Katona Ági gondolatai mulandóak, a maradóknak .

2015. augusztus 23., vasárnap

Minden sokkal könnyebb lett amikor rájöttem, hogy az élet olyan mint a tenger.
Végtelen víz,, hol hideg, hol langyos. Hol csendes, hol viharos. Hol hullámhegyek, hol hullámvölgyek.
A baj akkor kezdődik, amikor elkezdünk csapkodni, kapálózni,, hánykolódni. Harcolni a hullámokkal ... A hideg vízből a melegbe vágyunk. A melegből a hidegbe,,,
Állandóan fuldoklunk, s nem látjuk a partot
Aztán egy szép napon elkezdtem másként tekinteni rá.
Ha hullámvölgyben voltam, egy nagy levegővel megpróbáltam átvészelni, mert tudtam, hogy úgy is tovább megy.
Ha hullámhegy közeledett, felfeküdtem rá, és hagytam, had vigyen magával a jóba, a magasba .
Nem kesergek a tovafutó hullámok után vágyódva. Élveztem a fennlétet. Az a dolga, hogy tovafusson.
Megtanultam élvezni a hideg vizet, majd a meleget, s már nem vágyom mindig a másikra.
Szelídségében élvezem a napsütést, a szelet mely sodor a vízzel tovább. Van időm megcsodálni a tájat. Már nem keresem annyira a partot sem, mert rájöttem, hogy idővel úgy is oda sodródom, de addig is élvezetes lesz az utam, mert lebegek a vízen, s nem harcolok vele.
Néha teszek egy-két karcsapást is,, de csak mert imádok úszni és jól esik.
Meg aztán merre is vegyem az utam ?
Hol is van az a jó part ?
Ha az ember tudná biztosan, nem lenne ilyen izgalmasan szép az élet.
Most tehát csak lebegek a vízen és hülyeségeken gondolkodom ....

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése