen. hatalmas huppanással vendég vágódott az anyósülésemre. Naná, hogy Maci volt. Kérdőn, felvonva szemem néztem rá !
-Mi járatban erre felé ?
- jöttem vigyázni Rád !
- na ne már ! Most ?? Elkéstél !
- az úton hazafelé !
- ja úgy, akkor gyere
furcsa derű csillogott maci szemében,,, de ez a derű 2 pillanat alatt hangos nevetéssé nőtt. Mit nevetéssé,,,, hamarosan már ülésen fetrengve röhögött. megrökönyödve néztem rá !
- most mi a csuda van Veled ?? megbuggyantál ?
- Ó neeeem. Hogy érzed magad ? Milyen volt a félgörbe éjszaka ?
- hmmmmmmmmmmmmmm . Tök jó !
- hogy lehet egy ilyen este csak úgy tök jó ?
- hogy lehet egy éjszaka félgörbe ?
- és mi a konzekvencia ? Jó volt ? megbántad ? hogyan tovább ? vannak érzéseid ? vannak terveid ? van egyáltalán tovább ?
- nincs konzekvencia. Isteni jó volt az élmény. Nincs gondolat, ,, nincs érzés, nincs terv, mert ebben a pillanatban nincs szükség sem rá. Majd ha szükség lesz akkor alakul.
Bár kétségtelenül 3 hatalmas meglepetés is ért.
hirtelen beállt az elgondolkodtató csend. Közben már félúton voltunk őrmedvémmel.
beértünk egy városba, és felém nyújtva valamit megszólalt.
- ezt a mai nap emlékére hoztam neked ! Tanulságként.
- tanulságként ??? nem értem. De most nem tudom megfogni, mert vezetek.
- nézd csak ! Piros lett a lámpa. Csak nézd meg. Van 74 másodperced.
megfogtam a tenyérnyi csomagot, és gyanakodva nézegettem.
- Szép,, de ki merjem bontani ? Mi van benne !
- ne gondolkodj annyit,,, bontsd !
mivel még mindig volt idő, hát aggódva óvatosan bontogatni kezdtem. Egy torta volt benne. picike, tenyérnyi, de tökéletes kis torta.
- de Maci,, én nem vagyok oda az édességért !
- Ne gondolkodj, kóstold meg !
megfogtam a mellé rakott villát, és megkóstoltam. Hát mit mondjak, igen csak finom torta volt. Meglepődtem magam is. A vissza lévő 20 másodpercben befaltam az egész tenyérnyi tortát.
Közben zöldre váltott a lámpa, és elindultam.
Csak akkor esett le hogy mit mondott maci .
Ez volt a mai nap tanulsága ??
na de hogyan,, miért ,??? ekkor maci szépen csendben csak annyit mondott :
- te magad mondtad a szavakat : nem merem kibontani,,, nincs időm megkóstolni,, nem szeretem a tortát,,, na már most az élet egy meglepetés torta.
ha van merszed a csomagokat kibontani, ha van időd megkóstolni,, ha bevállalsz néha olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél kipróbálni, akkor lehet hogy kiderül, a csomagban életed finom falatja van !

Maci és az üvegfal

Az udvaron ültem egy kövön. A langyos eső, szelíden pergett arcomon. Meleg-hűvös, kellemes nyári fürdő, agyontaposott lelkemnek. Térdemen könyökölve, államat kezeimbe fektetve , csak néztem ki unottan a 2 lukon, amit szememnek mondanak. Néztem a távoli semmibe. 
Örültem hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy ennyire sírok, vagy csak az esőt hagyom gravitációs útján haladni. Annyira döbbenetesen üres volt a szívem, hogy gondolkodni sem tudtam azon, hogy van-e bajom. Akarom-e tudni ha van? Nem éreztem már sem fájdalmat, sem csalódottságot, sem bánatot. Legfeljebb értetlenséget. Megvannak a határaink, ameddig tehetünk saját életünk történéseiért, azután már csak a sorsra és a másikra bízhatjuk jövőnket. Pont ebben a feladom-megadom-melankólikus állapotban voltam. Minden kezemben lévő lehetséges kártyámat kijátszva, lehúzva redőnyöket, bezárva fiókokat.
Néztem a távoli semmit. Csupán az volt volt gyanús, hogy nem esett az eső annyira, amennyire sós volt már, a blúzom. A távoli merengésemben, egyszer csak feltűnt egy barna gombóc. És közeledett. Gurulva, mászva, ugrálva, félvidám bolondan. Menetrendszerű medve megérkezett. Előttem egy méterrel azonban megtorpant. Fura volt az egész. Kinyújtotta apró kezecskéjét, mint aki meg akar ölelni. Ölelj, hát, más sem hiányzik. Apró, barna , megnyugtató ölelés. Mindig jól jön ! Hiszen ölelés kuponom is van már :-) Kinyújtottam én is kezem, és félig felállva hajoltam előre. Akkorát koppantam, hogy visszazuhantam. Nem értettem. Újra felálltam, és kicsit óvatosabban közeledtem Macim felé. Újra beleütköztem valamibe. De hát látni nem lehetett. Gyanakodva kezdtem tapogatózni. És valóban egy fal volt előttem. Egy sima, átlátszó, igen tiszta, de határozottan kemény műanyag fal. Maci a túlsó felén mutogatott, én ezen a felén. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bizony ebből, nem lesz ölelés. Bármennyire is szeretném, bármennyire is jól esne,, bármennyire is vonz, az én imádott medvém. Egy karnyújtásniyra tőlem,,, még egy méter sem. Még köpni sem nehéz ekkorát,, de mégsem érhetem el. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ,, nekem is ez jutott rögtön az eszembe !! Ami most neked ! Hogy átugram, megkerülöm, megmászom. Most már mindegy,, akarom,, ölelni akarom,, most már itt van, most már látom. Emlékszem milyen jó is volt a karjaiban, a karjaimban ! Érzetem az ellenállhatatlan vonzást. Amint ezen agyaltam, nézve,, keresve a plexi széleit egyszer csak furcsa mozgásra lettem figyelmes a túloldalon. Egy sereg furcsa szerzet mászott elő a bokrokból. Érdekesek voltak, kedvesek,, szépek,,, de nem tudom kik,,, mik. Maci is felfigyelt rájuk. Tündérek voltak, vagy angyalok, vagy csak az erdő furcsa teremtményei ??? Mindenesetre annyira elragadták maci figyelmét, hogy egy kis idő múltán jól láthatóan már nem foglalkozott velem. Az előbb még kapálózott, ő is át akart mászni hozzám a falon,, de már nem figyelt. Hátat fordított, és elkezdett szaladni, a régi -új barátok felé. Még sose láttam őket,,, talán maci sem, mégis olyan örömmel üdvözölték egymást, hogy rólam teljesen megfeledkezett. Kiabáltam, vertem a falat, ordítottam,, de nem figyeltek már rám. Szerettem volna átrepülni azon a falon,, csak tehessek már valamit azért az ölelésért. De nem ment. Összetörve fordítottam hátat,, nehéz volt még a látványt is elviselni, hogyan lettem érdekes, fontos-ból semmi egy pillanat alatt. Elindultam , gondoltam nekem már úgy is mindegy. Szárnyaim úgy sincsenek. Ahogy léptem kettőt, a földön, valami nagyon érdekeset vettem észre. Lábaimmal elkezdtem lerugdosni a földet, és egy létrát találtam. Egy hatalmasan hosszú, falmászó létrát. Első reakciómként megörültem neki. Talán fel is kurjantottam. Mielőtt felemeltem, hogy hasznát is vegyem visszanéztem a túloldalra. De ott nem volt már senki. Sem medve, sem tündérek, sem senki. Messze távolból hangos kacaj, viháncolás hallatszott, körvonalazódva pár bolond táncoló kontúrjaival. Nevetésükből éles, gúnyos, bántó hangulat áradt. A győzelemittas sereg kacaja. Visszafordultam ,, és elindultam haza. Arra gondoltam hogy mások fájdalmának árnyékában, lehet még nagyobb öröm a tánc. Csak talán azt nem tudják, hogy esőtől, könnytől áztatott ruhára lehet ugyan még egy vödör vizet ráönteni, de csak a nyakonöntött tudja, mennyi abból a só, és mennyi a víz.

KÉPED KÉPEMRE RAJZOLTAD,
SZÍVED SZÍVEMBE KARCOLTAD

Zsebkendő

Kellemes hajnal volt. Nyári hűvös reggel. Korán kidobott az ágy egy átvergődött éjszaka után. Szerettem volna tovább érezni amit álmodtam, de gondoltam jobb lesz ha nekiveselkedek az elmaradt dolgaimnak.
Megfőztem a kávém és kifeküdtem a hintaágyba.
Nem lepődtem meg,,, sőt vártam, akartam, kívántam.
És megjelent. Mosolyogva ugrott a hasamra.
-Kislány,,, ki fogod önteni a kávét, ha fekve akarod inni !
-Nem akarom,, tudod hogy mindig megvárom hogy félig kihűljön.
-Zabosnak tűnsz.
csak megvontam a vállam... nem volt kedvem beszélgetni. Hanyatt vágódva néztem a még halványan pislákoló csillagokat. Igazából vártam a piszok nagy bölcsességet, de erre ő is mellém vágódott és elkezdte hintáztatni az ágyat.
-Maci !! Mond!! tudom hogy van valami bölcsességed mára is !
- Hát lenne, de nem fogod tőle jobban érezni magad.
- sebaj,,, csak mondd !
- Nézd csak azokat a csillagokat az égen ! Már halványak, de te is tudod hogy ott vannak. Sőt azt is hogy pár óra múlva majd ismét teljes fényükben ragyognak. De a csillagok soha nem találkoznak ! Vannak iker csillagok is. Mindig együtt ragyognak. Látják egymást, fényesek,, de csak innen a Földről tűnnek úgy mintha közel lennének. És még a hatalmas nagy távolságba nézve sem futnak össze, mint az egyenesek.
- Ok,, és mi van ha én nem akarok csillag lenni ?? Sem ragyogni, messze lenni más csillagoktól ??
- Talán a Nap lennél, vagy a Hold ? Akik örökre egymás körül forognak ? Porszem amibe állandóan belerúgnak ? Víz mely folyamatosan sodródik , keveredve, kavarodva állandóan másokkal fodrozódva ? Tűz akarsz lenni, mely bár hevesen ég, de hamar elhamvad ?
pár pillanat csend következett, majd hagos ordítással felcsattantam :

- ZSEBKENDŐ !! Maci,, zsebkendő szeretnék lenni !! Az jó ! Szeretnék valaki zsebében lapulni. Mindig, minden pillanatban. Csak akkor előkerülni, amikor szüksége van rám. De állandóan vele lenni. Az sem baj ha néha az orrát fújja belém. A szeretet már csak ilyen. De ha szomorú vigasztalhatom. Ha boldog, az örömkönnyeit törölgeti belém. És ahányszor felveszi a nadrágját vele vagyok. Hallhatom, érezhetem.
- Hát persze,, ameddig el nem használódsz, és dob ki a kukába,, vagy a mosógépbe !! Tényleg ezt szeretnéd ?? Maradj te csak csillag. Oda való vagy.
- Na ma piszkosul megvigasztaltál.
- Nem is akartalak. Azt akartam találd ki, mi szeretnél lenni ! Vagy azt hogy örülj annak ami lehetsz. Közelebb lehetsz más csillagokhoz, mint bárki más aki simán Földlakó.-
- De ez a csillag most olyan fényes volt !! Szerettem volna még nézni egy darabig. Sőt fürdeni a fényében !!
- Lehet hogy nem csillag volt hanem meteor ?? Az ég egyik felén feltűnt, de mire felkelt a Nap, hulló csillagként hagyta el a látómezőt ?
- Na Maci, épp itt az ideje hogy elmenj. Túl sok hülyeséget hordasz ma itt össze. Megyek dolgomra.
Felpattantam a hintaágyból,, felhajtottam a már kihűlt kávét. Felnéztem az égre,, csillag már egy darab sem. Sem hulló, sem álló.
Tudtam hogy estére újra feljönnek azok a csillagok, már csak azt a kérdés hogy mind felkel-e,, és lesz-e köztük hulló is !

Az új tündér esete Galyócával.
Galyóca ott ült a lépcsőn és bámulta a falat. Azon gondolkodott, hogy min is gondolkodik. Azon gondolkodott, hogy gondolkodik-e egyáltalán. Azon hogy mire is valók a gondolatok. Eszébe jutott kedvenc tündére. Aki a gondolatait szerette.
Szerette volna hívni,, szerette volna hogy segítsen. De tündérek csak ritkán jönnek ha hívják őket. Tündérek akkor jönnek ha szükség van rájuk. Akkor elkezdett azon gondolkodni, hogy valószínű, most nincs is rájuk szükség ? Mert hogy nagyon nagyon szeretné. De nem jönnek.
Ahogy ott ült a lépcsőn és most már azt is tudta min gondolkodik , összeszorult a szíve. Annyira vágyott volna a segítségre. Tanácstalannak érezte magát. Miért olyan nehéz,, tudni a következményeket és mégis hagyni hogy elvesszenek a jó dolgok ? Mert el fognak.Élettapasztalata azt súgta.
Akkor, abban a pillanatban egy furcsa dolog történt. Megjelent a falon egy kristálygömb. Felemelkedett, és ahogy emelkedett megjelent benne egy arc. Szomorú arc. Barna szemekkel. Kinyúlt a kristálygömbből . Nem tudott beszélni, pedig látszott hogy szeretett volna. Kinyújtotta az ujját , mintha rámutatott volna Galyócára. Aztán mintha megfordította volna tenyerét, és már nem mutatott, hanem hívott volna. Galyóca körbe nézett, majd vissza, ugyanoda, de a barna szomorú szempár nem tűnt el. És abban a pillanatban érezte ahogy felemelkedik a lépcsőről. Fájó szívét melegség öntötte el. Az ujjak mágnesként húzták a kristálygömb barna szemei felé. Már nem látott semmit ,, semmit a szemeken kívül. Ahogyan egész közel került hozzá, szinte beszippantotta magába. A hihetetlen békesség és melegség fogságába zárta. Hirtelen valahogy világosság nyilalt belé, és tudta hogy valamit tenni kell, mert különben itt ragad. Hatalmas erejével kiszakította magát a kristálygömbből. Egy pillanatra annyira fájt hogy úgy érezte belehasad a szíve. Hirtelen ismét a lépcsőn találta magát. Pislantott egyet , és akkor vette észre hogy szemét elöntötte a könny. Két könnycsepp gördült le az arcán, miközben hatalmas sóhaj távozott a szívéből. Az a sóhaj, mely három napja igen gyakran készült kitörni belőle. A kristálygömb eltűnt.
De az érzés ismerős maradt. Eszébe jutott minden. És megértett mindent. Az érzés ami magába szippantotta az álom volt, amit már három hete minden éjjel álmodott. Ha akarta, ha nem. Ha gondolt rá, ha nem. Minden éjjel ezzel az érzéssel álmodott.
A kristálygömb a saját könnycseppje volt. Az érzés pedig az álmaiban. Mert küldték. Minden éjjel elküldték. Mert nem Galyócának volt szüksége rá. Hanem a barna szempárnak , az új tündérnek volt szüksége Galyóca álmaira. Meg kellett jeleníteni az embert és az érzést egy álomban, hogy általa magához hívhassa. Csatornát keresett a világ felé, amiben láthatja a világot. És ez a csatorna Galyóca álmai és vágya volt. Kénytelen volt, mivel ez a világ borzasztóan elzárkózik a tündérek elől. Egy hívőt kellett találnia az üzenetei közvetítéséhez. Galyócának ekkor eszébe jutott egy tekintet. Egy aggódó barna szempár, egy értelmezhetetlen üzenet tekintettel. Ettől a pillanattól értelmet nyert a tekintet, az álmok, a sóhajok, és az egész történet. Egy új tündér születése....

Ahogy feküdtük a fűben a vasárnapi napsütésben, felnéztem az égre. Gyönyörű felhők fodrozódtak éppen.
Nézd csak ! Szóltam csendben . És valóban két arc körvonalazódott a fellegekben. Olyan csodásan , érzékenyen közelítettek egymáshoz, hogy egy pillanatra megjelent a film részlete előttem. Ahogy a fiú hátulról átölelte a lányt,s kezük összefonódott az agyagon. Érzeni lehetett a szívük dobbanását, érzelmeik , vágyaik áramlását. A fiú becsukta a szemét, és már nem csak kezével érintette a lányt. Nyakához érintve arcát, mielőtt csókot lehet volna rá, magába szívta bőre érintését, és illatát. Beleborzongtam az érzésbe, és felnéztem az égre. A mi arcaink is közelítették egymást, s szépen lassan összeforrtak, ahogy azt egy szerelmes pillanatban illik. Akkor valami megváltozott bennem. Mély levegőt vettem és fájó szívvel mondtam, miközben tudtam, hogy lehet most örökre elveszítem mielőtt valójában az enyém lehetne : Nekem nem elég hogy szeress ! Nem elég hogy megkívánj. Nekem ennél sokkal több kell tőled. Azt szeretném, hogy szükséged legyen rám !
Azt szeretném, hogy ha bármikor eszedbe jutna másfelé menni,, még ha nem is lenne oly nagyon jelentős, vagy fontos,, akkor is tudd hogy az amit elveszíthetsz ezáltal belőlem, az sokkal értékesebb, mint amennyit bármi más pillanatnyi öröm megérne.
Még egy pillantást vettetem a felhőktől tarka égre. Nagyot sóhajtottam, a fájdalom összeszorítottam a szívem. Felálltam, magamhoz szorítottam pici macim és eljöttem. A félelmetes gondolattal lelkemben : Lehet hogy örökre ??

Galyóca gondolatok

Az embernek nem csak a cselekedeteiért és a kimondott szavaiért kell felelősséget vàllalnia ! Hanem az érzésekért , amit tudatosan , vagy ostoba tudatlanul vàlt ki màsokból !

........................

 
A szerelem olyan, mint a szúnyog csípés ! Először észre sem veszed hogy megcsípett valamu, csak az tűnik fel hogy màr 3 perce vakarsz valamit ami viszket, és ezért màr fàj is, meg csúnya is. De vissza màr nem csinàlhatod. A szúnyog meg màr el is repült, ìgy még agyon sem csaphatod 

.......................

 
Az életben minden eseménynek és minden érzelemnek meg kell adni az esélyt, de meg kell határozni annak az időbeli határát is.
Ha nem adsz esélyt akkor nem történhet meg
Ha nem állítasz határokat, akkor pedig nem az történik, és nem úgy.
Vagyis az esély sem határtalan, csak lehetséges.
De úgy normális , ha véges.

...................................

 
A nők àltalàban azért kiabàlnak, mert segìtségre vàgynak. Amikor elhallgatnak, akkor màr beàllt a visszafordìthatalnan közöny. Hidd el ! Egy nő csöndjénél sokkal értékesebb a hisztije. Mert az kezelhető. A csend a lemondàs, feladàs jele.

...................................

 
A LEHETŐSÉG ... mint szó.
benne van a jelentése. Valami, ami létezik a világban, de csak akkor lesz a Tiéd, ha teszel érte. Ha megszerzed, és ha vigyázol rá. Lehet az üzlet, szerelem, vagy bármi más. De a lehetőség nem érték, ha nincs rá szükséged !

......................................

 
Mi nők általában nem szexelünk " csak úgy " , mert épp van kivel, és van hol ! A férjek általában, erre fáznak rá .
A nők örömmel szeretkeznek, szerelemből, élvezetből, vágyból, érdekből, bosszúból, pénzért, kíváncsiságból, részegségből, hangulatból .
Tehát pasi !!
Ha szeretnél valamit, akkor fogj egy üveg pezsgőt,, - ez a legtöbb nőnél bejön-,, keresd meg az alkalmas nőt, és válassz az alábbiakban felsorolt lehetőségek közül. De gyorsan, mert a lehetőségek hamar elszállnak
Aztán vannak itt kombinációk is. A legjobb az élvezetből, kíváncsiságból, kiéhezetten, szerelemtől részegülten, kicsit érdekkel kombináltan , egy üveg pezsgőben áztatott eper kíséretében,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
jaj

Lehetőség szerelem

bele lehet szeretni egy emberbe, és bele egy lehtőségbe

ha emberbe szeretsz bele, akkor ott az esély, hogy nem kapsz hozzá lehetőséget
ha lehetőségbe, akkor megvan az esély hogy megszeresd az embert
isteni áldás, ha együtt jön a kettő véletlen

szerintem az emberek tipikusan ember- vagy lehetőségszerelmesek
ha emberbe szeretsz bele , de nem kapsz esélyt, akkor az a reménytelen szerelem esete
ha lehetőséget, akkor az az "esély a boldogságra, csak el ne cseszd" esete

ha mindkettőt, akkor az az " életed ajándéka boldogság " szerelem gyanú ,,, esete

Én lehetőség szerető vagyok.
Nem szoktam emberekbe előre beleszeretni, mert kishitű vagyok, és utálom a pofára esést.
A lehetőség által adott érzésekbe, és az azt nyújtó emberbe szeretek bele. Vagyis azt szeretem meg, aki boldoggá tesz, mert velem akar boldog lenni. És néha pont azt szeretem meg aki lehetőséggé válik. Akkor én is szerelmes leszek, de ez viszonylag ritkán történik meg.
A nagyobb önbizalommal rendelkezők szeretnek bele emberekbe, aztán megszerzik ,, megteremtik hozzá a lehetőségeket is.

Három szelet torta

MERT MINDEN BÁNAT CSÍRÁJA  BOLDOGSÁG
ÉS MINDEN BÁNAT CSÍRÁJA EGY BOLDOGSÁGNAK !

mert ha most nem, akkor elvész
leírom hát a tegnap esti 3 szelet torta történetét :

6-án meghalt,, elment,, beteg volt egy éve. Nem volt hirtelen, számítottunk rá. Megviselte a családot, a 2 kicsi gyereket.

6-án,,,, pontosan 2 évre rá hogy engem a műtőbe toltak.
furcsa véletlen.

rá egy hétre nagyjából hazafelé menet , régi ígéretemnek kellett eleget tennem, és beugrottam egy kedves szomszédhoz esti sörözésre. Fél óra beszélgetés után megjelent. Azonnal zavarba jöttem, hiszen ki szeretne egy friss özveggyel beszélgetni.
Leült,, maradt,, beszélgettünk.
Soha az életben nem beszélgettünk pár mondatnál többet.
Zárkózott pasinak tartottam. Bár Andi mindig mondta, hogy akivel megbarátkozik, azzal egészen más.
érdekes módon 2 pillanat alatt előkerült az az egészen más férfi
soha nem voltam érte oda, soha nem voltak terveim, vágyaim, elképzeléseim vele kapcsolatban

de akkor, azon az estén, ez a más ember belopta magát a szívembe
hirtelen anyai sajnálatot, részvétet, segíteni vágyást éreztem
hirtelen magamhoz szerettem volna ölelni, hogy odaadjam neki az egész világot
szerettem volna megvigasztalni

de igazából nem kellett
nem volt letört, nem volt maga alatt
bizonyára az egy év együtt szenvedés megtette a magáét
a gyász nem most született, hanem egy év alatt épült fel, és mostanra megnyugvásba torkollhatott

mindenesetre felemelő este volt
megbuggyantam, nem tagadadom
3 órán át beszélgettünk hármasban a szomszéddal

egy hét múlva megkeresett, és lehívott magához
mit mondjak,,, repültem
furcsa érzésekkel, mert hogy a temetés még nem volt meg
nyilván tudtam hogy semmi nem történhet,, illemből, vagy tisztességből,,,, de nem

ültem vele szemben,,, egy vékony pólóban volt
izmai úgy dagadtak, domborodtak, hogy végig azon imádkozta, csak bírjam ki

kibírtam
bevágódtam az asztal egyik oldalára,,, ő a másikra,,, beszélgettünk egy órát és hazajöttem
de a vágyaim csúcsot döntögettek

azóta vártam
vártam,, vártam
nem sürgethettem
igazából nem is volt mit

hiszen csak egy szomorú, gyászoló szomszéd, beszélgetett velem
azért a mosolya, a szemében csillogó szikra,,,, szóval hmmmm

csúnya dolog,,, viaskodtam magammal
kicsit utáltam is magam
persze kitaláltam én a frankót
érett 40 éves ember, akinek egy éve nem juthatott túl sok jó,, előbb vagy utóbb kell neki valaki
akkor legyek én, és lehetőleg előbb, mint utóbb

de ez olyan csúnya dolog

na de ott vannak a gyerekek is
én meg anyából vagyok
ki szerethetné jobban őket, ki gondoskodhatna jobban róluk mint én
ebben ugye nagy a gyakorlatom

de mégis olyan csúnya ez az egész

aztán azért röpködtek apró jelek.

Csütörtökön felhívott a szomszéd hogy hazafelé ugorjak be egy sörre.
Mondtam hogy ma nem érek rá, majd holnap, vagyis péntek este,
Pénteken volt a temetés.
Kerestem a jeleket.
Néztem az eget.
Engedélyre vártam.

Hazafelé beugrottam a cukrászdába tortáért.
vettem három szeletet
nem tudom miért hármat

a tündéreim azt mondták hármat vegyek, hát így tettem
és hárman voltunk
mire odaértem, már ketten vártak
fél 10 ig beszélgettünk,, terveztünk, álmodtunk,,,

boldog vagyok
szomorú boldog, de rohadt nagyon boldog

Gondolatok Galyócától

Az a baj a mai férfiakkal hogy nincsenek tisztàban a nemi szerepeikkel. Vagy nem akarnak vagy nem tudnak esetleg nem ismerik azokat az alapszabályokat melyekkel a hagyomànyos férfi szerepben működniük kellene. Ebből aztàn persze hatalmas konfliktusok, vagy mély hallgatàsok születnek. De legalàbb egyik fél sem boldog és mindkettő szenved. Én hiszek a hagyomànyos férfi-nő szerepben. Hiszem ha egy nő a vàgy célja és ez beteljesül, akkor az hoz mindkét fél számára boldogságot. A férfi eredendően harcra , megszerzésre, birtoklàsra született. A nő pedig arra hogy harcoljanak érte. Ezért az a férfi lesz igazàn boldog aki megharcolhatott és megkapta szerelmét. Ès az a nő aki szerelem vàgytárgya lehetett, és megküzdöttek érte. Nem hiszek a gyámoltalan férfit bekebelezi a nő,,, és a " kisanyàm majd úgy ugràlaz ahogy én fütyülök, ha engem akarsz " felàllásban. Ezek ugyanis megalázásra , természetellenes női behódolàsra alapulnak. Nem adjàk meg a természet àltal rendelt sikerélmény és boldogsàg legfelsőbb fokát. Folyt........

Gondolatok Galyócától

Minden nap amikor nem szeretünk, nem ölelünk és nem csókolunk, pedig lenne kit ,,,,, NA AZ AZ IGAZÂN ELVESZTEGETETT NAP !!! Tesszük ezt bàrmiért is. Legyen az makacssàg, önzés, félelem bàtortalansàg vagy bàrmi màs ! Tehàt ha tudod hogy valahol valaki szeret és vàr,,,, akkor ..... Szóval menj ès öleld !!

Gondolatok Galyócától

Egy ember életedben betöltött szerepének jelentőségét legjobban talàn az minősìti, hogy milyen hamar tudod elfelejteni......

Gondolatok Galyócától

Van aki azért ül be a moziba hogy megnézzen egy igazàn jó filmet. Van aki azért mert unatkozik. Èn inkább megvàrom a ígéretesen jó előadàst, minthogy jegyet vàsàroljak egy olyan előadásra, amit esélyesen nem fogok élvezni. Igen, igen,,, ez egy hasonlat az élet és szerelem filmjére. A gyengébbek kedvéért

Gondolatok Galyócától

Az a baj az emberekkel, hogy nem hagyjàk magukat szetetni, utàna meg sírnak hogy nincs ki szeresse őket !!

Gondolatok Galyócától

ÉRDEKES JELENSÉG !
Van egy régi barátod, munkatársad, szomszédod, üzletfeled, akivel évek óta alkalmanként, de rendszeresen beszéltek, kávéztok, lájkoljátok egymást, vicceket cseréltek. Deee ha egyszer egymás szemébe mondjátok a kölcsönös szimpátiátok, esetleg kölcsönösen ajánlatot is tesztek egymásnak akkor hirtelen mindennek vége szakad. Mármint ha nem teljesül be a vonzalom. Bár hivatalosan továbbra is roppant jó barátok maradtok, de ezután már soha többé nem kávéztok együtt.Többet nem ültök egymás mellé az értekezleten. Még az automatát is kikerülitek, nehogy a gyanú árnyéka is rátok vetüljön. Többé nem lájkoljátok, nem osszátok meg egymást, nem beszélgettek, és nem cseteltek. Még a köszönés is csak udvariassági, elkapott pillantású köszönés lesz. És hogy milyen elnyomott érzelmek maradnak bennetek, azt csak magatok tudjátok,,, a másiknak még csak sejtelme sem lehet.Talán az is jobb lett volna ha marad minden a régiben, mert az jó volt, ez meg fáj. Mert akkor még ott volt, egyet értett veled, az életed része volt. Most meg már sehol sincs.
De Ti szeretitek egymást !!! Pusssszi

Maci, a madarak és túlfent kés.

A 3. oroszlánnak !!

ÁRNYÉK CSAK NAPSÜTÉSBEN VAN !

Én egy tükör vagyok

olyan leszek amilyen Te vagy velem

nem tudok ellenállni a kedvességnek

utálom a közönséges, alpári embereket, bár én sokszor beszélek csúnyán, de az más .
.
szeretem ha nőként kezelnek,,, megfelelő tisztelettel,,, de ez nem jelenti azt hogy én magam majd nem hágom át a szabályokat

szeretek vad lenni, szeretek bolond lenni, de szeretem én vinni a másikat a hülyeségbe

alapjogon elvárom a megbecsülést, a normális viselkedést

nagyon el lehet ijeszteni a tolakodó magatartással és Te sokszor feszegeted ezt a határt.

nem azzal ahányszor és amit mondasz, hanem azzal ahogyan
szeretem hogy vagy, hogy jössz, hogy mondod, de még nem tartok ott ahol te a szövegekben
.

a vasat addig kell ütni amíg tüzes,,,, ha nem foglalkozol velem én hamar lapozok nem tagadom

nem várok, nem könyörgök senkinek.
.

nő vagyok és eszerint szeretem ha valakinek egy érték lehetek, egy cél, egy jutalom.

Ha az a valaki ezt így teszi,ha megadja nekem azt az érzést hogy ez lehetek,,, akkor az meg is kapja cserébe ami ezért jár .
Férfi lehet mellettem. Nagyon nagyon.

ez így korrekt :-)

ne változz !!
maradj olyan amilyennek mutatod magad
holnap is légy az aki ma vagy
ha ma többet adtál mint amilyen lennél holnap, akkor holnap légy azzá akinek ma megszerettelek
mert azért szerettelek meg, azért fogadlak el, azért kívánlak és akarlak ami ma vagy
tehát ne légy más, mert akkor csalódni fogok
ha ma sokat írsz, írj holnap is
ha sokat hívsz, hívj holnap is
ha ma virágot veszel nekem, végy holnap is
ha ma kényeztetsz hogy megszerezz akkor kényeztess holnap is hogy megtarts
ha nem szeretnéd majd, akkor inkább ma se tedd, és akkor nem fogok csalódni holnap
.

könnyen felkapom a vizet

utálom ha átvernek, ha hülyének néznek, ha kihasználnak, ha becsapnak
.

nem vagyok hajlandó sokadik lenni, nem viselem a konkurenciát.

egy szerelmi vagy szexkapcsolatban egyedüli szeretnék lenni

aki velem lefekszik, ne bújjon ágyba mással, ne flörtöljön, ne randizzon, ne udvaroljon másnak

ráér ha én már nem vagyok

Nem harcolok senkiért.

Ha valaki menni akar, menjen

ha más kell neki, legyen másé

tudok annyit hogy elég legyen belőlem 1

de aki megbecsül és szeret ,, annak mindent megadok amiről csak álmodhat
.

ha hamar be is pipulok, nagyon könnyen meg lehet békíteni

nem tudok ellenállni a kedvességnek

még ha úgy is csinálok első két körben, de a szívem hamar lágyul

könnyen megbocsájtok, bár hosszú távon nem felejtem el a sérelmeimet

próbálj meg ne okozni tüskéket, mert nagyon tudok vérezni

de ha megbecsülsz nagyon nagyon de nagyon foglak szeretni
.

én nem szeretek a szex dologról előre beszélni

tudok amit tudok, tudom mit tudok,, nem érdemel szót
ahhoz is 2 ember kell

de ha már benne vagyok akkor nincs határ,, akkor  beszélek is róla, meg csinálni is szeretem

határtalanul,,, mindent ami élvezet

de nem szeretek olyan emberrel beszélni,, ilyen nyíltan, akihez még semmi közöm
.

így vagyok Veled is

nem érdekel mit tudsz

volt nekem már dolgom, olyannal aki hatalmas pofával harsogta hogy hány féle képp és hogyan és csak a nő a fontos és egyebek

aztán nagy 0 volt

szóval nem kellenek a nagy dolgok

csend kell

jó illat

puhaság

figyelem

a nagy dolgok később jönnek

én már nem akarok bebizonyítani semmit

nem fogsz tőlem az első alkalommal kapni semmit
ezt már most megígérem

de minden alkalommal fogsz kapni valami újat
.

Szóval tükör vagyok

a tükröd

ha kedves vagy türelmes és szeretsz akkor ezt fogod visszakapni tőlem

ha kételyek közt hagysz, ha nem törekszel arra hogy boldog legyek, akkor nyilván nem fogunk belemélyedni a dolgokba

.

A kedvességeddel kíváncsivá tettél

Valóban a szívem mélyén már szeretném ha mégis tetszenél, és tetszenék neked,, ,, valóban álmodok az ölelésedről, a csókodról.
.

Gondolom ez jó hír

a többit pedig majd meglátjuk

A tojáshéj

Erről szól az elmúlt 3 napunk !

Verbàlisan jók vagyunk.

Ès most kegyetlen csatàt vívunk azért, ami mindkettőnket foglalkoztat.

Mindketten próbàlva egyensúlyozni a sajàt nemi szerepe hatàrain.

Hogy ne sérüljön be

Közben ne sèrtsen meg

De

Közben ne veszítsen,,

Se magàt

Se a lehetőséget el !

A bevásárló kosár

Még fiatal vagy, ezért érdemes meghallgatni egy kicsiny gondolatmenetet

 

az élet egy hatalmas áruház

bekerültél abba a korba, ahol az ember már egyedül vásárol

betolja a kocsiját, és nézelődik a polcokon

lát ezt- meg azt
megkíván ezt meg azt

kiválaszt ezt meg azt

végezetül dönt, és bepakol a kocsiba

van amit csak spontán

vagy valamit szükségtelenül

esetleg hobbyból,

vagy hirtelen beindult éhségből

van ami a szeme előtt van,
és ami nehezen látható

van amit véletlenül vesz észre

és van amit tudatosan keres

van amit könnyen elér

és van amiért ágaskodnia kell

egyik sem biztos hogy értékesebb

még az sem hogy a nehezebben elérhető , vagy eldugott lesz az,

hogy melyik volt a legízletesebb, az is csak utólag derül ki

egyetlen egy biztos

CSAK AZ LESZ A KOSARADBAN, AMIT BELETESZEL !!