Elmélázva ültem az ablak előtt.
Lassan sötétedett,,, nem tudtam elszakadni a gondolattól, hogy mennyire utálom a korai sötétedést, a hideget, a csupasz fákat.
Volt
egy olyan visszatérő ostoba vágy gondolatom, hogy jöhetne egy őszön egy
olyan átütő érzelem, kaland, szerelem, ami elfeledteti velem hogy
milyen évszakban is vagyunk
Áttelelő szerelem ,,,, nem átalusszuk, átszeretjük.....
Van annyi pénz amivel én szeretem a telet,,, de rájöttem , van az a szerelem is....
Ilyen hülyeségeken gondolkodtam amikor finom illat csapta meg az orrom.
Becsuktam
a szemem és élveztem az illatot. Találgattam milyen étel lehet, amikor
feltűnt, hogy az illat túl intenzív és nagyon közelről jöhet.
Akkor már a csoszogást is hallottam,,, és persze tudtam, hogy macim az.
Jósolható volt a jövetele. Az elmúlt napok eseményei után, nyilvánvaló volt.
Aztán az illat,, a finom ételek illatának, hihetetlen egyvelege. Egy jó konyhában sincs egyszerre ennyi finom illat.
Volt benne tészta, hús, zöldség és leves illata. De még túrós sütié is.
Nem fordultam meg,,, csak néztem az ablakon lecsorduló cseppeket...
Szerettem
volna melankolikus hangulatban tovább sajnáltatni magam,, de amikor
megállt mellettem nem lehetett nem kíváncsiskodni a hatalmas bugyor
láttán.
Jézus !! Mi ez ?? Nagy volt, nagy volt,,,,, na de annyi illat finom étele, amennyi jött belőle, mégsem férhetett el benne.
Békességesen megfordultam. Kicsit talán mosolyra is húztam a szám. Maci nyújtotta a csomagot.
Édes kockás terítőbe csomagolt elemózsiás bugyor volt.
Elvettem tőle, megköszöntem szépen.
- hoztam neked, hogy szép legyen az őszöd, és ne vedd észre a hideget !
mondta macim.
Egy adag illatos, meleg ételtől ??? Gondoltam magamban, de nem akartam megbántani.
Odahúztam egy kis asztalt és letettem rá.
Forgattam, nézegettem. Érdekes volt, hogy össze volt kötve a szája.
És még hogy össze volt kötve !!! Egy derékszíjjal volt összefogatva. Egy férfi övvel. Vastag, erős övvel.
Miközben azon gondolkodtam, vajon egy asztalnyi csomagból, hogyan áradhat ennyi étel illata, megpróbáltam kicsatolni az övet.
Minél jobban próbálkoztam az öv annál inkább megfeszült. Nem hogy engedett volna, vagy kinyílt volna,,, egyre szorosabb lett.
Aggodalmaim csak nőttek. Mozdulataim egyre erőszakosabbak lettek, a gondolataim egyre dühösebbek.
A bugyor meg csak, dagadt, dagadt, majd felrobbant.
Ebben
a pillanatban jöttem rá, hogy ez nem egy sima ajándék vacsi csomag. Nem
egy hétköznapi ételcsomag. Ránéztem macira, de pillantásomban minden
benne lehetett.
Elsőre kaján vigyorral vette tudomásul, hogy
megneszeltem a cselt. Majd szégyenlősen lesütötte a szemét. De a vigyort
nem lehetett levasalni az ábrázatáról.
Átmenetileg
feladva harcomat az övvel ,,, leültem. Elengedtem mindent. A
gondolatokat, az övcsatot, a kapkodást,,, és lazán, de merev tekintettel
néztem macira :
- Na akkor mesélj !! Mondd a mondandód ! Áruld el a titkot ! MI A FENE EZ ????
-
már rájöttél, csak még nem mondtad ki. Minél jobban félsz tőle, minél
kíváncsibb vagy minél jobban kételkedsz, minél kevésbé hiszed el, hogy a
csomagodban jó dolog van, és minden illatnak gazdája, annál szorosabb
lesz az öved.
Megjött az ősz csomagod. Dőlj hátra,,, csukd be a
szemed, élvezd az illatokat, és ereszd el magad. Hiába van tele
élvezetekkel,, egyszerre csak egyet tudsz elfogyasztani belőle !
Ne kételkedj, és adj időt !
Ha annyira félsz attól amit hozhat a sors meglepetése, akkor ne akard kibontogatni az életed ízekkel teli csomagját !
Ha hiszel benne az is lesz benne amit kívánsz..........
- na deeeee,, szóval,,, akkor minek tetted elém, ha .........................
de
ekkor már elindult. Hátát fordítva, riszálva szőrös tomporát vidáman
szökdécselve , ugrálva, nevetve ment el,, ki tudja megint hova.
Megszoktam már az ilyen végkifejleteket.
Hátra dőltem,,,, és csak néztem néztem a csomagot,, nem is tudom mit vártam..
a csodát ?
és akkor észrevettem, hogy már nincs is rajta az öv. Mintha soha nem is lett volna
az asztalkendő szélei csak egymásra hajtogatva feküdtek a csomag tetején
óvatosan, két ujjammal megfogtam a csücskét
kihajtottam
és csak egy tálka volt benne
egyetlen egy , szép hófehér porcelán tálka, szép hófehér porcelán tetővel
ledöbbentem
semmi ezer étel, semmi ezer íz
csak egyetlen egy tányérnyi ,,,, de az maga a csoda
Ahogy
felemeltem és megszagoltam azonnal megismertem. Levente esküvőjén ettem
ilyet. Vőlegény leves volt a neve, és azt hiszem fürjtojásból készült.
Azóta is sokszor emlegettem, mert olyan finom levest még soha nem ettem.
Annyira belefeledkeztem az emlékekbe a gondolatokba és az evésbe, hogy észre sem vettem, de teljesen beesteledett.
A
meleg levestől és macim társaságától valahogy tompultak az
aggodalmaim,, és akkor már pontosan tudtam, hogy a porcelán tálban
holnap új étel lesz.
Csak hogy boldogságban, izgalomban, élményekkel, kalandokkal vészeljem át a hideg ,, csupasz, sötét telet ....
KATONA ÁGI GONDOLATAI
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maci történetek. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: maci történetek. Összes bejegyzés megjelenítése
2015. október 18., vasárnap
2015. július 15., szerda
MACI ÉS A MAGOK
jó pár napja történt, talán már egy hete is, csak nem volt időm elmesélni.
kivételesen kellemes hűvös nap volt, így végre kiülhettem a hintaágyamba kicsit elmélkedni. Fogtam egy párnát és a hasamhoz szorítva , térdemet orrom alá húzva , lábam átkarolva kezdtem hintázni . Egyszer csak lassan elkezdett ereszkedni valami a fejem fölül a hintaágy tetejéről. Aprócska szőrös mancs volt, ükölbe szorítva.
Látszott, hogy nyújt valami, amit szeretne odaadni.
Kinyújtottam hát a kezem, és nyitott marokkal vártam az adományt.
Egy maroknyi mag volt.
Néztem, néztem, de nem bírtam rájönni, mi célból kaphattam.
Tehát készültem feltenni a kérdést, hogy mi a fene ez,,, de megelőzött Macim kérdése :
- Te mit csinálnál ezekkel a magokkal ?
- hülye kérdés,,,,,,,,,,,,,,,,, hisz nem tudom milyen magok ezek
- én sem,,, de hát pont ez a lényeg. Nem tudhatod milyen magok ezek. Mit fogsz tenni velük :
- dobom hátra a fejem mögött a gazba
- nem ülteted el ?
- ültetni ????? minek ? kinek ? hova ?
- hát magadnak a 3000 m2-edre
- de hát azt sem tudom mi fog belőle kinőni
- de hát azt sem tudod mit dobsz ki !!
- valóban,,, de kíváncsinak kellene lennem ?? Olyan jelentéktelen kis magocskáknak tűnnek.
- ha tudnád, hogy értékesek, vagy szép dolog fejlődik belőlük ? Elültetnéd ?
-nem tudom
- És ha tudnád és el akarnád ültetni ?? Hova ültetnéd ? Árnyékba, napsütésbe. Az ablak alá, vagy egy titkos szegletbe ? Gondoznád, lesnéd ? Vagy csak hagynád had legyen aminek lennie kell ?
- Mond !! Van még hülye kérdésed ? Nem tudom mi ez és nem is akarom !!
...........................................
aztán beáll a néma csend. A földbe mag nem, de az agyamba bizony el lett ültetve a gondolat.
Azt vettem észre, hogy egyre féltőbben szorongattam a titokzatos magokat.
Az előbb még elhajítottam volna, most meg már dolgozott bennem a kíváncsiság.
....................................
- Te Medve ! Tudod-e ? Nem lehet itt okosnak lenni. Hány, de hány magot ültettek már el tudományosan, jó helyre. Gondozták, nevelték, ápolták,,,, aztán semmi nem lett belőle ! Jött egy betegség, jött a rossz idő, elverte jég, kimosta eső , szárította perzselő hőség,, bántotta állat, vagy ember.
Aztán hány és hány mag szóródott szélfúttan céltalan és véletlen ezer helyre.
Rossz talajra, gondozás nélkül, mégis valami csoda kelt ki belőle.
Aztán meg öröme kinek volt benne ?
Abban amit ültettek,,,, s gazdája látta növekedését, vagy hanyatlását rendben.
De vadon nőtt, láthatatlanul megbújó csodákat, csak a véletlen szerencse szeme láthatta.
Meg aztán kinek a kaktusz tetszik, kinek a paszuly , kinek a lencse, kinek a hóvirág.
Nem mindenkinek ugyanaz a szép.
Mag ide, mag oda
Nem lehet itt okosnak lenni ....
Sok mag nő . fejlődik észrevétlenül a világban,,, s csak keveseknek adatik meg, hogy észrevegyék, felfedezzék, megcsodálják, a világ szeme elé tárják.
Akkor azok a kifejlődött növények nem annyira értékesek ? ... csak mondtam, mondtam a rengeteg hülyeséget, mikor valami nagy ürességet éreztem.
kerestem Medvém tekintetét, de már messze járt.
Távolról, valami furcsa édes nevetést hallottam az erdőből.
Elmosolyodtam, már rájöttem, hogy ezt a magot bizony bevettem.
Be de rendesen.
Na mi lett azokkal, amiket a kezembe nyomott ?
Titok
kivételesen kellemes hűvös nap volt, így végre kiülhettem a hintaágyamba kicsit elmélkedni. Fogtam egy párnát és a hasamhoz szorítva , térdemet orrom alá húzva , lábam átkarolva kezdtem hintázni . Egyszer csak lassan elkezdett ereszkedni valami a fejem fölül a hintaágy tetejéről. Aprócska szőrös mancs volt, ükölbe szorítva.
Látszott, hogy nyújt valami, amit szeretne odaadni.
Kinyújtottam hát a kezem, és nyitott marokkal vártam az adományt.
Egy maroknyi mag volt.
Néztem, néztem, de nem bírtam rájönni, mi célból kaphattam.
Tehát készültem feltenni a kérdést, hogy mi a fene ez,,, de megelőzött Macim kérdése :
- Te mit csinálnál ezekkel a magokkal ?
- hülye kérdés,,,,,,,,,,,,,,,,, hisz nem tudom milyen magok ezek
- én sem,,, de hát pont ez a lényeg. Nem tudhatod milyen magok ezek. Mit fogsz tenni velük :
- dobom hátra a fejem mögött a gazba
- nem ülteted el ?
- ültetni ????? minek ? kinek ? hova ?
- hát magadnak a 3000 m2-edre
- de hát azt sem tudom mi fog belőle kinőni
- de hát azt sem tudod mit dobsz ki !!
- valóban,,, de kíváncsinak kellene lennem ?? Olyan jelentéktelen kis magocskáknak tűnnek.
- ha tudnád, hogy értékesek, vagy szép dolog fejlődik belőlük ? Elültetnéd ?
-nem tudom
- És ha tudnád és el akarnád ültetni ?? Hova ültetnéd ? Árnyékba, napsütésbe. Az ablak alá, vagy egy titkos szegletbe ? Gondoznád, lesnéd ? Vagy csak hagynád had legyen aminek lennie kell ?
- Mond !! Van még hülye kérdésed ? Nem tudom mi ez és nem is akarom !!
...........................................
aztán beáll a néma csend. A földbe mag nem, de az agyamba bizony el lett ültetve a gondolat.
Azt vettem észre, hogy egyre féltőbben szorongattam a titokzatos magokat.
Az előbb még elhajítottam volna, most meg már dolgozott bennem a kíváncsiság.
....................................
- Te Medve ! Tudod-e ? Nem lehet itt okosnak lenni. Hány, de hány magot ültettek már el tudományosan, jó helyre. Gondozták, nevelték, ápolták,,,, aztán semmi nem lett belőle ! Jött egy betegség, jött a rossz idő, elverte jég, kimosta eső , szárította perzselő hőség,, bántotta állat, vagy ember.
Aztán hány és hány mag szóródott szélfúttan céltalan és véletlen ezer helyre.
Rossz talajra, gondozás nélkül, mégis valami csoda kelt ki belőle.
Aztán meg öröme kinek volt benne ?
Abban amit ültettek,,,, s gazdája látta növekedését, vagy hanyatlását rendben.
De vadon nőtt, láthatatlanul megbújó csodákat, csak a véletlen szerencse szeme láthatta.
Meg aztán kinek a kaktusz tetszik, kinek a paszuly , kinek a lencse, kinek a hóvirág.
Nem mindenkinek ugyanaz a szép.
Mag ide, mag oda
Nem lehet itt okosnak lenni ....
Sok mag nő . fejlődik észrevétlenül a világban,,, s csak keveseknek adatik meg, hogy észrevegyék, felfedezzék, megcsodálják, a világ szeme elé tárják.
Akkor azok a kifejlődött növények nem annyira értékesek ? ... csak mondtam, mondtam a rengeteg hülyeséget, mikor valami nagy ürességet éreztem.
kerestem Medvém tekintetét, de már messze járt.
Távolról, valami furcsa édes nevetést hallottam az erdőből.
Elmosolyodtam, már rájöttem, hogy ezt a magot bizony bevettem.
Be de rendesen.
Na mi lett azokkal, amiket a kezembe nyomott ?
Titok
2015. május 24., vasárnap
Boldogság vásár Macival
Hazafelé jövet beugrottunk a boltba...
Ha már ilyen várakozó öröm hangulatban voltam, gondoltam sütünk valami jót, hát vegyük meg a hozzávalót !
Sorba kellett állnunk,, vártunk türelemmel.
Egyszer csak halk civakodásra lettünk figyelmesek.
Egy anyuka 3 gyerekével a sorok között válogatott.
A középső gyerek kinézett magának egy tábla különleges csokit. Abból a fajtából, amit a háromgyerekes anyukák csak ritkán vehetnek meg, különösen ha mind az összes gyerekük árgus szemmel, csorgó szájjal figyeli az eseményeket. Kénytelen, kelletlen intette csendre a kisfiát, miközben alternatívakánt felajánlott egy-egy Sport szeletet.
Ez persze nem felelt meg a gyerekeknek, de idő közben a sorban állók figyelmét elterelte egy még különösebb eset.
Egy igen jól öltözött férfi került sorra a pultnál.
Egyenes járása, kimért stílusa, elegáns ruhája,,,,,,,,,,,,,,, kitűnt a sorból ez már igaz.
Határozott , de nem emelt hangon szólalt meg :
-EGY ADAG BOLDOGSÁGOT KÉREK !
Az üzletben hirtelen hatalmas csend lett..............
mindenki feléje fordult, az eladónő azt hitte, rosszul hallott, vagy valami tréfa áldozata lett
- Tessék uram ?? Mit parancsol ??
kérdezte halkan, megijedve
- MONDOM HOGY EGY ADAG BOLDOGSÁGOT KÉREK !
- ilyen termékünk nincsen, sajnálom.
közben félve nézett körül, jól láthatóan segítséget kérve a körülötte állóktól,, vagy talán a kandi kamerát keresve
a férfi szólásra nyitotta a száját, majd lehajtotta a fejét és megfordul, hogy elinduljon kifelé
minden szempár rá szegeződött és azt találgatták, vajon mi lelte , ezt az amúgy roppant szimpatikus fiatalembert
A csendet a kisfiú törte meg, akinek nem jelentett semmit a jelenet, és folytatta hisztijét.
A megdermed csendben a két hangulattörő,, a kisgyermek és a férfi hirtelen egymásra néztek.
Majd a férfi szeme a földön guggoló anyára, kinek a kezében ott sírt egy másik gyermek, és szegényes ruháján látszott a helyzet megoldhatatlansága.
A férfi visszafordult a pulthoz, és halk , de határozott szavakkal mondta :
- Hát akkor abból a csokiból 3 táblával fizetnék.
a csend még nagyobb lett. Most már a kisgyerek is elhallgatott. Ahhoz már elég nagy volt, hogy megértse mit tett a férfi.
Aki miután fizetett végérvényesen megfordult és elindult kifelé a boltból, kerülve a csodálkozó tekinteteket.
Ekkor a kisfiú kiszabadítottam magát anyja kezéből, és otthagyta guggolva, ölében a kistestvérével.
Örömteli , őszinte mosollyal rohant a férfi után , és még a kijárat előtt utolérte .
Megölelte a derekát, és elrebegett egy köszönömöt.
A férfi is felmosolygott, megsimogatta a kisfiú fejét , majd lehajolt átölelte, és megpuszilta .
Visszanézett a vásárló tömegre, akik megrökönyödve figyelték a jelenetet.
A férfi most már nem kerülte a tekinteteket, és azzal a határozott hanggal, amivel a pultnál is beszélt, csak annyit mondott .
KÖSZÖNÖM
Az emberek pár másodpercnyi hatásszünet után folytatták a vásárlást.
Mi is szépen megvettük, ami a sütinkhez kellett.
Örültünk egymásnak,, mert tudtuk, hogy most leginkább az kell.
Ha már ilyen várakozó öröm hangulatban voltam, gondoltam sütünk valami jót, hát vegyük meg a hozzávalót !
Sorba kellett állnunk,, vártunk türelemmel.
Egyszer csak halk civakodásra lettünk figyelmesek.
Egy anyuka 3 gyerekével a sorok között válogatott.
A középső gyerek kinézett magának egy tábla különleges csokit. Abból a fajtából, amit a háromgyerekes anyukák csak ritkán vehetnek meg, különösen ha mind az összes gyerekük árgus szemmel, csorgó szájjal figyeli az eseményeket. Kénytelen, kelletlen intette csendre a kisfiát, miközben alternatívakánt felajánlott egy-egy Sport szeletet.
Ez persze nem felelt meg a gyerekeknek, de idő közben a sorban állók figyelmét elterelte egy még különösebb eset.
Egy igen jól öltözött férfi került sorra a pultnál.
Egyenes járása, kimért stílusa, elegáns ruhája,,,,,,,,,,,,,,, kitűnt a sorból ez már igaz.
Határozott , de nem emelt hangon szólalt meg :
-EGY ADAG BOLDOGSÁGOT KÉREK !
Az üzletben hirtelen hatalmas csend lett..............
mindenki feléje fordult, az eladónő azt hitte, rosszul hallott, vagy valami tréfa áldozata lett
- Tessék uram ?? Mit parancsol ??
kérdezte halkan, megijedve
- MONDOM HOGY EGY ADAG BOLDOGSÁGOT KÉREK !
- ilyen termékünk nincsen, sajnálom.
közben félve nézett körül, jól láthatóan segítséget kérve a körülötte állóktól,, vagy talán a kandi kamerát keresve
a férfi szólásra nyitotta a száját, majd lehajtotta a fejét és megfordul, hogy elinduljon kifelé
minden szempár rá szegeződött és azt találgatták, vajon mi lelte , ezt az amúgy roppant szimpatikus fiatalembert
A csendet a kisfiú törte meg, akinek nem jelentett semmit a jelenet, és folytatta hisztijét.
A megdermed csendben a két hangulattörő,, a kisgyermek és a férfi hirtelen egymásra néztek.
Majd a férfi szeme a földön guggoló anyára, kinek a kezében ott sírt egy másik gyermek, és szegényes ruháján látszott a helyzet megoldhatatlansága.
A férfi visszafordult a pulthoz, és halk , de határozott szavakkal mondta :
- Hát akkor abból a csokiból 3 táblával fizetnék.
a csend még nagyobb lett. Most már a kisgyerek is elhallgatott. Ahhoz már elég nagy volt, hogy megértse mit tett a férfi.
Aki miután fizetett végérvényesen megfordult és elindult kifelé a boltból, kerülve a csodálkozó tekinteteket.
Ekkor a kisfiú kiszabadítottam magát anyja kezéből, és otthagyta guggolva, ölében a kistestvérével.
Örömteli , őszinte mosollyal rohant a férfi után , és még a kijárat előtt utolérte .
Megölelte a derekát, és elrebegett egy köszönömöt.
A férfi is felmosolygott, megsimogatta a kisfiú fejét , majd lehajolt átölelte, és megpuszilta .
Visszanézett a vásárló tömegre, akik megrökönyödve figyelték a jelenetet.
A férfi most már nem kerülte a tekinteteket, és azzal a határozott hanggal, amivel a pultnál is beszélt, csak annyit mondott .
KÖSZÖNÖM
Az emberek pár másodpercnyi hatásszünet után folytatták a vásárlást.
Mi is szépen megvettük, ami a sütinkhez kellett.
Örültünk egymásnak,, mert tudtuk, hogy most leginkább az kell.
2015. április 15., szerda
Maci, és a soha véget nem érő történet
Régen bebizonyosodott már, hogy nem kell ennyit dolgozni.
Az ember csak fárad ,, fárad és hülyül.
Egyszer csak úgy lesz vége, hogy észre sem vesszük,,,,,,,,,,, volt valami.
Kiégett aggyal baktattam fel a kis házhoz.
Eljött a pillanat, hogy szükségem van rá.
Ahogy közeledtem , az ablakon át kiszűrődő, halk pityergésre lettem figyelmes.
Óvatosan nyitottam az ajtót.
Nem is értem miért. Mitől féltem ? Hogy megzavarom benne ? Hogy abbahagyja ?
Vagy hogy más is ott van ? Nem is ő sír ?
Míg ezt végigzongoráztam magamban, már benn is voltam.
Macim egy könyv felett áztatva a lapokat, törölgette szemeit.
Amikor észrevette, hogy beléptem alább hagyott vele, és szipogásos könnytörölgetésbe ment át.
Félve tettem fel a kötelező kérdést :
- mi a baj ? Miért sírsz ?
ez az a kérdés ami a civil életben a : " hogy vagy ",, és remény szerint, nem jön rá terjedelmes válasz, hisz úgy is tudjuk, hogy sehogy.
Nem jött válasz, csak további szipogások, hát blöfföltem, mert úgy gondoltam ilyen szomorú könnyeket, nem szabad kibeszélés nélkül hagyni, mégha félünk is a választól
- Szomorú a történet ?
csak vállvonogatás és "nem" bólintás volt a válasz
- gonosz a csodaszép főszereplő ?
Ismét a nem bólogatás
- akkor áruld már el !!!
- nincs vége !
- mi van ? minek nincs vége ?
- nincs vége a történetnek. Amikor a legjobban beleéltem magam, hirtelen elfogytak a betűk. A lapok üresek, a történet nem folytatódik.
először meglepődtem, majd leesett a tantusz
- Te Maci ! ez nem az a könyv amit tőlem kaptál ?
meglepődésében a gyenge mosolyom láttán, abbahagyta a kesergést, és halkan válaszolt .
- de,,,, de ,, azt hiszem igen. Az , az Tőled kaptam. Mert ? Selejtet hoztál nekem ?
- dehogy csacska,,,
és akkor már széles vigyorra kerekedett az arcom, mert pontosan tudtam miről van szó
- Add csak ide, balga medve
megfogtam a könyvet, és a fény felé fordítottam, Csodák csodája előbújtak titkos betűi.
Medvémnek csaknem leesett az álla. Mohón kapta ki kezemből, és falta tovább a betűket.
Én már vártam a következő reakciót, mert ismertem a folytatást.
Lapozott egyet, és ott ismét nem voltak betűk. Felemelte forgatta, fújta , lehelte, de semmi.
Kérdő tekintettel nézett rám, nyújtotta felém a könyvet, és várta az újabb segítséget.
Most én ingattam a fejem, immár kevésbé mosolygós arccal.
- nem, sajnos többet nem segíthetek. Ez a Te könyved. Érted ??? A Tiéd ! Kaptál bele lapokat. Kaptál eseményeket. Kaptál szereplőket, helyszíneket. Kaptál érzéseket, lehetőségeket !
Innentől ez a már a te történeted.
Maci arca elkomorult, nem tudott mit kezdeni az információval.
Ekkor farzsebembe nyúltam, és elővettem egy tollat, majd feléje nyújtottam.
- Itt egy toll ! Kaptál tőlem egy könyvet a történeteddel !Az elkezdett történetednek voltak jól olvasható lapjai. Voltak rejtett oldalai. Segítettem elolvasni, a titkokat felfedni. Azért vannak a továbbiakban üres lapok, mert a többit neked kell megírnod !
medve kikerekedett szemmel nézett rám :
- nekem ?? És ha nem tudok írni ? És ha nem lesz jó ?
- neked az lesz jó amilyennek te írod. És az lesz olvasód akinek a te írásod tetszik. Nincs olyan , hogy jó vagy rossz.
A világ legjobb könyve, a Te soha véget nem érő történeted.
Amikor megveszel egy könyvet, kezedbe veszed, olvasod. Napokig forgatod. majd befejezed, polcra teszed. Emléke porosodik, fakul. De véget ér. Nincs tovább. A történet végén vagy egy pont. Könyv összecsuk.
De ez a te történeted, minden nap folytatódik. Soha nem ér véget. Nincs boldog vége, vagy szomorú. Soha nincs vége. Minden reggel újat írhatsz. De ha napokig elő sem veszed, az sem baj. Ha csak egy hónap múlva írod tovább, akkor is a te történeted. Meg fog várni,,, csak rád vár. És új, tiszta lappal, minden nap.
Nem kell, hogy értse bárki is. Nem kell jónak lennie. Semmi nem kell.
ELÉG HA TE TUDOD, EZ A KÖNYV TÉGED MINDEN NAP VÁR !
Maci nyúlt a tollért. Megfogta, forgatta. Írt egy rovást az első tiszta lapra. Majd nézegette. Aztán betűket kezdett formálni. Arca ránca elsimult, könnye felszáradt. Lassan átszellemült az írástól. Pár perc múltán egy mosoly jelent meg szája szélén. Úgy éreztem ez a rádöbbent lehetőség mosolya.
Megnyugodva fordítottam hátat, és elindultam az ajtó felé. Ekkor azonban a sercegő papírcsendet egy halk szólítás szakított meg :
- Várj még ! Gyere ide !
Megfordultam és kíváncsian néztem, mit szeretne.
Intett a kezével hogy menjek oda. Majd az orrom alá dugta az irományát.
Össze- vissza,,, ákom-bákom szöveg volt rajta.
Az én döbbenetemet, és az ő örömittas ábrázatát egy időben, látni kellett volna.
- EZ MEG MICSODA ???
kérdeztem meglepetten
- titkosírás !!
innentől fogva , ha én írhatom a történetet, akkor az titkosírással lesz írva !
Senki nem tudja majd elolvasni, csak én,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, meg persze Te !
Hatalmas mosollyal fogadtam az infót. Kezemet emelve egy tenyeresre összecsaptunk a levegőben !
- látom érted a lényeget !!
Jót nevettünk mind a ketten, és én is kicsit megnyugodva már otthagytam őt a titkos történeteivel.
Az ember csak fárad ,, fárad és hülyül.
Egyszer csak úgy lesz vége, hogy észre sem vesszük,,,,,,,,,,, volt valami.
Kiégett aggyal baktattam fel a kis házhoz.
Eljött a pillanat, hogy szükségem van rá.
Ahogy közeledtem , az ablakon át kiszűrődő, halk pityergésre lettem figyelmes.
Óvatosan nyitottam az ajtót.
Nem is értem miért. Mitől féltem ? Hogy megzavarom benne ? Hogy abbahagyja ?
Vagy hogy más is ott van ? Nem is ő sír ?
Míg ezt végigzongoráztam magamban, már benn is voltam.
Macim egy könyv felett áztatva a lapokat, törölgette szemeit.
Amikor észrevette, hogy beléptem alább hagyott vele, és szipogásos könnytörölgetésbe ment át.
Félve tettem fel a kötelező kérdést :
- mi a baj ? Miért sírsz ?
ez az a kérdés ami a civil életben a : " hogy vagy ",, és remény szerint, nem jön rá terjedelmes válasz, hisz úgy is tudjuk, hogy sehogy.
Nem jött válasz, csak további szipogások, hát blöfföltem, mert úgy gondoltam ilyen szomorú könnyeket, nem szabad kibeszélés nélkül hagyni, mégha félünk is a választól
- Szomorú a történet ?
csak vállvonogatás és "nem" bólintás volt a válasz
- gonosz a csodaszép főszereplő ?
Ismét a nem bólogatás
- akkor áruld már el !!!
- nincs vége !
- mi van ? minek nincs vége ?
- nincs vége a történetnek. Amikor a legjobban beleéltem magam, hirtelen elfogytak a betűk. A lapok üresek, a történet nem folytatódik.
először meglepődtem, majd leesett a tantusz
- Te Maci ! ez nem az a könyv amit tőlem kaptál ?
meglepődésében a gyenge mosolyom láttán, abbahagyta a kesergést, és halkan válaszolt .
- de,,,, de ,, azt hiszem igen. Az , az Tőled kaptam. Mert ? Selejtet hoztál nekem ?
- dehogy csacska,,,
és akkor már széles vigyorra kerekedett az arcom, mert pontosan tudtam miről van szó
- Add csak ide, balga medve
megfogtam a könyvet, és a fény felé fordítottam, Csodák csodája előbújtak titkos betűi.
Medvémnek csaknem leesett az álla. Mohón kapta ki kezemből, és falta tovább a betűket.
Én már vártam a következő reakciót, mert ismertem a folytatást.
Lapozott egyet, és ott ismét nem voltak betűk. Felemelte forgatta, fújta , lehelte, de semmi.
Kérdő tekintettel nézett rám, nyújtotta felém a könyvet, és várta az újabb segítséget.
Most én ingattam a fejem, immár kevésbé mosolygós arccal.
- nem, sajnos többet nem segíthetek. Ez a Te könyved. Érted ??? A Tiéd ! Kaptál bele lapokat. Kaptál eseményeket. Kaptál szereplőket, helyszíneket. Kaptál érzéseket, lehetőségeket !
Innentől ez a már a te történeted.
Maci arca elkomorult, nem tudott mit kezdeni az információval.
Ekkor farzsebembe nyúltam, és elővettem egy tollat, majd feléje nyújtottam.
- Itt egy toll ! Kaptál tőlem egy könyvet a történeteddel !Az elkezdett történetednek voltak jól olvasható lapjai. Voltak rejtett oldalai. Segítettem elolvasni, a titkokat felfedni. Azért vannak a továbbiakban üres lapok, mert a többit neked kell megírnod !
medve kikerekedett szemmel nézett rám :
- nekem ?? És ha nem tudok írni ? És ha nem lesz jó ?
- neked az lesz jó amilyennek te írod. És az lesz olvasód akinek a te írásod tetszik. Nincs olyan , hogy jó vagy rossz.
A világ legjobb könyve, a Te soha véget nem érő történeted.
Amikor megveszel egy könyvet, kezedbe veszed, olvasod. Napokig forgatod. majd befejezed, polcra teszed. Emléke porosodik, fakul. De véget ér. Nincs tovább. A történet végén vagy egy pont. Könyv összecsuk.
De ez a te történeted, minden nap folytatódik. Soha nem ér véget. Nincs boldog vége, vagy szomorú. Soha nincs vége. Minden reggel újat írhatsz. De ha napokig elő sem veszed, az sem baj. Ha csak egy hónap múlva írod tovább, akkor is a te történeted. Meg fog várni,,, csak rád vár. És új, tiszta lappal, minden nap.
Nem kell, hogy értse bárki is. Nem kell jónak lennie. Semmi nem kell.
ELÉG HA TE TUDOD, EZ A KÖNYV TÉGED MINDEN NAP VÁR !
Maci nyúlt a tollért. Megfogta, forgatta. Írt egy rovást az első tiszta lapra. Majd nézegette. Aztán betűket kezdett formálni. Arca ránca elsimult, könnye felszáradt. Lassan átszellemült az írástól. Pár perc múltán egy mosoly jelent meg szája szélén. Úgy éreztem ez a rádöbbent lehetőség mosolya.
Megnyugodva fordítottam hátat, és elindultam az ajtó felé. Ekkor azonban a sercegő papírcsendet egy halk szólítás szakított meg :
- Várj még ! Gyere ide !
Megfordultam és kíváncsian néztem, mit szeretne.
Intett a kezével hogy menjek oda. Majd az orrom alá dugta az irományát.
Össze- vissza,,, ákom-bákom szöveg volt rajta.
Az én döbbenetemet, és az ő örömittas ábrázatát egy időben, látni kellett volna.
- EZ MEG MICSODA ???
kérdeztem meglepetten
- titkosírás !!
innentől fogva , ha én írhatom a történetet, akkor az titkosírással lesz írva !
Senki nem tudja majd elolvasni, csak én,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, meg persze Te !
Hatalmas mosollyal fogadtam az infót. Kezemet emelve egy tenyeresre összecsaptunk a levegőben !
- látom érted a lényeget !!
Jót nevettünk mind a ketten, és én is kicsit megnyugodva már otthagytam őt a titkos történeteivel.
2015. április 7., kedd
Maci és a gyöngysorok
Piszkosul elegem volt, és vágytam egy kis lélekemelő hangulatra, ezért gondoltam egyet és felbaktattam Macihoz a házikóba.
Nem voltam ott azóta az első eset óta, mióta megtaláltam, ezért kíváncsi is voltam ott van-e még, vagy csak álmodtam az egészet.
Ott volt.
belépve megrökönyödtem egy pillanatra, mert a szobában körbe-körbe nyakláncok lógtak állványokon.
Voltak csodaszépek és csodarondák, de meglepő és érdekes látvány volt mindenképp, ahogy Maci ült egy asztal mögött és fűzögette őket.
Elámulva kérdeztem tőle, hogy mire kellene vélnem ezt a hirtelen támadt szorgalmas alkotás kedvet.
Csak megvonta a vállát, és fűzött tovább.
Elindultam hát körbe, és végignéztem őket.
Ezer színben, ezer fajta gyöngyszem.
Egyszínű, tarka, sima szemű és egyenetlen.
Egyszer maci megszólalt halkan :
- Életláncok, sorsszemek.
- Tessék ?? ,,,,,,,,,,,,,,Néztem fel hirtelen,,, hiszen ezer félék, meg még több. Nem mindegyik tetszik.
De érdekes.
- Épp ez a lényeg,,,,,,,,,,,,,, mondta Maci. Mindenkinek más
- de én nem tudnék egyet választani,, nekem mindig más tetszene. Hangulattól, ruhától, élethelyzettől függően. Nem tudnék egyet kiválasztani, és aztán mindig azt hordani.
- igen ! - válaszolta Maci - Neked egy különlegeset fűztem. Te nem szereted az állandóságot, szereted az izgalmat, a változatosságot. Mind hangulatban, mind történésekben. Nem szereted a monotóniát. Neked kellenek a színek, a hangulatok, az érzések.
És kezembe nyomott egy különleges gyöngysort.
Olyan volt, mint a kagylók belseje,,, kicsit gyöngyház fényű, De amikor belenéztem tükröződött is, Saját arcomat láttam benne a saját hangulatommal. Kicsit olyan is volt, mint egy szépen csiszolt gyémánt. Ahány oldalról néztem, annyi színben pompázott. Mégis mindig egyazon színben.
Először olyan giccsesnek tűnt. Mondtam Macinak,,, : Biztosan ezt ?
- biztosan. Majd csak mosolygott csendesen. Csak menj ki vele !!
Feltettem a nyakamba, majd elindultam vele ki a napra,, el a dolgomra.
Amikor ránéztem, hirtelen narancssárga színben pompázott ,, pont olyanban amilyen Galyóca szoknyája volt.
Meglepve néztem le rá, de nem volt időm gondolkodni, életem változóan színes nyakláncán, ahogyan most sem. Csak gyorsan leírtam, nehogy elfelejtsem.
Csak azon gondolkodtam el egy pillanatra, hogy akkor ezek szerint vannak emberek, akiknek a lánca egyszínű, egyenletes ,, és egyszerű ?
Vajon ők választanak ilyet, vagy csak ezt kapják ??
Hmmmm
én megőrülnék tőle azt hiszem .
Nem voltam ott azóta az első eset óta, mióta megtaláltam, ezért kíváncsi is voltam ott van-e még, vagy csak álmodtam az egészet.
Ott volt.
belépve megrökönyödtem egy pillanatra, mert a szobában körbe-körbe nyakláncok lógtak állványokon.
Voltak csodaszépek és csodarondák, de meglepő és érdekes látvány volt mindenképp, ahogy Maci ült egy asztal mögött és fűzögette őket.
Elámulva kérdeztem tőle, hogy mire kellene vélnem ezt a hirtelen támadt szorgalmas alkotás kedvet.
Csak megvonta a vállát, és fűzött tovább.
Elindultam hát körbe, és végignéztem őket.
Ezer színben, ezer fajta gyöngyszem.
Egyszínű, tarka, sima szemű és egyenetlen.
Egyszer maci megszólalt halkan :
- Életláncok, sorsszemek.
- Tessék ?? ,,,,,,,,,,,,,,Néztem fel hirtelen,,, hiszen ezer félék, meg még több. Nem mindegyik tetszik.
De érdekes.
- Épp ez a lényeg,,,,,,,,,,,,,, mondta Maci. Mindenkinek más
- de én nem tudnék egyet választani,, nekem mindig más tetszene. Hangulattól, ruhától, élethelyzettől függően. Nem tudnék egyet kiválasztani, és aztán mindig azt hordani.
- igen ! - válaszolta Maci - Neked egy különlegeset fűztem. Te nem szereted az állandóságot, szereted az izgalmat, a változatosságot. Mind hangulatban, mind történésekben. Nem szereted a monotóniát. Neked kellenek a színek, a hangulatok, az érzések.
És kezembe nyomott egy különleges gyöngysort.
Olyan volt, mint a kagylók belseje,,, kicsit gyöngyház fényű, De amikor belenéztem tükröződött is, Saját arcomat láttam benne a saját hangulatommal. Kicsit olyan is volt, mint egy szépen csiszolt gyémánt. Ahány oldalról néztem, annyi színben pompázott. Mégis mindig egyazon színben.
Először olyan giccsesnek tűnt. Mondtam Macinak,,, : Biztosan ezt ?
- biztosan. Majd csak mosolygott csendesen. Csak menj ki vele !!
Feltettem a nyakamba, majd elindultam vele ki a napra,, el a dolgomra.
Amikor ránéztem, hirtelen narancssárga színben pompázott ,, pont olyanban amilyen Galyóca szoknyája volt.
Meglepve néztem le rá, de nem volt időm gondolkodni, életem változóan színes nyakláncán, ahogyan most sem. Csak gyorsan leírtam, nehogy elfelejtsem.
Csak azon gondolkodtam el egy pillanatra, hogy akkor ezek szerint vannak emberek, akiknek a lánca egyszínű, egyenletes ,, és egyszerű ?
Vajon ők választanak ilyet, vagy csak ezt kapják ??
Hmmmm
én megőrülnék tőle azt hiszem .
2015. március 23., hétfő
MACI , AZ ECET ÉS A VIRÁGOK
Minden szívnek a megfelelő érzelem, minden elmének a megfelelő gondolat, a pont jó időben és pont jó mennyiségben + napfény !
Reszkettem a fáradtságtól és valami betegségféle is bujkált bennem, mégsem nyughattam .
Letettük a telefont úgy egy óra beszélgetés után, és éreztem, hogy a dolgok rossz irányba fordultak.
Féltem a következményektől és menekülni szerettem volna.
Mi elől és hova ?
Magam elől, az érzéseim elől.
Hogy nem tudom akarok-e most valakihez közel kerülni.
Mindannyian tudjuk, hogy bennem van a hiba.
Tudjuk , hogy nem vagyok normális.
Most már belátom, beláttam,,,, nem akarom senkire ráerőszakolni a hülye természetem és a hülye gondolataim.
A felelősségen és sok más baromságon járt a fejem, miközben belekeveredtek a hízelgően felejthetetlen szavai.
Egyszer csak azt vettem észre , hogy a kisháznál vagyok.
Falai éppúgy düledeznek mint fél éve, az ablak kitörve, az ajtó lóg,,,,,,,,,,,
de mégis valami furcsa volt benne.
Az esti szürkületben , halvány fény szűrődött ki és én kíváncsian nyitottam be.
Olyan látvány tárult a szemem elé, amire nem is számítottam.
Egy szerényen gyönyörű szobácska. Kandalló a sarokban, meleg és félhomály. Nyárelő hangulat a tavasz esti hűvösével, amiben még kellemes a tűz melege.
A kandalló előtt maci heveredett a földön, és bámult bele a tűzbe.
A tér éppoly nagy volt, amennyire kicsi, és nem is értettem, hogyan lehet ez. Talán a fények, talán a meleg ?
Óvatosan lépkedtem, és azon gondolkodtam, vajon erről én miért nem tudok !
Hogyan tartotta titokban ?
És mikor csinálta ?
És miért ?
Nem akartam hangulatgyilkos lenni, ezért csendben letelepedtem mellé.
Érdekes volt, de fel sem nézett rám. Mintha várt volna, és meg sem lepődne.
Együtt bámultuk a lángokat egy darabig, majd megszólalt :
-Mitől félsz ??
Fennakadt a lélegzetem ...............
-honnan tudod ?
Miért kérded ?
Félnék ? Úgy érzed ?
- hát,,, túl régóta ismerlek.
Akkor keresel, ha baj van.
- de hát nem is kerestelek..
- ugyan már,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, kit akarunk becsapni ?
- na jó félek,,, félek mindentől. A saját fogadalmaimtól, a helyzettől. A döntéskényszertől. A holnaptól.
- Mit mondtál neki az imént ? Ezt nem kell ma eldöntened !
Akkor vedd magadra is. Ne ítélkezz előre, és ne döntsd el, ameddig nem érzed.
- És mi lesz, ha megint,,,,,,,,,,,,,,,,, szóval érted,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Ide akar jönni.
megcsinálni, ,,, lenyírni, segíteni
én meg nem akarom.
mi van ha megint rossz lesz a vége ?
Hogyan magyarázzam meg neki , hogy mitől félek ?
El fog szaladni....
Ő is
- Na gyere velem egy picit !
Mondta Maci és megfogta a kezemet
kiléptünk az ajtón, és körben felvitt az emeleti szobába
A hideg megcsapta az arcomat, és ismét éreztem a tavaszi este hűvös fenyegetését.
Belépve a felső szobába már nem fogadott sem rend, sem tisztaság, sem melegség.
Ahogy körbenéztem egy gyenge fényű lámpa világánál, az ablakban sorakozó ,, jobb időket megélt cserepes virágokat láttam.
Szegények kókadoztak, kiégtek, nyomorúságos állapotban voltak.
Mellettük üvegekben folyadékok , amik azt sejtették, hogy gondozva, öntözve vannak, de a kép valahogy egész mást mutatott.
-Maci mi ez ? ... kérdeztem
- Menj és nézd meg közelebbről őket.
odaléptem, és abban a pillanatban megcsapta az orromat egy furcsa szag.
Nem is egy, hanem több szag fura keveredése.
Megfogtam az üvegeket és beleszagoltam.
Az egyikben, ecet volt, a másikban, citromlé, a harmadikban hypo .
Megdöbbentem néztem Macira, majd a virágokra.
Nem értetem az egészet.
Ekkor Maci megszólalt csendesen :
- Az emberek úgy bánnak más emeberek érzéseivel, mint itt valaki a virágokkal !
Szép cserepekbe ültetik, kiteszik a napfényre, öntözik, és várják hogy nyíljon és pompázzon.
Azonban néha csak későn veszik észre, hogy amivel öntözték, az nem éltető víz volt, hanem méreg. Amit szép gondosan adagoltak, mindaddig, míg ki nem pusztult a szép viráguk.
Majd éppoly értetlenül állnak a cserép mellett, mint most Te.
Nincs Veled semmi baj !
Csak nem jó vízzel öntöztek. Méreggel tápláltak, és kiégett a szíved.
Ha eljön hát , akkor hozd fel ide,,, mutasd meg neki !
Ha érti, akkor nem kell aggódnod.
Ha nem érti, akkor úgy sem jön többet.
Ilyen egyszerű lenne ?
Minden virágnak a megfelelő táplálék, a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben + napfény .
Minden szívnek a megfelelő érzelem, minden elmének a megfelelő gondolat, a pont jó időben és pont jó mennyiségben + napfény !
Reszkettem a fáradtságtól és valami betegségféle is bujkált bennem, mégsem nyughattam .
Letettük a telefont úgy egy óra beszélgetés után, és éreztem, hogy a dolgok rossz irányba fordultak.
Féltem a következményektől és menekülni szerettem volna.
Mi elől és hova ?
Magam elől, az érzéseim elől.
Hogy nem tudom akarok-e most valakihez közel kerülni.
Mindannyian tudjuk, hogy bennem van a hiba.
Tudjuk , hogy nem vagyok normális.
Most már belátom, beláttam,,,, nem akarom senkire ráerőszakolni a hülye természetem és a hülye gondolataim.
A felelősségen és sok más baromságon járt a fejem, miközben belekeveredtek a hízelgően felejthetetlen szavai.
Egyszer csak azt vettem észre , hogy a kisháznál vagyok.
Falai éppúgy düledeznek mint fél éve, az ablak kitörve, az ajtó lóg,,,,,,,,,,,
de mégis valami furcsa volt benne.
Az esti szürkületben , halvány fény szűrődött ki és én kíváncsian nyitottam be.
Olyan látvány tárult a szemem elé, amire nem is számítottam.
Egy szerényen gyönyörű szobácska. Kandalló a sarokban, meleg és félhomály. Nyárelő hangulat a tavasz esti hűvösével, amiben még kellemes a tűz melege.
A kandalló előtt maci heveredett a földön, és bámult bele a tűzbe.
A tér éppoly nagy volt, amennyire kicsi, és nem is értettem, hogyan lehet ez. Talán a fények, talán a meleg ?
Óvatosan lépkedtem, és azon gondolkodtam, vajon erről én miért nem tudok !
Hogyan tartotta titokban ?
És mikor csinálta ?
És miért ?
Nem akartam hangulatgyilkos lenni, ezért csendben letelepedtem mellé.
Érdekes volt, de fel sem nézett rám. Mintha várt volna, és meg sem lepődne.
Együtt bámultuk a lángokat egy darabig, majd megszólalt :
-Mitől félsz ??
Fennakadt a lélegzetem ...............
-honnan tudod ?
Miért kérded ?
Félnék ? Úgy érzed ?
- hát,,, túl régóta ismerlek.
Akkor keresel, ha baj van.
- de hát nem is kerestelek..
- ugyan már,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, kit akarunk becsapni ?
- na jó félek,,, félek mindentől. A saját fogadalmaimtól, a helyzettől. A döntéskényszertől. A holnaptól.
- Mit mondtál neki az imént ? Ezt nem kell ma eldöntened !
Akkor vedd magadra is. Ne ítélkezz előre, és ne döntsd el, ameddig nem érzed.
- És mi lesz, ha megint,,,,,,,,,,,,,,,,, szóval érted,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,
Ide akar jönni.
megcsinálni, ,,, lenyírni, segíteni
én meg nem akarom.
mi van ha megint rossz lesz a vége ?
Hogyan magyarázzam meg neki , hogy mitől félek ?
El fog szaladni....
Ő is
- Na gyere velem egy picit !
Mondta Maci és megfogta a kezemet
kiléptünk az ajtón, és körben felvitt az emeleti szobába
A hideg megcsapta az arcomat, és ismét éreztem a tavaszi este hűvös fenyegetését.
Belépve a felső szobába már nem fogadott sem rend, sem tisztaság, sem melegség.
Ahogy körbenéztem egy gyenge fényű lámpa világánál, az ablakban sorakozó ,, jobb időket megélt cserepes virágokat láttam.
Szegények kókadoztak, kiégtek, nyomorúságos állapotban voltak.
Mellettük üvegekben folyadékok , amik azt sejtették, hogy gondozva, öntözve vannak, de a kép valahogy egész mást mutatott.
-Maci mi ez ? ... kérdeztem
- Menj és nézd meg közelebbről őket.
odaléptem, és abban a pillanatban megcsapta az orromat egy furcsa szag.
Nem is egy, hanem több szag fura keveredése.
Megfogtam az üvegeket és beleszagoltam.
Az egyikben, ecet volt, a másikban, citromlé, a harmadikban hypo .
Megdöbbentem néztem Macira, majd a virágokra.
Nem értetem az egészet.
Ekkor Maci megszólalt csendesen :
- Az emberek úgy bánnak más emeberek érzéseivel, mint itt valaki a virágokkal !
Szép cserepekbe ültetik, kiteszik a napfényre, öntözik, és várják hogy nyíljon és pompázzon.
Azonban néha csak későn veszik észre, hogy amivel öntözték, az nem éltető víz volt, hanem méreg. Amit szép gondosan adagoltak, mindaddig, míg ki nem pusztult a szép viráguk.
Majd éppoly értetlenül állnak a cserép mellett, mint most Te.
Nincs Veled semmi baj !
Csak nem jó vízzel öntöztek. Méreggel tápláltak, és kiégett a szíved.
Ha eljön hát , akkor hozd fel ide,,, mutasd meg neki !
Ha érti, akkor nem kell aggódnod.
Ha nem érti, akkor úgy sem jön többet.
Ilyen egyszerű lenne ?
Minden virágnak a megfelelő táplálék, a megfelelő időben, a megfelelő mennyiségben + napfény .
Minden szívnek a megfelelő érzelem, minden elmének a megfelelő gondolat, a pont jó időben és pont jó mennyiségben + napfény !
2014. december 25., csütörtök
Maci és az évem könyve.
Szorgalmasan, ámde lustán díszítettem a fát, amikor árnyék vetődött a kezemre. Mert hogy napsütéses, verőfényes karácsonyra eszméltünk ismét. A függönyt félrehúzva, két gyönyörű, barna szempár kukucskált be .
- Macikám !! Mi járatban ? Peti küldött ??
Nem bírtam ki beszólás nélkül,, mert ha én nem, hát Peti szól be nekem. Az tutti.
- gyere be kedves Medve ! Nem kell titokban leskelődnöd, megnézheted élseben.
- hmmmm, az már nem olyan jó ! Karácsonyfát lesni jó. Nem emlékszel ?
- hogyne emlékeznek, hiszen alig múlt úgy 30 esztendeje. Francos francokat,,,, 40.
Aztán hogy hogy nem jártál felém mostanában ?
- Pontosan tudod Te azt, hiszen tegnap megkaptad a válaszokat.
- hát persze.....
kicsit elszomorodtam erre az emlékre. Be kellett látnom, hogy én nem voltam nyitva, nem ő nem kopogtatott. Ez tény.
- Na lépjünk túl ezen,, mi járatban ? Szeretnél Te is valami kis meglepi ajándékot ..
kérdeztem tőle incselkedve
- Én ajándékot tőled ??? Dehogy,, én hoztam neked !
Erre bizony nem számítottam. Hónapok óta nem láttam, és ő hoz ajándékot nekem ??
Kinyújtotta kis kezét és egy becsomagolatlan, egyszerű, de szép borítású könyv volt benne.
Kerestem rajta a címet,,, az írót, de nem találtam. Picit meglepődtem, de gondoltam ez még akármi is lehet.
Érdeklődve nyitottam ki. Nem igazán van időm olvasni, de hát azt is csak örömmel elolvastam, amit a Békakirályfi adott nekem.
Aztán jött a következő meglepetés :
A lapok is üresek voltak. mindddddddddddddddd az összes.
Ránéztem Macira értetlen kíváncsi tekintettel,, de látszott rajta hogy készült a ki nem mondott kérdés kimondandó válaszára :
- A legnagyobb ajándékot hoztam neked ! A Te könyved tiszta lapokkal.
Nem olvasni ,,, írni kell bele !
A legnagyobb értéke,, hogy ebben a pillanatban tiszta, és üres .
Sem pont, sem vessző, sem kosz, sem nyitott mondat, semmi de semmi nincs benne.
Azt írsz bele amit szeretnél, és úgy ahogy szeretnéd.
Ez lesz következő éved története.
Nem mindig az a jó ajándék ami tele van,,, néha az a jó, amit meg kell tölteni !
- Jaaa ! Még valami.. mondta, és zsebéből előkotort még egy csomagocskát.
Ezzel ! Légyszi ezekkel !
Szétterítette a csomagot és egy rakás színes ceruza volt benne .
- Nem feketével, nem grafittal !! Színekkel kell teleírnod !! Meglátod olyan színeket is találsz benne, amilyenekkel még soha nem találkoztál !
Hátat fordított, és cinkosan kacsintott egyet . Boldog Karácsonyt Barátom !
Nagyot szökkent és elment olyan vidáman, mint aki már előre tud mindent.
- A legnagyobb ajándékot hoztam neked ! A Te könyved tiszta lapokkal.
Nem olvasni ,,, írni kell bele !
A legnagyobb értéke,, hogy ebben a pillanatban tiszta, és üres .
Sem pont, sem vessző, sem kosz, sem nyitott mondat, semmi de semmi nincs benne.
Azt írsz bele amit szeretnél, és úgy ahogy szeretnéd.
Ez lesz következő éved története.
Nem mindig az a jó ajándék ami tele van,,, néha az a jó, amit meg kell tölteni !
- Jaaa ! Még valami.. mondta, és zsebéből előkotort még egy csomagocskát.
Ezzel ! Légyszi ezekkel !
Szétterítette a csomagot és egy rakás színes ceruza volt benne .
- Nem feketével, nem grafittal !! Színekkel kell teleírnod !! Meglátod olyan színeket is találsz benne, amilyenekkel még soha nem találkoztál !
Hátat fordított, és cinkosan kacsintott egyet . Boldog Karácsonyt Barátom !
Nagyot szökkent és elment olyan vidáman, mint aki már előre tud mindent.
2014. szeptember 10., szerda
Maci, a napfelkelte és a puzzle
Egyszer csak egy furcsa, erős fényre lettem figyelmes ! A visszapillantó tükörben egy meghatározhatatlan narancssárga fény tűnt fel. Annyira varázslatosan különleges volt, hogy teljesen elvarázsolt. Meg szerettem volna állni, hogy lefényképezzem, amikor megszólalt egy kedvesen ismerős, de rég nem hallott hang.
-Te most tényleg meg akarsz állni ??
- Jézusom Maci! a szívbajt hozod rám ! Miiii ? Igen ! Gyönyörű,,, látod ! A felkelő nap. A hegyek és szürke felhők közt . Gyönyörű !
- Ja...... a nap minden nap felkel..... minden reggel gyönyörű,,, azért mert Te ilyenkor még alszol és nem látod, attól még így van.
- hmmm, na ja. De a nap minden nap máskor kel. Én meg mindig ugyanakkor. Miért nem értük még be egymást ??
- Mert nem a nap kel fel szebben ma mint máskor, hanem Te látsz szebben ma reggel mint máskor. De inkább menj tovább, lesz még hajnal is meg napfelkelte is !
Megadóan mentem tovább, de nem bírta befogni kicsiny száját :
- konzekvencia ???
- mié ?? a napfelkeltéé ??
úgy nézett rám, hogy belém fagyott a kötekedés, és megadóan rontottam ki magamból
- Maci ! ez olyan mint egy puzzle ! Rakosgatod, rakosgatod. Keresed a darabok helyét. Próbálod ösztönösen, majd tudományosan. Először könnyen megy. Majd csak lassan. Kezd körvonalazódni a kép. Aztán megáll a tudomány. Vannak lukak, melybe nem találod a megfelelő darabot. Aztán vannak darabok, melyeknek nem találod a helyét. Több heti munkával nagyjából összeáll a kép. Megszenvedtél vele, de azért alakulgat. Már vagy ezerszer ott akartad hagyni, de végül is büszke vagy magadra, és a művedre. Hisz annyi darabnak megtaláltad már a megfelelő helyét ! Aztán amikor már majdnem kész kiderül, hogy hiányzik a kép arcáról a száj. Nem tudni hogy sír, vagy mosolyog. Csak annyit, hogy könnyes a szeme.
A kép nem teljes, a lényeg lemaradt, az utolsó puzzle darab hiányzik .
Szeretnéd már látni, szeretnéd tudni szép-e a kép. Szeretnéd bekeretezni és feltenni a falra. Azt sem tudod igazán hogy méltó-e arra hogy bekeretezd, és kitedd. lehet nem is szép ! De az utolsó darab nélkül, ez soha nem fog kiderülni.
Aztán lehajolsz, lenézel az asztal alá. Ott megtalálod a hiányzót, s beteszed a helyére ! Akkor kiderül hogy mire is lesz jó az a kész kép !! Lehet nem is szép, lehet nem is kell bekeretezni. Vagy mégis ??
Soha, de soha nem volna szabad megengedni , hogy kibontott puzzle-kat teljes összerakás nélkül félretegyenek ! Én törvényben tiltanám meg ! Félig kész képről nem lehet tudni, hogy a hős rajta sír ,, vagy nevet !
na szóóóóóval, ez egy ilyen hülye dolog ,,,,,,,,,,,,,,,,, kép, puzzle,,, stb,,, érted ugye ??
lenéztem az ülésre, mert nem kaptam választ,,, már üres volt
belenéztem a tükörbe, de a nap már felkelt, csodaszép fénye eltűnt .....
lehet ma nem is kelt fel a nap ?? ezt is csak álmodtam ?
-Te most tényleg meg akarsz állni ??
- Jézusom Maci! a szívbajt hozod rám ! Miiii ? Igen ! Gyönyörű,,, látod ! A felkelő nap. A hegyek és szürke felhők közt . Gyönyörű !
- Ja...... a nap minden nap felkel..... minden reggel gyönyörű,,, azért mert Te ilyenkor még alszol és nem látod, attól még így van.
- hmmm, na ja. De a nap minden nap máskor kel. Én meg mindig ugyanakkor. Miért nem értük még be egymást ??
- Mert nem a nap kel fel szebben ma mint máskor, hanem Te látsz szebben ma reggel mint máskor. De inkább menj tovább, lesz még hajnal is meg napfelkelte is !
Megadóan mentem tovább, de nem bírta befogni kicsiny száját :
- konzekvencia ???
- mié ?? a napfelkeltéé ??
úgy nézett rám, hogy belém fagyott a kötekedés, és megadóan rontottam ki magamból
- Maci ! ez olyan mint egy puzzle ! Rakosgatod, rakosgatod. Keresed a darabok helyét. Próbálod ösztönösen, majd tudományosan. Először könnyen megy. Majd csak lassan. Kezd körvonalazódni a kép. Aztán megáll a tudomány. Vannak lukak, melybe nem találod a megfelelő darabot. Aztán vannak darabok, melyeknek nem találod a helyét. Több heti munkával nagyjából összeáll a kép. Megszenvedtél vele, de azért alakulgat. Már vagy ezerszer ott akartad hagyni, de végül is büszke vagy magadra, és a művedre. Hisz annyi darabnak megtaláltad már a megfelelő helyét ! Aztán amikor már majdnem kész kiderül, hogy hiányzik a kép arcáról a száj. Nem tudni hogy sír, vagy mosolyog. Csak annyit, hogy könnyes a szeme.
A kép nem teljes, a lényeg lemaradt, az utolsó puzzle darab hiányzik .
Szeretnéd már látni, szeretnéd tudni szép-e a kép. Szeretnéd bekeretezni és feltenni a falra. Azt sem tudod igazán hogy méltó-e arra hogy bekeretezd, és kitedd. lehet nem is szép ! De az utolsó darab nélkül, ez soha nem fog kiderülni.
Aztán lehajolsz, lenézel az asztal alá. Ott megtalálod a hiányzót, s beteszed a helyére ! Akkor kiderül hogy mire is lesz jó az a kész kép !! Lehet nem is szép, lehet nem is kell bekeretezni. Vagy mégis ??
Soha, de soha nem volna szabad megengedni , hogy kibontott puzzle-kat teljes összerakás nélkül félretegyenek ! Én törvényben tiltanám meg ! Félig kész képről nem lehet tudni, hogy a hős rajta sír ,, vagy nevet !
na szóóóóóval, ez egy ilyen hülye dolog ,,,,,,,,,,,,,,,,, kép, puzzle,,, stb,,, érted ugye ??
lenéztem az ülésre, mert nem kaptam választ,,, már üres volt
belenéztem a tükörbe, de a nap már felkelt, csodaszép fénye eltűnt .....
lehet ma nem is kelt fel a nap ?? ezt is csak álmodtam ?
2014. július 22., kedd
maci és a rongyos bál
Az esti csendes sötétségben kötögettem megszokott kis fotelemben. Egyszer csak kintről, valami furcsa vibráló fény szűrődött be. Mivel pár perc múltán sem szűnt meg kimentem, hogy megnézzem.
Az udvarom közepén igen furcsa látványban volt részem. Egy bolond tündér táncolt nekem. Galyóca volt az. Gyönyörű halvány narancsárga, átlátszó báli ruhában forgott, lassú, bódult táncoló léptekkel. Ruhájából áradt a vibráló fény. Megrökönyödve álltam , csak kerestem a szavakat.
Igen régóta nem volt szerencsém lelkem tündéréhez. Nem tudtam mire vélni a dolgot. De ahogy közelebb értem, feltűnt egy nagyon viccesen különös részlet. Ordenári,,, a ruhához nagyon nem illő bakancs volt a lábán.
Közeledtemre lelassult a tánca, a forgása abbamaradt. Csak kezeivel, fejével, csípőjével ringatózott tovább, és érdekesen rám nézett.
- helló Galyóca ! Mi jártban erre felé ahol csak a mókusok és mi járunk ? Nagyon régen nem látogattál meg. Bizonyára most is tartogatsz számomra valami érdekeset.
Halvány mosoly öntötte el arcát.de nem szólalt meg.
- Szóval ? mi ez a fura öltözet ? Tán bálba mész ?, akkor meg mi hozzá ez a bolond bakancs ?
mosolya szélesebb lett. Elkezdett dalolva válaszolni nekem.
- Az erdőnkben bál lesz. Minden erdőnek vannak tündérei, és a tündéreknek báljai. De minden bál más. A mienk ünnepien gyönyörű lesz. Viszont a bál az erdő közepén, az út pedig sáros.
..............kicsi hatásszünetet tartva, és látva értetlen ábrázatom , folytatni kezdte............
Te is a bálunkba készülsz.... te is ünneplősbe kezdted öltöztetni magad.... de a te utad úgy tűnik mocsáron és ingoványon fog átvinni............... jó lesz ha előkeresed a legvacakabb bakancsodat, hogy ne az ünneplőbe öltöztetett lelked mocskold be.
Tudod nem minden bál fenséges és gyönyörű. Az erdő közepébe pedig köves és jó utak is visznek.
A bált ahová készülsz, ugyan Te választottad. De arról nem tehetsz hogy az erdőnek egy olyan pontján állsz, ahonnan ennyire vacak út visz oda .
Meg is fordulhatsz.
Körbe is járhatod, hogy keress egy jobb utat.
Vagy kereshetsz egy kevésbe puccos bált is,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ahogy jónak látod ! Én elindulok a mi bálunkra . Várunk Téged is , hogy mielőbb megérkezz !
Azzal megfordult,, fellibbent és mielőtt megszólalhattam volna eltűnt.
Tudtam előre, hogy megint valami leckével jön elő. Szívem hangja csalja, csak azt nem tudtam hogy a szívem jelen pillanatban hangokat ad. Két másodperc elteltével azonban leesett a tantusz :
Galyóca !!! Neked nem is kell a sárban, mocsokban taposva menned a bálba !!!
ezek szerint mégis csak ad
Az udvarom közepén igen furcsa látványban volt részem. Egy bolond tündér táncolt nekem. Galyóca volt az. Gyönyörű halvány narancsárga, átlátszó báli ruhában forgott, lassú, bódult táncoló léptekkel. Ruhájából áradt a vibráló fény. Megrökönyödve álltam , csak kerestem a szavakat.
Igen régóta nem volt szerencsém lelkem tündéréhez. Nem tudtam mire vélni a dolgot. De ahogy közelebb értem, feltűnt egy nagyon viccesen különös részlet. Ordenári,,, a ruhához nagyon nem illő bakancs volt a lábán.
Közeledtemre lelassult a tánca, a forgása abbamaradt. Csak kezeivel, fejével, csípőjével ringatózott tovább, és érdekesen rám nézett.
- helló Galyóca ! Mi jártban erre felé ahol csak a mókusok és mi járunk ? Nagyon régen nem látogattál meg. Bizonyára most is tartogatsz számomra valami érdekeset.
Halvány mosoly öntötte el arcát.de nem szólalt meg.
- Szóval ? mi ez a fura öltözet ? Tán bálba mész ?, akkor meg mi hozzá ez a bolond bakancs ?
mosolya szélesebb lett. Elkezdett dalolva válaszolni nekem.
- Az erdőnkben bál lesz. Minden erdőnek vannak tündérei, és a tündéreknek báljai. De minden bál más. A mienk ünnepien gyönyörű lesz. Viszont a bál az erdő közepén, az út pedig sáros.
..............kicsi hatásszünetet tartva, és látva értetlen ábrázatom , folytatni kezdte............
Te is a bálunkba készülsz.... te is ünneplősbe kezdted öltöztetni magad.... de a te utad úgy tűnik mocsáron és ingoványon fog átvinni............... jó lesz ha előkeresed a legvacakabb bakancsodat, hogy ne az ünneplőbe öltöztetett lelked mocskold be.
Tudod nem minden bál fenséges és gyönyörű. Az erdő közepébe pedig köves és jó utak is visznek.
A bált ahová készülsz, ugyan Te választottad. De arról nem tehetsz hogy az erdőnek egy olyan pontján állsz, ahonnan ennyire vacak út visz oda .
Meg is fordulhatsz.
Körbe is járhatod, hogy keress egy jobb utat.
Vagy kereshetsz egy kevésbe puccos bált is,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,,, ahogy jónak látod ! Én elindulok a mi bálunkra . Várunk Téged is , hogy mielőbb megérkezz !
Azzal megfordult,, fellibbent és mielőtt megszólalhattam volna eltűnt.
Tudtam előre, hogy megint valami leckével jön elő. Szívem hangja csalja, csak azt nem tudtam hogy a szívem jelen pillanatban hangokat ad. Két másodperc elteltével azonban leesett a tantusz :
Galyóca !!! Neked nem is kell a sárban, mocsokban taposva menned a bálba !!!
ezek szerint mégis csak ad
2014. július 13., vasárnap
Maci és a kertész könyve
Kiültem az udvarra a hintaágyba. Sürgős intim telefonbeszélgetésem volt a legjobb barátnőmmel. Miközben a titkaimtól harsogott a hegy , egyszer csak megpillantottam egy négylevelű lóherét a lábam előtt. ÁÁÁÁ, biztos rosszul látom. De nem,, tényleg az volt. Letéptem, hátha szerencsét hoz. Jobb lett volna otthagyni, legalább neki szerencséje lett volna.
Abban a pillanatban a bokrok közül Maci bújt elő, egy hatalmas könyvvel a karjaiban. Hozzá képest volt hatalmas, nekem csupán kényelmesen tenyérnyi. Boldog örömmel hozta , és tette ölembe.
- Olvass nekem belőle ! ..mondta
- Huuu Maci,, ez gyönyörű egy könyv ! Honnan szedted ? Mi van benne ? És pont most ? Nem ér rá máskor ?
- Találtam, ne is törődj vele. És igen pont most, mert most vagyok itt, és most találtam. -
- De hát te is tudsz olvasni, olvasd el magadnak !
- Az más . Az együtt olvasás jobb. Jobb, mert közben együtt vagyunk, és ha Te olvasol nekem, akkor becsukhatom a szemem és elképzelhetem amit hallok.
Nem vitatkoztam tovább, mert az együttlét jobb mint a magány az vitathatatlan. Letettem hát a telefont, és kezembe vettem a könyvet.
Valóban különleges volt. Antik hangulatú, kicsit kopottas, de mégis jó állapotban. Önkéntelenül is orromhoz vettem és megszagoltam. Varázslatos régi könyv illata volt. A lapjai kicsit sárgák, a betűi dőltek , néhol már kicsit kopottak. Képek , illusztrációk is voltak benne. Ahogy belelapoztam olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna hirtelen. Szinte féltem elkezdeni olvasni.
- tudod maci olyan ez mint Harry Potterrel. Az első könyv végére már minden faágat varázspálcának hiszel, és várod mikor jön el érted is Hagrid. Én sokszor nem is hiszem el, hogy ebben a világban kell élnem, amikor ott van az a másik is. Van hát veszélye egy ilyen könyvnek, aminek még ráadásul az illata is rabul ejt.
De ha már a kezembe vettem, és ennyit forgattam belekezdtem. Kíváncsi egy némber vagyok, ez vitathatatlan.
Nem kellett benne csalódnom. Olvasmányos, magával ragadó stílusa, szinte letehetetlenné tette.
Egy kertészről szólt. Bemutatta az életét, a jellemét, szerénységét, a kunyhóját. A virágait, a kertjét, az életét, az ételeit, a gondolatait. Szinte már sétáltam vele az udvarában, szinte már láttam a szemét, ismertem a gondolatait. Nem volt nehéz pillantok alatt a történet rabjává válni.
Elolvastam már vagy 10 oldalt. Macikám csüngött minden során. Izgett mozgott mellettem a hintaágyban. Közben néha az ölembe is befészkelte magát.
Aztán egy lapozás során furcsa dolog történt.
A megjelenő betűk egy pillanat alatt mind eltűntek. Azt hittem káprázik a szemem. Néztem, néztem , lapoztam előre, lapoztam hátra. Vissza a 10. oldalra. Most már ott voltak ugyan a betűk, de össze-vissza keveredve. Olvashatatlanul.
A képek érintetlenek voltak. Az arca, könyv illata,, mind mind megvolt. Csak a történet lett olvashatatlan. Nem értettem mi történt.
Néztem macira hogy megkérdezzem mi a véleménye, de Maci is eltűnt. Már nem kuporodott. Magamra maradtam a olvashatatlan könyvvel, Benne a rengeteg betű, a képek mind. És nem ismerhettem meg tovább a történetet.
Gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. Szívem szerint földhöz vágtam volna dühömben. De arra gondoltam a könyv nem tehet róla hogy összekeveredtek benne a betűk. Hisz amikor kezembe vettem belelapoztam. Láttam a sorokat minden oldalon. Rendben voltak.
Zavaromban bevittem a lakásba. Könyvjelzőnek beletettem a Lóherét. Feltettem a polcra. Időnként levettem, és megnéztem mi van.
Időnként persze igen költői kifejezés. 5 percenként, majd óránként.
A történet bizony talány maradt. Kis idő múltán el kellett döntenem mit tegyek vele.
A könyv túlságosan értékes. A könyv jó is. Szépen írták, szépen rajzolták, szépen karban is tartották.
Ha valami ponyva lenne, akkor bedobnám a tűzbe és tojnám le mi van benne. De nem találok okot rá.
De azért ez mégsem állapot, hogy itt nézegetem a polcomon.
Igazából mire várok ? Csodára ? Majd rendeződnek benne ismét a betűk ?
Igazából mit szeretnék ?
Talán hogy eltűnjön. Eltűnjön belőle az összes betű !!!!
Én nem írhatom újra. Magától nem akar. Akkor legyen üres minden lap !!
Igen,,, nem csak az zavar hogy nem tudom tovább olvasni, hanem hogy itt van, és azok a hülye betűk is benne vannak ...
Bitang hülye egy érzés,,, és még jobb a kérdés.
Talán van olyan magas polc ahol nem érem el és nem nézegetem ??
Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
Abban a pillanatban a bokrok közül Maci bújt elő, egy hatalmas könyvvel a karjaiban. Hozzá képest volt hatalmas, nekem csupán kényelmesen tenyérnyi. Boldog örömmel hozta , és tette ölembe.
- Olvass nekem belőle ! ..mondta
- Huuu Maci,, ez gyönyörű egy könyv ! Honnan szedted ? Mi van benne ? És pont most ? Nem ér rá máskor ?
- Találtam, ne is törődj vele. És igen pont most, mert most vagyok itt, és most találtam. -
- De hát te is tudsz olvasni, olvasd el magadnak !
- Az más . Az együtt olvasás jobb. Jobb, mert közben együtt vagyunk, és ha Te olvasol nekem, akkor becsukhatom a szemem és elképzelhetem amit hallok.
Nem vitatkoztam tovább, mert az együttlét jobb mint a magány az vitathatatlan. Letettem hát a telefont, és kezembe vettem a könyvet.
Valóban különleges volt. Antik hangulatú, kicsit kopottas, de mégis jó állapotban. Önkéntelenül is orromhoz vettem és megszagoltam. Varázslatos régi könyv illata volt. A lapjai kicsit sárgák, a betűi dőltek , néhol már kicsit kopottak. Képek , illusztrációk is voltak benne. Ahogy belelapoztam olyan volt, mintha egy másik világba csöppentem volna hirtelen. Szinte féltem elkezdeni olvasni.
- tudod maci olyan ez mint Harry Potterrel. Az első könyv végére már minden faágat varázspálcának hiszel, és várod mikor jön el érted is Hagrid. Én sokszor nem is hiszem el, hogy ebben a világban kell élnem, amikor ott van az a másik is. Van hát veszélye egy ilyen könyvnek, aminek még ráadásul az illata is rabul ejt.
De ha már a kezembe vettem, és ennyit forgattam belekezdtem. Kíváncsi egy némber vagyok, ez vitathatatlan.
Nem kellett benne csalódnom. Olvasmányos, magával ragadó stílusa, szinte letehetetlenné tette.
Egy kertészről szólt. Bemutatta az életét, a jellemét, szerénységét, a kunyhóját. A virágait, a kertjét, az életét, az ételeit, a gondolatait. Szinte már sétáltam vele az udvarában, szinte már láttam a szemét, ismertem a gondolatait. Nem volt nehéz pillantok alatt a történet rabjává válni.
Elolvastam már vagy 10 oldalt. Macikám csüngött minden során. Izgett mozgott mellettem a hintaágyban. Közben néha az ölembe is befészkelte magát.
Aztán egy lapozás során furcsa dolog történt.
A megjelenő betűk egy pillanat alatt mind eltűntek. Azt hittem káprázik a szemem. Néztem, néztem , lapoztam előre, lapoztam hátra. Vissza a 10. oldalra. Most már ott voltak ugyan a betűk, de össze-vissza keveredve. Olvashatatlanul.
A képek érintetlenek voltak. Az arca, könyv illata,, mind mind megvolt. Csak a történet lett olvashatatlan. Nem értettem mi történt.
Néztem macira hogy megkérdezzem mi a véleménye, de Maci is eltűnt. Már nem kuporodott. Magamra maradtam a olvashatatlan könyvvel, Benne a rengeteg betű, a képek mind. És nem ismerhettem meg tovább a történetet.
Gondolkodtam rajta, hogy mitévő legyek. Szívem szerint földhöz vágtam volna dühömben. De arra gondoltam a könyv nem tehet róla hogy összekeveredtek benne a betűk. Hisz amikor kezembe vettem belelapoztam. Láttam a sorokat minden oldalon. Rendben voltak.
Zavaromban bevittem a lakásba. Könyvjelzőnek beletettem a Lóherét. Feltettem a polcra. Időnként levettem, és megnéztem mi van.
Időnként persze igen költői kifejezés. 5 percenként, majd óránként.
A történet bizony talány maradt. Kis idő múltán el kellett döntenem mit tegyek vele.
A könyv túlságosan értékes. A könyv jó is. Szépen írták, szépen rajzolták, szépen karban is tartották.
Ha valami ponyva lenne, akkor bedobnám a tűzbe és tojnám le mi van benne. De nem találok okot rá.
De azért ez mégsem állapot, hogy itt nézegetem a polcomon.
Igazából mire várok ? Csodára ? Majd rendeződnek benne ismét a betűk ?
Igazából mit szeretnék ?
Talán hogy eltűnjön. Eltűnjön belőle az összes betű !!!!
Én nem írhatom újra. Magától nem akar. Akkor legyen üres minden lap !!
Igen,,, nem csak az zavar hogy nem tudom tovább olvasni, hanem hogy itt van, és azok a hülye betűk is benne vannak ...
Bitang hülye egy érzés,,, és még jobb a kérdés.
Talán van olyan magas polc ahol nem érem el és nem nézegetem ??
Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii
2014. július 4., péntek
Maci és a kosár alma
Dühösen csapkodtam és arra gondoltam, ha most nem verhetek meg valakit, hát felrobbanok. Hirtelen ötlettől vezéreltetve ordítottam egy nagyot :
Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii !
sarkát összeverve, egy pillanat alatt termett ott mellettem
- még jó hogy medve vagy !
- miért ? - kérdezte dermedten
- mert az emberi hülyeségnek párja nincs !
megszólalni sem mert szegény megszeppent medve
Na van egy feladatod ! Itt ez a kosár alma ! Megfogod szépen ! Elviszed oda jó messzire ! Éhes az emberünk, hogy kicsit vagy nagyon az majd kiderül.
Van benne minden féle alma. Takard le szépen, és kínáld meg vele.
Ha le akarná venni a konyharuhát a tetejéről, ne engedd neki.
Kérdezd meg tőle ismer-e ?? Tudja-e ki vagy.
Ha azt mondja igen, akkor kérdezd meg tőle szereti-e az almát.
Ha igen, akkor kérdezd meg éhes-e ?
Ha mindenre azt mondja igen, és még mindig nem tudja eldönteni hogy merjen-e venni belőle, akkor fordulj sarkon, indulj el haza.
De mielőtt elindulsz borítsd ki az almát, úgy hogy elguruljon mind !
És mutasd meg neki hogy egytől egyig egészséges alma volt. Ízletes, tökéletes, édes, finom. Éhét is csillapította volna,, és kedvét is lelte volna benne.
Utálatos dolog a határozatlanság, a félelem és a bizalmatlanság bizonyos helyzetekben.
Mert a végén sem alma nem maradt, sem jól nem lakott, te pedig feleslegesen mentél messzire !
Na persze mindeközben az almák meg csak gurulnak, guruknak, gurulnak
Szóval indulj, ,, az este még messze van, addig akár oda is érhetsz !
Maciiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii !
sarkát összeverve, egy pillanat alatt termett ott mellettem
- még jó hogy medve vagy !
- miért ? - kérdezte dermedten
- mert az emberi hülyeségnek párja nincs !
megszólalni sem mert szegény megszeppent medve
Na van egy feladatod ! Itt ez a kosár alma ! Megfogod szépen ! Elviszed oda jó messzire ! Éhes az emberünk, hogy kicsit vagy nagyon az majd kiderül.
Van benne minden féle alma. Takard le szépen, és kínáld meg vele.
Ha le akarná venni a konyharuhát a tetejéről, ne engedd neki.
Kérdezd meg tőle ismer-e ?? Tudja-e ki vagy.
Ha azt mondja igen, akkor kérdezd meg tőle szereti-e az almát.
Ha igen, akkor kérdezd meg éhes-e ?
Ha mindenre azt mondja igen, és még mindig nem tudja eldönteni hogy merjen-e venni belőle, akkor fordulj sarkon, indulj el haza.
De mielőtt elindulsz borítsd ki az almát, úgy hogy elguruljon mind !
És mutasd meg neki hogy egytől egyig egészséges alma volt. Ízletes, tökéletes, édes, finom. Éhét is csillapította volna,, és kedvét is lelte volna benne.
Utálatos dolog a határozatlanság, a félelem és a bizalmatlanság bizonyos helyzetekben.
Mert a végén sem alma nem maradt, sem jól nem lakott, te pedig feleslegesen mentél messzire !
Na persze mindeközben az almák meg csak gurulnak, guruknak, gurulnak
Szóval indulj, ,, az este még messze van, addig akár oda is érhetsz !
2014. június 29., vasárnap
Maci tanulság tortája
Beültem a kocsiba és elindultam hazafelé. Ahogy indítottam a motort, olyasmi történt, ami még soha. Na a mai napon, nem ez az egyetlen. hatalmas huppanással vendég vágódott az anyósülésemre. Naná, hogy Maci volt. Kérdőn, felvonva szemem néztem rá !
-Mi járatban erre felé ?
- jöttem vigyázni Rád !
- na ne már ! Most ?? Elkéstél !
- az úton hazafelé !
- ja úgy, akkor gyere
furcsa derű csillogott maci szemében,,, de ez a derű 2 pillanat alatt hangos nevetéssé nőtt. Mit nevetéssé,,,, hamarosan már ülésen fetrengve röhögött. megrökönyödve néztem rá !
- most mi a csuda van Veled ?? megbuggyantál ?
- Ó neeeem. Hogy érzed magad ? Milyen volt a félgörbe éjszaka ?
- hmmmmmmmmmmmmmm . Tök jó !
- hogy lehet egy ilyen este csak úgy tök jó ?
- hogy lehet egy éjszaka félgörbe ?
- és mi a konzekvencia ? Jó volt ? megbántad ? hogyan tovább ? vannak érzéseid ? vannak terveid ? van egyáltalán tovább ?
- nincs konzekvencia. Isteni jó volt az élmény. Nincs gondolat, ,, nincs érzés, nincs terv, mert ebben a pillanatban nincs szükség sem rá. Majd ha szükség lesz akkor alakul.
Bár kétségtelenül 3 hatalmas meglepetés is ért.
hirtelen beállt az elgondolkodtató csend. Közben már félúton voltunk őrmedvémmel.
beértünk egy városba, és felém nyújtva valamit megszólalt.
- ezt a mai nap emlékére hoztam neked ! Tanulságként.
- tanulságként ??? nem értem. De most nem tudom megfogni, mert vezetek.
- nézd csak ! Piros lett a lámpa. Csak nézd meg. Van 74 másodperced.
megfogtam a tenyérnyi csomagot, és gyanakodva nézegettem.
- Szép,, de ki merjem bontani ? Mi van benne !
- ne gondolkodj annyit,,, bontsd !
mivel még mindig volt idő, hát aggódva óvatosan bontogatni kezdtem. Egy torta volt benne. picike, tenyérnyi, de tökéletes kis torta.
- de Maci,, én nem vagyok oda az édességért !
- Ne gondolkodj, kóstold meg !
megfogtam a mellé rakott villát, és megkóstoltam. Hát mit mondjak, igen csak finom torta volt. Meglepődtem magam is. A vissza lévő 20 másodpercben befaltam az egész tenyérnyi tortát.
Közben zöldre váltott a lámpa, és elindultam.
Csak akkor esett le hogy mit mondott maci .
Ez volt a mai nap tanulsága ??
na de hogyan,, miért ,??? ekkor maci szépen csendben csak annyit mondott :
- te magad mondtad a szavakat : nem merem kibontani,,, nincs időm megkóstolni,, nem szeretem a tortát,,, na már most az élet egy meglepetés torta.
ha van merszed a csomagokat kibontani, ha van időd megkóstolni,, ha bevállalsz néha olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél kipróbálni, akkor lehet hogy kiderül, a csomagban életed finom falatja van !
-Mi járatban erre felé ?
- jöttem vigyázni Rád !
- na ne már ! Most ?? Elkéstél !
- az úton hazafelé !
- ja úgy, akkor gyere
furcsa derű csillogott maci szemében,,, de ez a derű 2 pillanat alatt hangos nevetéssé nőtt. Mit nevetéssé,,,, hamarosan már ülésen fetrengve röhögött. megrökönyödve néztem rá !
- most mi a csuda van Veled ?? megbuggyantál ?
- Ó neeeem. Hogy érzed magad ? Milyen volt a félgörbe éjszaka ?
- hmmmmmmmmmmmmmm . Tök jó !
- hogy lehet egy ilyen este csak úgy tök jó ?
- hogy lehet egy éjszaka félgörbe ?
- és mi a konzekvencia ? Jó volt ? megbántad ? hogyan tovább ? vannak érzéseid ? vannak terveid ? van egyáltalán tovább ?
- nincs konzekvencia. Isteni jó volt az élmény. Nincs gondolat, ,, nincs érzés, nincs terv, mert ebben a pillanatban nincs szükség sem rá. Majd ha szükség lesz akkor alakul.
Bár kétségtelenül 3 hatalmas meglepetés is ért.
hirtelen beállt az elgondolkodtató csend. Közben már félúton voltunk őrmedvémmel.
beértünk egy városba, és felém nyújtva valamit megszólalt.
- ezt a mai nap emlékére hoztam neked ! Tanulságként.
- tanulságként ??? nem értem. De most nem tudom megfogni, mert vezetek.
- nézd csak ! Piros lett a lámpa. Csak nézd meg. Van 74 másodperced.
megfogtam a tenyérnyi csomagot, és gyanakodva nézegettem.
- Szép,, de ki merjem bontani ? Mi van benne !
- ne gondolkodj annyit,,, bontsd !
mivel még mindig volt idő, hát aggódva óvatosan bontogatni kezdtem. Egy torta volt benne. picike, tenyérnyi, de tökéletes kis torta.
- de Maci,, én nem vagyok oda az édességért !
- Ne gondolkodj, kóstold meg !
megfogtam a mellé rakott villát, és megkóstoltam. Hát mit mondjak, igen csak finom torta volt. Meglepődtem magam is. A vissza lévő 20 másodpercben befaltam az egész tenyérnyi tortát.
Közben zöldre váltott a lámpa, és elindultam.
Csak akkor esett le hogy mit mondott maci .
Ez volt a mai nap tanulsága ??
na de hogyan,, miért ,??? ekkor maci szépen csendben csak annyit mondott :
- te magad mondtad a szavakat : nem merem kibontani,,, nincs időm megkóstolni,, nem szeretem a tortát,,, na már most az élet egy meglepetés torta.
ha van merszed a csomagokat kibontani, ha van időd megkóstolni,, ha bevállalsz néha olyan dolgokat, amiket eddig nem mertél kipróbálni, akkor lehet hogy kiderül, a csomagban életed finom falatja van !
2014. június 28., szombat
Maci és az üvegfal
Az udvaron ültem egy kövön. A langyos eső, szelíden pergett arcomon. Meleg-hűvös, kellemes nyári fürdő, agyontaposott lelkemnek. Térdemen könyökölve, államat kezeimbe fektetve , csak néztem ki unottan a 2 lukon, amit szememnek mondanak. Néztem a távoli semmibe.
Örültem hogy nem kell azon gondolkodnom, hogy ennyire sírok, vagy csak az esőt hagyom gravitációs útján haladni. Annyira döbbenetesen üres volt a szívem, hogy gondolkodni sem tudtam azon, hogy van-e bajom. Akarom-e tudni ha van? Nem éreztem már sem fájdalmat, sem csalódottságot, sem bánatot. Legfeljebb értetlenséget. Megvannak a határaink, ameddig tehetünk saját életünk történéseiért, azután már csak a sorsra és a másikra bízhatjuk jövőnket. Pont ebben a feladom-megadom-melankólikus állapotban voltam. Minden kezemben lévő lehetséges kártyámat kijátszva, lehúzva redőnyöket, bezárva fiókokat.
Néztem a távoli semmit. Csupán az volt volt gyanús, hogy nem esett az eső annyira, amennyire sós volt már, a blúzom. A távoli merengésemben, egyszer csak feltűnt egy barna gombóc. És közeledett. Gurulva, mászva, ugrálva, félvidám bolondan. Menetrendszerű medve megérkezett. Előttem egy méterrel azonban megtorpant. Fura volt az egész. Kinyújtotta apró kezecskéjét, mint aki meg akar ölelni. Ölelj, hát, más sem hiányzik. Apró, barna , megnyugtató ölelés. Mindig jól jön ! Hiszen ölelés kuponom is van már :-) Kinyújtottam én is kezem, és félig felállva hajoltam előre. Akkorát koppantam, hogy visszazuhantam. Nem értettem. Újra felálltam, és kicsit óvatosabban közeledtem Macim felé. Újra beleütköztem valamibe. De hát látni nem lehetett. Gyanakodva kezdtem tapogatózni. És valóban egy fal volt előttem. Egy sima, átlátszó, igen tiszta, de határozottan kemény műanyag fal. Maci a túlsó felén mutogatott, én ezen a felén. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy bizony ebből, nem lesz ölelés. Bármennyire is szeretném, bármennyire is jól esne,, bármennyire is vonz, az én imádott medvém. Egy karnyújtásniyra tőlem,,, még egy méter sem. Még köpni sem nehéz ekkorát,, de mégsem érhetem el. ÁÁÁÁÁÁÁÁÁ,, nekem is ez jutott rögtön az eszembe !! Ami most neked ! Hogy átugram, megkerülöm, megmászom. Most már mindegy,, akarom,, ölelni akarom,, most már itt van, most már látom. Emlékszem milyen jó is volt a karjaiban, a karjaimban ! Érzetem az ellenállhatatlan vonzást. Amint ezen agyaltam, nézve,, keresve a plexi széleit egyszer csak furcsa mozgásra lettem figyelmes a túloldalon. Egy sereg furcsa szerzet mászott elő a bokrokból. Érdekesek voltak, kedvesek,, szépek,,, de nem tudom kik,,, mik. Maci is felfigyelt rájuk. Tündérek voltak, vagy angyalok, vagy csak az erdő furcsa teremtményei ??? Mindenesetre annyira elragadták maci figyelmét, hogy egy kis idő múltán jól láthatóan már nem foglalkozott velem. Az előbb még kapálózott, ő is át akart mászni hozzám a falon,, de már nem figyelt. Hátat fordított, és elkezdett szaladni, a régi -új barátok felé. Még sose láttam őket,,, talán maci sem, mégis olyan örömmel üdvözölték egymást, hogy rólam teljesen megfeledkezett. Kiabáltam, vertem a falat, ordítottam,, de nem figyeltek már rám. Szerettem volna átrepülni azon a falon,, csak tehessek már valamit azért az ölelésért. De nem ment. Összetörve fordítottam hátat,, nehéz volt még a látványt is elviselni, hogyan lettem érdekes, fontos-ból semmi egy pillanat alatt. Elindultam , gondoltam nekem már úgy is mindegy. Szárnyaim úgy sincsenek. Ahogy léptem kettőt, a földön, valami nagyon érdekeset vettem észre. Lábaimmal elkezdtem lerugdosni a földet, és egy létrát találtam. Egy hatalmasan hosszú, falmászó létrát. Első reakciómként megörültem neki. Talán fel is kurjantottam. Mielőtt felemeltem, hogy hasznát is vegyem visszanéztem a túloldalra. De ott nem volt már senki. Sem medve, sem tündérek, sem senki. Messze távolból hangos kacaj, viháncolás hallatszott, körvonalazódva pár bolond táncoló kontúrjaival. Nevetésükből éles, gúnyos, bántó hangulat áradt. A győzelemittas sereg kacaja. Visszafordultam ,, és elindultam haza. Arra gondoltam hogy mások fájdalmának árnyékában, lehet még nagyobb öröm a tánc. Csak talán azt nem tudják, hogy esőtől, könnytől áztatott ruhára lehet ugyan még egy vödör vizet ráönteni, de csak a nyakonöntött tudja, mennyi abból a só, és mennyi a víz.
2014. június 8., vasárnap
Zsebkendő
Kellemes hajnal volt. Nyári hűvös reggel. Korán kidobott az ágy egy átvergődött éjszaka után. Szerettem volna tovább érezni amit álmodtam, de gondoltam jobb lesz ha nekiveselkedek az elmaradt dolgaimnak.
Megfőztem a kávém és kifeküdtem a hintaágyba.
Nem lepődtem meg,,, sőt vártam, akartam, kívántam.
És megjelent. Mosolyogva ugrott a hasamra.
-Kislány,,, ki fogod önteni a kávét, ha fekve akarod inni !
-Nem akarom,, tudod hogy mindig megvárom hogy félig kihűljön.
-Zabosnak tűnsz.
csak megvontam a vállam... nem volt kedvem beszélgetni. Hanyatt vágódva néztem a még halványan pislákoló csillagokat. Igazából vártam a piszok nagy bölcsességet, de erre ő is mellém vágódott és elkezdte hintáztatni az ágyat.
-Maci !! Mond!! tudom hogy van valami bölcsességed mára is !
- Hát lenne, de nem fogod tőle jobban érezni magad.
- sebaj,,, csak mondd !
- Nézd csak azokat a csillagokat az égen ! Már halványak, de te is tudod hogy ott vannak. Sőt azt is hogy pár óra múlva majd ismét teljes fényükben ragyognak. De a csillagok soha nem találkoznak ! Vannak iker csillagok is. Mindig együtt ragyognak. Látják egymást, fényesek,, de csak innen a Földről tűnnek úgy mintha közel lennének. És még a hatalmas nagy távolságba nézve sem futnak össze, mint az egyenesek.
- Ok,, és mi van ha én nem akarok csillag lenni ?? Sem ragyogni, messze lenni más csillagoktól ??
- Talán a Nap lennél, vagy a Hold ? Akik örökre egymás körül forognak ? Porszem amibe állandóan belerúgnak ? Víz mely folyamatosan sodródik , keveredve, kavarodva állandóan másokkal fodrozódva ? Tűz akarsz lenni, mely bár hevesen ég, de hamar elhamvad ?
pár pillanat csend következett, majd hagos ordítással felcsattantam :
- ZSEBKENDŐ !! Maci,, zsebkendő szeretnék lenni !! Az jó ! Szeretnék valaki zsebében lapulni. Mindig, minden pillanatban. Csak akkor előkerülni, amikor szüksége van rám. De állandóan vele lenni. Az sem baj ha néha az orrát fújja belém. A szeretet már csak ilyen. De ha szomorú vigasztalhatom. Ha boldog, az örömkönnyeit törölgeti belém. És ahányszor felveszi a nadrágját vele vagyok. Hallhatom, érezhetem.
- Hát persze,, ameddig el nem használódsz, és dob ki a kukába,, vagy a mosógépbe !! Tényleg ezt szeretnéd ?? Maradj te csak csillag. Oda való vagy.
- Na ma piszkosul megvigasztaltál.
- Nem is akartalak. Azt akartam találd ki, mi szeretnél lenni ! Vagy azt hogy örülj annak ami lehetsz. Közelebb lehetsz más csillagokhoz, mint bárki más aki simán Földlakó.-
- De ez a csillag most olyan fényes volt !! Szerettem volna még nézni egy darabig. Sőt fürdeni a fényében !!
- Lehet hogy nem csillag volt hanem meteor ?? Az ég egyik felén feltűnt, de mire felkelt a Nap, hulló csillagként hagyta el a látómezőt ?
- Na Maci, épp itt az ideje hogy elmenj. Túl sok hülyeséget hordasz ma itt össze. Megyek dolgomra.
Felpattantam a hintaágyból,, felhajtottam a már kihűlt kávét. Felnéztem az égre,, csillag már egy darab sem. Sem hulló, sem álló.
Tudtam hogy estére újra feljönnek azok a csillagok, már csak azt a kérdés hogy mind felkel-e,, és lesz-e köztük hulló is !
Megfőztem a kávém és kifeküdtem a hintaágyba.
Nem lepődtem meg,,, sőt vártam, akartam, kívántam.
És megjelent. Mosolyogva ugrott a hasamra.
-Kislány,,, ki fogod önteni a kávét, ha fekve akarod inni !
-Nem akarom,, tudod hogy mindig megvárom hogy félig kihűljön.
-Zabosnak tűnsz.
csak megvontam a vállam... nem volt kedvem beszélgetni. Hanyatt vágódva néztem a még halványan pislákoló csillagokat. Igazából vártam a piszok nagy bölcsességet, de erre ő is mellém vágódott és elkezdte hintáztatni az ágyat.
-Maci !! Mond!! tudom hogy van valami bölcsességed mára is !
- Hát lenne, de nem fogod tőle jobban érezni magad.
- sebaj,,, csak mondd !
- Nézd csak azokat a csillagokat az égen ! Már halványak, de te is tudod hogy ott vannak. Sőt azt is hogy pár óra múlva majd ismét teljes fényükben ragyognak. De a csillagok soha nem találkoznak ! Vannak iker csillagok is. Mindig együtt ragyognak. Látják egymást, fényesek,, de csak innen a Földről tűnnek úgy mintha közel lennének. És még a hatalmas nagy távolságba nézve sem futnak össze, mint az egyenesek.
- Ok,, és mi van ha én nem akarok csillag lenni ?? Sem ragyogni, messze lenni más csillagoktól ??
- Talán a Nap lennél, vagy a Hold ? Akik örökre egymás körül forognak ? Porszem amibe állandóan belerúgnak ? Víz mely folyamatosan sodródik , keveredve, kavarodva állandóan másokkal fodrozódva ? Tűz akarsz lenni, mely bár hevesen ég, de hamar elhamvad ?
pár pillanat csend következett, majd hagos ordítással felcsattantam :
- ZSEBKENDŐ !! Maci,, zsebkendő szeretnék lenni !! Az jó ! Szeretnék valaki zsebében lapulni. Mindig, minden pillanatban. Csak akkor előkerülni, amikor szüksége van rám. De állandóan vele lenni. Az sem baj ha néha az orrát fújja belém. A szeretet már csak ilyen. De ha szomorú vigasztalhatom. Ha boldog, az örömkönnyeit törölgeti belém. És ahányszor felveszi a nadrágját vele vagyok. Hallhatom, érezhetem.
- Hát persze,, ameddig el nem használódsz, és dob ki a kukába,, vagy a mosógépbe !! Tényleg ezt szeretnéd ?? Maradj te csak csillag. Oda való vagy.
- Na ma piszkosul megvigasztaltál.
- Nem is akartalak. Azt akartam találd ki, mi szeretnél lenni ! Vagy azt hogy örülj annak ami lehetsz. Közelebb lehetsz más csillagokhoz, mint bárki más aki simán Földlakó.-
- De ez a csillag most olyan fényes volt !! Szerettem volna még nézni egy darabig. Sőt fürdeni a fényében !!
- Lehet hogy nem csillag volt hanem meteor ?? Az ég egyik felén feltűnt, de mire felkelt a Nap, hulló csillagként hagyta el a látómezőt ?
- Na Maci, épp itt az ideje hogy elmenj. Túl sok hülyeséget hordasz ma itt össze. Megyek dolgomra.
Felpattantam a hintaágyból,, felhajtottam a már kihűlt kávét. Felnéztem az égre,, csillag már egy darab sem. Sem hulló, sem álló.
Tudtam hogy estére újra feljönnek azok a csillagok, már csak azt a kérdés hogy mind felkel-e,, és lesz-e köztük hulló is !
2013. június 1., szombat
A SÁRKÁNY ÉS AZ ŐZGIDA
.
Lassan baktattunk macival fel a hegyre haza.
Nem tudom mi a csuda ütött belém hogy gyalog mentem és lenn hagytam a kocsit.
Talán a sok esős nap után jól esett ez a langyos száraz, meleg.
A kedvem is jó volt,, örültem a békességnek, és arra gondoltam most az egyszer kivételesen, és miért is ne.
Szóval baktattunk, és szívtuk az illatos hegyi levegőt, amikor valami különleges zajra lettünk figyelmesek.
Egyértelműen valaki, vagy valami fetrengett, hancúrozott a bokrok mögött, alatt.
Összenéztünk és pillantásunkban benne volt hogy ezt bizony meg kell néznünk.
Kíváncsi természetünk hajtott az ismeretlen neszezés felé.
Léptünk, hajoltunk, lestünk, lestünk lestünk és kuporodtunk.
A bokrok mögött egy hatalmasan óriási , és még annál is nagyobb kígyót vettünk észre.
Körbe körbe tekeredett, amitől még hatalmasabbnak látszott, de mozgása egyre lassult és már vergődésbe csapott át.
A szája mögötti szakaszon egy természetellenesen hatalmas kidudorodás látszott.
Bőrén át is kivehető volt a hosszú lábak kesze kuszasága.
Megdermedtünk, nem tudtuk hogy mit kellene tenni.
Egyáltalán kell-e ?
van-e közünk hozzá ?
És kinek szurkoljunk egyáltalán ?
A kígyónak vagy áldozatának ??
Ismertük márt ezt a kígyót.
Én csak sárkánynak hívtam.
Öreg jószág volt, az erdő királya.
Valóban hatalmas. Sok méter hosszú, és legalább fél méter széles helyenként.
Láttuk már nyulat elkapni, meg rókát is,, és még sok apróbb-nagyobb állatot.
Egyszer engem is megtámadott.
Régen volt.
Sok éve.
Az erdőn sétáltam át. Egy darabig csak követett,, a bokrok alján csendesen lesett,, aztán dobott magán egy hatalmasat és elkapott.
Lábamnál fogva a földre rántott.
És csak szorított, és szorított.
Úgy éreztem hogy ki akarja szorítani belőlem a lelket.
Azt hittem életem utolsó pillanatát élem.
De aztán váratlanul elengedett.
Mai napig sem tudom hogy megsajnált, vagy nem voltam számára elég érdekes, vagy ízletes.
Kétségtelenül tiszteletet parancsoló jelenség volt.
Érdekes viszont, hogy soha többé nem támadt rám.
Fenyegetően kőrözött a környező bokrokban, ha az erdőn át mentem,, de nem támadott meg.
Pedig ha őszinte akarok lenni, simán megölhetett volna.
Még egy szorítás és végem.
De valahogy az évek során megszoktuk egymást, és mint az erdő részei éltünk egymás mellett.
Én már egyáltalán nem féltem tőle, Ő pedig nem foglalkozott velem.
Más zsákmányok után sziszegett.
Na hát ez a rettenetes sárkány kígyó feküdt most előttem.
Kiszolgáltatva, vergődve, szenvedve.
Zsákmányával a torkában, tehetetlenül.
Nyilván valóan nem neki való falat volt.
Mondhatnám ezt kicsit benézte.
Mohó volt, éhes és nyilván valóan nem tudott a csábításnak ellen állni.
Macival csak álltunk és még mindig a kérdéssel a szívünkben ,, hogy segítsünk-e csak bámultunk.
A sárkány mozgása lassan abba maradt.
Érdekes tekintettel nézett bele egy pillanatra bele a szemembe.
Nem is tudom mit olvastam ki abból a tekintetből.
Talán azt hogy :
amíg ettem akkor is finom volt,,,, még ha most bele is halok
volt benne szomorúság, szenvedés, boldogság,,, csak épp megbánás nem
egy utolsót vergődött még, aztán kimúlt
már nem mozdult, nem lélegzett, szeme becsukódott
ebben a pillanatban megmozdult benne áldozata
mintha életre kelt volna ,, mozgott, vergődött, ficánkolt
a kígyó hatalmas szája elkezdett kinyílni, és lassan előbukkant egy állat feje
mintha a kígyó elkezdte volna kiöklendezni félájult, félhalott állapotában
egy őzgida volt
fiatal, zsenge gida
valahogy az ő szemében sem volt élet
hogy a kígyó öklendezte-e ki, vagy a gida vergődte ki magát az nem volt világos, de egyszer csak kinn volt
halottnak tűnt
nem mozdult sem ő, sem a kígyó
élettelen testük furcsa kontrasztként feküdt egymás mellett
az öreg, tapasztalt , és bölcsnek gondolt kígyó, és mellette a zsenge , életre vágyó test
szomorú látvány volt
még pár percig álltunk ott
talán még egy könnycsepp is legördült az arcomon
ránéztem Macira, és az ő arcán is szomorúság ült
megfogtam a kezecskéjét :
- menjünk,,, szóltam neki
és elindultunk ,, otthagyva a bizarr jelenetet
egyszer csak Maci szólalt meg csendben.
- én ezt nem értem. A gida még csak hagyján. Fiatal volt és tapasztalatlan. Figyelmetlen és óvatlan. Na de egy ilyen öreg kígyó ??
Tudhatta hogy túl nagy falat ez egy kígyónak.
Nem értem. Miért nem keresett hozzá illő falatot. Egy nyulat, pockot, vagy valamit.
- Tudod Maci én sem értem, de valahol mégis. Abban a pillanatban amikor elkapta, amikor övé lett olyan boldogság töltötte el, hogy amellett a halál, a veszteség lehetősége eltörpült.
Amíg ízlelte a fiatal húst, addig boldog volt.
És ebben a boldogságban eszébe sem jutott hogy a történet végén elkerülhetetlenül, és mindketten meghalnak .
Áldozat
Mindkettő áldozat
De az biztos hogy sárkány boldogan halt meg
És hogy a Gida ???
na látod ,, ez jó kérdés,, hogy a Gidának miért is kellett meghalnia, amikor oly fiatal, oly szép és kecses volt.
Annyi szép dolog várhatott volna még rá.
De hát ez nem a mi dolgunk.
Nem is kell foglalkoznunk vele.
Tudod mióta egyszer engem is elkapott igyekeztem távol tartani tőle magam.
Csak véletlenül láttam, ha elém keveredett.
Most is véletlenül láttuk meg.
Hagyjuk a természetet dolgozni, ahogyan kell.
Miközben ezt elmondtam lassan haza is értünk.
Bementünk a lakásba.
Becsuktuk az ajtót, és azt hiszem ezzel a mozdulattal el is felejtettük a sárkány és a Gida esetét.
.
Lassan baktattunk macival fel a hegyre haza.
Nem tudom mi a csuda ütött belém hogy gyalog mentem és lenn hagytam a kocsit.
Talán a sok esős nap után jól esett ez a langyos száraz, meleg.
A kedvem is jó volt,, örültem a békességnek, és arra gondoltam most az egyszer kivételesen, és miért is ne.
Szóval baktattunk, és szívtuk az illatos hegyi levegőt, amikor valami különleges zajra lettünk figyelmesek.
Egyértelműen valaki, vagy valami fetrengett, hancúrozott a bokrok mögött, alatt.
Összenéztünk és pillantásunkban benne volt hogy ezt bizony meg kell néznünk.
Kíváncsi természetünk hajtott az ismeretlen neszezés felé.
Léptünk, hajoltunk, lestünk, lestünk lestünk és kuporodtunk.
A bokrok mögött egy hatalmasan óriási , és még annál is nagyobb kígyót vettünk észre.
Körbe körbe tekeredett, amitől még hatalmasabbnak látszott, de mozgása egyre lassult és már vergődésbe csapott át.
A szája mögötti szakaszon egy természetellenesen hatalmas kidudorodás látszott.
Bőrén át is kivehető volt a hosszú lábak kesze kuszasága.
Megdermedtünk, nem tudtuk hogy mit kellene tenni.
Egyáltalán kell-e ?
van-e közünk hozzá ?
És kinek szurkoljunk egyáltalán ?
A kígyónak vagy áldozatának ??
Ismertük márt ezt a kígyót.
Én csak sárkánynak hívtam.
Öreg jószág volt, az erdő királya.
Valóban hatalmas. Sok méter hosszú, és legalább fél méter széles helyenként.
Láttuk már nyulat elkapni, meg rókát is,, és még sok apróbb-nagyobb állatot.
Egyszer engem is megtámadott.
Régen volt.
Sok éve.
Az erdőn sétáltam át. Egy darabig csak követett,, a bokrok alján csendesen lesett,, aztán dobott magán egy hatalmasat és elkapott.
Lábamnál fogva a földre rántott.
És csak szorított, és szorított.
Úgy éreztem hogy ki akarja szorítani belőlem a lelket.
Azt hittem életem utolsó pillanatát élem.
De aztán váratlanul elengedett.
Mai napig sem tudom hogy megsajnált, vagy nem voltam számára elég érdekes, vagy ízletes.
Kétségtelenül tiszteletet parancsoló jelenség volt.
Érdekes viszont, hogy soha többé nem támadt rám.
Fenyegetően kőrözött a környező bokrokban, ha az erdőn át mentem,, de nem támadott meg.
Pedig ha őszinte akarok lenni, simán megölhetett volna.
Még egy szorítás és végem.
De valahogy az évek során megszoktuk egymást, és mint az erdő részei éltünk egymás mellett.
Én már egyáltalán nem féltem tőle, Ő pedig nem foglalkozott velem.
Más zsákmányok után sziszegett.
Na hát ez a rettenetes sárkány kígyó feküdt most előttem.
Kiszolgáltatva, vergődve, szenvedve.
Zsákmányával a torkában, tehetetlenül.
Nyilván valóan nem neki való falat volt.
Mondhatnám ezt kicsit benézte.
Mohó volt, éhes és nyilván valóan nem tudott a csábításnak ellen állni.
Macival csak álltunk és még mindig a kérdéssel a szívünkben ,, hogy segítsünk-e csak bámultunk.
A sárkány mozgása lassan abba maradt.
Érdekes tekintettel nézett bele egy pillanatra bele a szemembe.
Nem is tudom mit olvastam ki abból a tekintetből.
Talán azt hogy :
amíg ettem akkor is finom volt,,,, még ha most bele is halok
volt benne szomorúság, szenvedés, boldogság,,, csak épp megbánás nem
egy utolsót vergődött még, aztán kimúlt
már nem mozdult, nem lélegzett, szeme becsukódott
ebben a pillanatban megmozdult benne áldozata
mintha életre kelt volna ,, mozgott, vergődött, ficánkolt
a kígyó hatalmas szája elkezdett kinyílni, és lassan előbukkant egy állat feje
mintha a kígyó elkezdte volna kiöklendezni félájult, félhalott állapotában
egy őzgida volt
fiatal, zsenge gida
valahogy az ő szemében sem volt élet
hogy a kígyó öklendezte-e ki, vagy a gida vergődte ki magát az nem volt világos, de egyszer csak kinn volt
halottnak tűnt
nem mozdult sem ő, sem a kígyó
élettelen testük furcsa kontrasztként feküdt egymás mellett
az öreg, tapasztalt , és bölcsnek gondolt kígyó, és mellette a zsenge , életre vágyó test
szomorú látvány volt
még pár percig álltunk ott
talán még egy könnycsepp is legördült az arcomon
ránéztem Macira, és az ő arcán is szomorúság ült
megfogtam a kezecskéjét :
- menjünk,,, szóltam neki
és elindultunk ,, otthagyva a bizarr jelenetet
egyszer csak Maci szólalt meg csendben.
- én ezt nem értem. A gida még csak hagyján. Fiatal volt és tapasztalatlan. Figyelmetlen és óvatlan. Na de egy ilyen öreg kígyó ??
Tudhatta hogy túl nagy falat ez egy kígyónak.
Nem értem. Miért nem keresett hozzá illő falatot. Egy nyulat, pockot, vagy valamit.
- Tudod Maci én sem értem, de valahol mégis. Abban a pillanatban amikor elkapta, amikor övé lett olyan boldogság töltötte el, hogy amellett a halál, a veszteség lehetősége eltörpült.
Amíg ízlelte a fiatal húst, addig boldog volt.
És ebben a boldogságban eszébe sem jutott hogy a történet végén elkerülhetetlenül, és mindketten meghalnak .
Áldozat
Mindkettő áldozat
De az biztos hogy sárkány boldogan halt meg
És hogy a Gida ???
na látod ,, ez jó kérdés,, hogy a Gidának miért is kellett meghalnia, amikor oly fiatal, oly szép és kecses volt.
Annyi szép dolog várhatott volna még rá.
De hát ez nem a mi dolgunk.
Nem is kell foglalkoznunk vele.
Tudod mióta egyszer engem is elkapott igyekeztem távol tartani tőle magam.
Csak véletlenül láttam, ha elém keveredett.
Most is véletlenül láttuk meg.
Hagyjuk a természetet dolgozni, ahogyan kell.
Miközben ezt elmondtam lassan haza is értünk.
Bementünk a lakásba.
Becsuktuk az ajtót, és azt hiszem ezzel a mozdulattal el is felejtettük a sárkány és a Gida esetét.
.
2013. április 3., szerda
SZERENCSE MALOM
Vicces hogy mennyien magukra vették a tegnapi kiírásomat. Hogy kinek szólt mégis, és miért ?
Hát jöjjön egy mese. Vagy ide illik, vagy nem :-))
pusztulat hideg volt a tavasz ellenére
Még mindig esett néha a hó, pedig a bokrokon már megjelentek az első rügyek, sőt volt amin már a levelek.
Át kellett mennem a szomszéd faluba, sürgős elintézni valóm volt.
De mivel nem voltam biztos benne hogy fel tudok majd jönni kocsival hazafelé,,,, lefelé még csak-csak,,, ezért fogtam magam és elindultam gyalog az erdőben.
Lépteim roppantak a vékonyka hóréteg alatt.
Nem,,, marhaság,, lépteim alatt roppant a vékony , fagyos hóréteg.
Aztán meghallottam a hideg csendben egy sokkal szaporább lépegetés zaját.
megijedtem hogy valami állat szegődött a nyomomba,, de
de igen
egy maci volt
az én medvém
szapora léptekkel rohant utánam
-hova igyekszel ebben a hidegben,, hiszen neked bundád sincsen ??
kérdezte
- át kell mennem a faluba.... dolgom van
- a faluba ?? soha nem mentél át a faluba gyalog
- nem igaz,,, régen egyszer-kétszer már mentem. Na meg mentem máskor is, csak kocsival . Azt meg nem láttad
és amúgy is meg vagyok hízva,, jól jön egy kis fogyókúra---- féle
- hmmmmmmmmm,, persze,,,, értem,,, akkor megyek veled
felpattant a vállamra, és most már vele lihegtem tova a meredek hegyeken
néha meg-megálltam, mert el vagyok én szokva a pár kilométeres gyaloglásoktól, és bizony nehéz nekem ez a 2 km/ órás erőltetett menet
amikor megálltam egyszer ,,,, a sok közül,, mert inkább álltam, mint mentem
szóval ismerős hangra lettem figyelmes
hangosan csobogó víz zajára
de mit zajára,,, robajára
na akkor lett furcsa a helyzet, mert hogy nem tudok róla hogy itt szakadék és vízesés is lenne
- Maci !! hallod !! Mi ez ??
nézzük meg !!
Maci csak megszeppent kíváncsisággal bólogatott mellettem
elindultunk a hang irányába, de még nem láttunk semmit
az út mellett, ahonnan a hangokat véltem jönni, sűrű bokrok álltak
tüskések, kevés levéllel
félve nyúltam feléjük, hogy félrehajtsam őket
nem volt egy kellemes élmény, de sikerült
a bokrok mögött a fák közt egy érdekes malom állt
egy vízimalom
- jéééé ? Te Maci ! Ez itt volt eddig is ???
- Én még nem láttam ugyan, de lehet. Te jártál már erre egyszer meg kétszer !
- na ja. Nézzük meg kicsit közelebbről.
átléptünk a tüskés bokron és közelebb lopóztunk
újabb bokrok mögött bújva lestünk
hogy miért bújtunk el ??
ki tudja ?
- Maci !! Miért bujkálunk ?? Álljunk fel, és menjünk oda.
Ez csak egy malom,, semmi különleges
Miközben beszéltem hozzá fordultam, és rá néztem.
Láttam meglepődött arcát,,,,, aztán felemelte a kezecskéjét és tátott szájjal a malom felé mutatott
megszólalni sem tudott
na fene ?? Mi van ??
Odanéztem,,, elkezdtem meregetni én is a szemem, mert elsőre nem láttam semmi ámulni valót
a malmon nem volt semmi
sem mellette
sem a téren, sem a réten, sem a falán, sem ablakán
aztán a malomkerékre néztem
és a vízesésre
és a zúduló víz mögött meglátta szemem
azt hittem csak a gyöngyöző vízcseppek játszanak velem
becsuktam, majd újra kinyitottam szemem
de még mindig ott voltak
a vízfüggöny mögött 3-4 furcsa kis szerzemény
nem tündérek, nem angyalok, nem koboldok, nem manók
hát akkor kik lehetnek
összenéztünk, megvontuk a vállunkat és figyeltünk tovább,
azt találgatva , ez mi lehet ?
valamit szorgalmasan csináltak
egymás kezéből adtak, vettek, majd elmentek
szárnyuk volt, kezük meg lábuk,, de nem repültek, mentek
alig volt ruhájuk,, mint egy kis bikini, ebben a hidegben
és a ruhájuk kék volt
ruhájuk ??
de hiszen mind lányok voltak
szoknyácskában, sortban,, mind kékek
- Na Medve,, ez aztán a lecke
nem tündérek, nem angyalok
ruhájuk van, lányok és kékek
nem beszélnek
és dolgoznak serényen
na de mit ?
és kik ők ?
és miért nem beszélnek ??
hatalmas karmozdulatokkal magyaráztak, és úgy irányították egymást
Gondoltam egyet és megpróbáltam kicsit oldalt hajolni és onnan megfigyelni, hátha más szögből mást is látok.
De ahogy megmozdultam eltűntek
visszahúztam magam, és megint láttam őket
- Te Maci,,, biztosan itt vannak ??? Te is Látod Őket ?
Ha elmozdulok, nem látszanak.
Lehet hogy csak képzelem, vagy a vízcseppen a napsugár ragyogását vélem lényeknek ??
- Nem nem,,, én is látom.
- De ők nem látnak minket ??
- Nem tudom,, menjünk közelebb.
Ahogy megmozdultunk volna jött arra az úton egy sereg gyerek
a lényecskék hirtelen abbahagyták a munkát
ránéztek a csapatra, és figyelték közelebb mennek-e
a gyereksereg élén haladó felnőtt is észrevette a malmot
elkezdte mutogatni a gyerekeknek
magyarázott, beszélt, kiabált, majd bevitte őket
Jól láthatóan a vízfüggöny mögött zajló eseményeket nem vették észre
amikor eltűntek a malom bejáratánál a lények megnyugodva újra elkezdtek dolgozni
ott folytatták, ahol az előbb abbahagyták
dolgoztak szorgosan,,, tettek vettek és belefeledkeztek
Amikor kijöttek a látogatók a malomból, egymásra néztünk, felbátorodtunk és elindultunk közelebb hogy megnézzük mi is történik itt.
mi sem értettük miért, de annyira óvatosan próbáltunk lépkedni a hóban, hogy magunk is megijedtünk amikkor megroppant alattunk, és hangos zajként hasítottak a levegőbe
csak akkor jöttünk rá, hogy hasíthattak volna,,,,,,, mert a vízesés és a malom zaja elnyomja
kicsit felbátorodva léptünk, és léptünk léptünk előre
már egészen közel értünk , amikor tudomásul kellett vennünk, hogy minket bizony nem látnak,
vagy nem érzékelnek
hogyan lehetséges ez ?
a vendégeket igen ?
minket nem ??
előre hajoltunk hátha hallunk valamit,
egészen közel
a vízcseppek az arcunkon landoltak szűntelen
láttuk ahogy mutogatnak, kézzel lábbal magyaráznak
egyszer aztán érdekes dolog történt
belépett a víz alá két fiú,, meleg, zöld ruhában
talicska félét toltak, és igen nagy hangerővel, túlharsogva a víz zaját szóltak
nem veszekedtek, vagy kiabáltak, vagy emelték fel a hangjukat, csak hallhatóak akartak lenni
- igyekezzetek,,, tudjuk hogy fáradtak vagytok, de már csak pán napig tart a csapadékos idő
és utána a malom megint leáll
használjunk ki minden percet
a lány lények megálltak egy pillanatra ,, nagy levegőt vettek, eleresztettek egy fáradt mosolyt , és folytatták a valamit amit csináltak.
a fiúk megjelenése, és hangos szava hirtelen hátra vetett minket Macival
összenéztünk, és egymás szavába vágva mondtuk :
- fiúk ?
- zöld ruha ?
- meleg öltözet ?
- beszéd ??
- leáll a malom ?
- miért eddig volt ?
- hol volt ?
- miért nem tudtunk mi erről ?
teljes volt a képzavar bennünk
nem értettük az egészet
mire visszanéztünk, már egész sokan voltak
fiúk, lányok
ruhásak és ruhátlanok
tettek vettek, mutogattak , beszéltek, dolgoztak
aztán arra is rájöttünk hogy akik mutogattak, csak azért nem beszéltek, mert úgysem értették volna egymás halk szavát
egyszerűbb volt mutogatni
Mivel mi is alig értettük egymás szavát elindultunk vissza az út felé
amikor már lecsendesedett a környék megszólaltam :
- azért ez érdekes
az erdő közepén egy malom, amit soha nem láttam, de más sem mert eddig senki nem beszélt róla
benne varázslatos lények
azt hittük csak lányok, de kiderült hogy fiúk is
azt hittem fürdőruhások, de kiderült hogy téli bundások is
azt hittem kék ruhások, de minden féle is
azt hittem csak mutogatnak, de kiderült hogy beszélnek is
nem látnak minket, de mi őket igen
másokat látnak, de mások őket nem
aztán most van malom, de szárazságban nem lesz ?
és mit csinálnak egyáltalán ??
kik Ők ?
és minek ??
és és és és
és ahogy befejeztem ezt az őrült gondolatmenetemet azt vettem észre hogy hazaértem
BASSZUS Maci
nem itt kellene lennünk
a faluba indultunk
megkavart ez az egész történet
a látszik de nincs
nincs de van
de mi van és minek van
és kinek van
és miért másnak látszik történet
most mi a fenét csináljunk ?
üljek kocsiba ??
menjünk át a faluba ?
de már nem érünk oda
Maci nézett egy nagyot bosszús arcomat bámulta és bölcsen ezt mondta :
- ugyan,,,
ne menj Te sehova
nem tudod mitől menekültél meg
lehet hogy rád dőlt volna egy fa
szakadékba is eshettél volna
jöhetett volna egy farkas, ami felfalt volna
vagy odaát a faluban,
elüt egy autó
vagy valami hasonló
ez csak egy szerencsemalom volt
ami visszafordított
úgy hogy észre sem vetted kikerülted a bajt
Te meg csak itt bosszankodol
szerencsemalom pedig sok van
látod és még sem
tudod, de nem hiszed
érzed, de nem foghatod
hiszel,,,
és hiszel,,
és hiszel
mert van ami látszik de nincs
és van ami nem látszik mégis van
pont mint a szerelem
.
Hát jöjjön egy mese. Vagy ide illik, vagy nem :-))
pusztulat hideg volt a tavasz ellenére
Még mindig esett néha a hó, pedig a bokrokon már megjelentek az első rügyek, sőt volt amin már a levelek.
Át kellett mennem a szomszéd faluba, sürgős elintézni valóm volt.
De mivel nem voltam biztos benne hogy fel tudok majd jönni kocsival hazafelé,,,, lefelé még csak-csak,,, ezért fogtam magam és elindultam gyalog az erdőben.
Lépteim roppantak a vékonyka hóréteg alatt.
Nem,,, marhaság,, lépteim alatt roppant a vékony , fagyos hóréteg.
Aztán meghallottam a hideg csendben egy sokkal szaporább lépegetés zaját.
megijedtem hogy valami állat szegődött a nyomomba,, de
de igen
egy maci volt
az én medvém
szapora léptekkel rohant utánam
-hova igyekszel ebben a hidegben,, hiszen neked bundád sincsen ??
kérdezte
- át kell mennem a faluba.... dolgom van
- a faluba ?? soha nem mentél át a faluba gyalog
- nem igaz,,, régen egyszer-kétszer már mentem. Na meg mentem máskor is, csak kocsival . Azt meg nem láttad
és amúgy is meg vagyok hízva,, jól jön egy kis fogyókúra---- féle
- hmmmmmmmmm,, persze,,,, értem,,, akkor megyek veled
felpattant a vállamra, és most már vele lihegtem tova a meredek hegyeken
néha meg-megálltam, mert el vagyok én szokva a pár kilométeres gyaloglásoktól, és bizony nehéz nekem ez a 2 km/ órás erőltetett menet
amikor megálltam egyszer ,,,, a sok közül,, mert inkább álltam, mint mentem
szóval ismerős hangra lettem figyelmes
hangosan csobogó víz zajára
de mit zajára,,, robajára
na akkor lett furcsa a helyzet, mert hogy nem tudok róla hogy itt szakadék és vízesés is lenne
- Maci !! hallod !! Mi ez ??
nézzük meg !!
Maci csak megszeppent kíváncsisággal bólogatott mellettem
elindultunk a hang irányába, de még nem láttunk semmit
az út mellett, ahonnan a hangokat véltem jönni, sűrű bokrok álltak
tüskések, kevés levéllel
félve nyúltam feléjük, hogy félrehajtsam őket
nem volt egy kellemes élmény, de sikerült
a bokrok mögött a fák közt egy érdekes malom állt
egy vízimalom
- jéééé ? Te Maci ! Ez itt volt eddig is ???
- Én még nem láttam ugyan, de lehet. Te jártál már erre egyszer meg kétszer !
- na ja. Nézzük meg kicsit közelebbről.
átléptünk a tüskés bokron és közelebb lopóztunk
újabb bokrok mögött bújva lestünk
hogy miért bújtunk el ??
ki tudja ?
- Maci !! Miért bujkálunk ?? Álljunk fel, és menjünk oda.
Ez csak egy malom,, semmi különleges
Miközben beszéltem hozzá fordultam, és rá néztem.
Láttam meglepődött arcát,,,,, aztán felemelte a kezecskéjét és tátott szájjal a malom felé mutatott
megszólalni sem tudott
na fene ?? Mi van ??
Odanéztem,,, elkezdtem meregetni én is a szemem, mert elsőre nem láttam semmi ámulni valót
a malmon nem volt semmi
sem mellette
sem a téren, sem a réten, sem a falán, sem ablakán
aztán a malomkerékre néztem
és a vízesésre
és a zúduló víz mögött meglátta szemem
azt hittem csak a gyöngyöző vízcseppek játszanak velem
becsuktam, majd újra kinyitottam szemem
de még mindig ott voltak
a vízfüggöny mögött 3-4 furcsa kis szerzemény
nem tündérek, nem angyalok, nem koboldok, nem manók
hát akkor kik lehetnek
összenéztünk, megvontuk a vállunkat és figyeltünk tovább,
azt találgatva , ez mi lehet ?
valamit szorgalmasan csináltak
egymás kezéből adtak, vettek, majd elmentek
szárnyuk volt, kezük meg lábuk,, de nem repültek, mentek
alig volt ruhájuk,, mint egy kis bikini, ebben a hidegben
és a ruhájuk kék volt
ruhájuk ??
de hiszen mind lányok voltak
szoknyácskában, sortban,, mind kékek
- Na Medve,, ez aztán a lecke
nem tündérek, nem angyalok
ruhájuk van, lányok és kékek
nem beszélnek
és dolgoznak serényen
na de mit ?
és kik ők ?
és miért nem beszélnek ??
hatalmas karmozdulatokkal magyaráztak, és úgy irányították egymást
Gondoltam egyet és megpróbáltam kicsit oldalt hajolni és onnan megfigyelni, hátha más szögből mást is látok.
De ahogy megmozdultam eltűntek
visszahúztam magam, és megint láttam őket
- Te Maci,,, biztosan itt vannak ??? Te is Látod Őket ?
Ha elmozdulok, nem látszanak.
Lehet hogy csak képzelem, vagy a vízcseppen a napsugár ragyogását vélem lényeknek ??
- Nem nem,,, én is látom.
- De ők nem látnak minket ??
- Nem tudom,, menjünk közelebb.
Ahogy megmozdultunk volna jött arra az úton egy sereg gyerek
a lényecskék hirtelen abbahagyták a munkát
ránéztek a csapatra, és figyelték közelebb mennek-e
a gyereksereg élén haladó felnőtt is észrevette a malmot
elkezdte mutogatni a gyerekeknek
magyarázott, beszélt, kiabált, majd bevitte őket
Jól láthatóan a vízfüggöny mögött zajló eseményeket nem vették észre
amikor eltűntek a malom bejáratánál a lények megnyugodva újra elkezdtek dolgozni
ott folytatták, ahol az előbb abbahagyták
dolgoztak szorgosan,,, tettek vettek és belefeledkeztek
Amikor kijöttek a látogatók a malomból, egymásra néztünk, felbátorodtunk és elindultunk közelebb hogy megnézzük mi is történik itt.
mi sem értettük miért, de annyira óvatosan próbáltunk lépkedni a hóban, hogy magunk is megijedtünk amikkor megroppant alattunk, és hangos zajként hasítottak a levegőbe
csak akkor jöttünk rá, hogy hasíthattak volna,,,,,,, mert a vízesés és a malom zaja elnyomja
kicsit felbátorodva léptünk, és léptünk léptünk előre
már egészen közel értünk , amikor tudomásul kellett vennünk, hogy minket bizony nem látnak,
vagy nem érzékelnek
hogyan lehetséges ez ?
a vendégeket igen ?
minket nem ??
előre hajoltunk hátha hallunk valamit,
egészen közel
a vízcseppek az arcunkon landoltak szűntelen
láttuk ahogy mutogatnak, kézzel lábbal magyaráznak
egyszer aztán érdekes dolog történt
belépett a víz alá két fiú,, meleg, zöld ruhában
talicska félét toltak, és igen nagy hangerővel, túlharsogva a víz zaját szóltak
nem veszekedtek, vagy kiabáltak, vagy emelték fel a hangjukat, csak hallhatóak akartak lenni
- igyekezzetek,,, tudjuk hogy fáradtak vagytok, de már csak pán napig tart a csapadékos idő
és utána a malom megint leáll
használjunk ki minden percet
a lány lények megálltak egy pillanatra ,, nagy levegőt vettek, eleresztettek egy fáradt mosolyt , és folytatták a valamit amit csináltak.
a fiúk megjelenése, és hangos szava hirtelen hátra vetett minket Macival
összenéztünk, és egymás szavába vágva mondtuk :
- fiúk ?
- zöld ruha ?
- meleg öltözet ?
- beszéd ??
- leáll a malom ?
- miért eddig volt ?
- hol volt ?
- miért nem tudtunk mi erről ?
teljes volt a képzavar bennünk
nem értettük az egészet
mire visszanéztünk, már egész sokan voltak
fiúk, lányok
ruhásak és ruhátlanok
tettek vettek, mutogattak , beszéltek, dolgoztak
aztán arra is rájöttünk hogy akik mutogattak, csak azért nem beszéltek, mert úgysem értették volna egymás halk szavát
egyszerűbb volt mutogatni
Mivel mi is alig értettük egymás szavát elindultunk vissza az út felé
amikor már lecsendesedett a környék megszólaltam :
- azért ez érdekes
az erdő közepén egy malom, amit soha nem láttam, de más sem mert eddig senki nem beszélt róla
benne varázslatos lények
azt hittük csak lányok, de kiderült hogy fiúk is
azt hittem fürdőruhások, de kiderült hogy téli bundások is
azt hittem kék ruhások, de minden féle is
azt hittem csak mutogatnak, de kiderült hogy beszélnek is
nem látnak minket, de mi őket igen
másokat látnak, de mások őket nem
aztán most van malom, de szárazságban nem lesz ?
és mit csinálnak egyáltalán ??
kik Ők ?
és minek ??
és és és és
és ahogy befejeztem ezt az őrült gondolatmenetemet azt vettem észre hogy hazaértem
BASSZUS Maci
nem itt kellene lennünk
a faluba indultunk
megkavart ez az egész történet
a látszik de nincs
nincs de van
de mi van és minek van
és kinek van
és miért másnak látszik történet
most mi a fenét csináljunk ?
üljek kocsiba ??
menjünk át a faluba ?
de már nem érünk oda
Maci nézett egy nagyot bosszús arcomat bámulta és bölcsen ezt mondta :
- ugyan,,,
ne menj Te sehova
nem tudod mitől menekültél meg
lehet hogy rád dőlt volna egy fa
szakadékba is eshettél volna
jöhetett volna egy farkas, ami felfalt volna
vagy odaát a faluban,
elüt egy autó
vagy valami hasonló
ez csak egy szerencsemalom volt
ami visszafordított
úgy hogy észre sem vetted kikerülted a bajt
Te meg csak itt bosszankodol
szerencsemalom pedig sok van
látod és még sem
tudod, de nem hiszed
érzed, de nem foghatod
hiszel,,,
és hiszel,,
és hiszel
mert van ami látszik de nincs
és van ami nem látszik mégis van
pont mint a szerelem
.
2013. február 28., csütörtök
Aranypor vihar
Furcsa dübörgésre lettem figyelmes odakintről.
Ijedten lestem ki az ablakon, de nem láttam mást, mint kavargó port.
Csak nem vihar közeleg ??
Kiszaladtam, de ahogy kinyitottam az ajtót, már éreztem a közelgő vihar illatát és erejét.
Na, baj lesz itt, ha nem igyekszem, azt hiszem.
Kiszaladtam a hintaágyhoz, hogy bekapkodjam a párnákat és a takarókat, de annyira felerősödött a szél, hogy már nem volt kedvem elindulni vele a házba.
Bepattantam a hintaágyba, rá egy nagy párnára.
fejemre húztam a takarót és alaposan bebugyoláltam magam.
Arra gondoltam, hogy milyen vicces is ez.
nem volt benne semmi ijesztő, sőt kellemes langyos volt a levegő is
Csak valahogy a nagy szél, ismeretlen eredetű port,,,vagy homokot kezdett forgatni.
Kikukucskáltam egy csepp résen a takaró alól, és valami különlegesen varázslatosat láttam.
A háttérben az ég alja korom fekete volt.
Olyan elmondhatatlan hangulatot árasztva, amit szavakkal el sem lehet mesélni.
feljebb egy vékony sugárban kikandikált egy sugár napsugár....
A szél pedig őrült erővel forgatta a homokot.
Ez a csöppnyi napsugár, pedig elkapta pillantásával a porszemeket, minek következtében a fekete háttér előtt olyannak tűnt, mintha sárgás arany kristály szemek hancúroznának a tavaszi melegben.
nem hittem a szememnek
ilyet csak animációkon láthat az ember,,,, a valóságban nem létezhet ilyen
gyorsan visszarántottam a fejemre a takarót, mert a csodás látvány vacak érzés volt, ahogy belerepült a szemembe
takaró alatti magányomban, egyszer csak azt vettem észre hogy nem vagyok egyedül
Maci kuporgott az ölemben
Meleg szőrpamacs volt, egy pillanatra azt hittem porcica az...
- Mizu Maci ??
Csak nem megijedtél Te is ??
Zajos a porvihar ??
- Porvihaaaaaaaaaaar ??
miféle porvihar ?
Ez aranyhomok vihar
emlékvihar --
- nahát maci miket beszélsz ?
elég közönséges homoknak tűnik ez
bár tény ami tény,,,,,,,,,,,, szóval különleges színei vannak, az kétségtelen.
- Ha nem hiszel nekem csak csukd be szépen a szemed, és úgy hallgasd a szelet
Szót fogadtam,,,,, becsuktam a szemem,,,, még jobban összegömbölyödtem, és figyeltem..........
nem történt semmi
már épp fel akartam adni, amikor furcsa érzés kerekedett bennem
hirtelen forogni kezdtem, mint 2 pohár bor után........
aztán.............
egy kedves folyó partján ültem
szép voltam, fiatal,, boldog
a folyó felől egy férfi lépdelt elő, táncos léptekkel
- gyere,,, gyere,,, !!! kiabált felém
Nézd mit építettem neked !
Megragadta a kezem, és ellentmondást nem tűrően húzott fel
már vele szaladtam a parton felfelé
lábunk keverte a száraz homokot, csak úgy repültek a napfényben a csillámló szemek
egyszer csak megláttam
egy édes aranyos homokvárat
a férfi megállt, és arcomat fürkészte
várta a reakciót
- gyönyörűűűű,, igazán remek ! Tényleg nekem építetted ??
- hát persze. De ez semmi,,,, gyere közelebb
Nagyokat nevetve, benyúlt a vár alá, és a hűvös homokból előhúzott 2 üveg jéghideg sört
mosolyom egekig emelkedett,, hevesen kaptam a sör felé és együtt nevetve tovább nyeltük kedvesemmel
közben elterültem a homokban és csodáltam a váram körül csillogó homokszemeket
Az álom lassan elszállt, kezdtem visszatérni a hintaszékbe, de akkor hirtelen egy új helyen ébredtem
most egy tenger partján hevertem
napoztam a forró homokban
élveztem ahogy a nap melegíti a bőrömet, közben hallgattam a tenger zúgását
egyszer csak eltakarta valami a napot,, egy édes árnyék közeledtét éreztem
becsukott szemmel mosolyogtam, amikor megéreztem a bőrömön a rám csurgó homok simogatását
kikukucskáltam és láttam ahogy egy férfi markát fölém emelve ereszti rám a meleg homokot
először csak a hasamra , majd a combjaimra
végén már annyira csikált, hogy nem bírtam tovább és elkezdtem nevetni, hogy hagyja már abba
odahajolt, megcsókolt, és forró ölelésbe, majd egy édes szeretkezésbe forrtunk össze
ezután már kapkodtak az emlék képek
ide-oda
homok
ölelések
csók
megannyi emlék, miknek nem is voltam soha részese
de az érzéseknek igen
az események nem voltak valósak, de az emberek, az ölelések igen
minden homokszem egy-egy emlék
visszatértem lassan valójában a takaró alatti valóságos világba
és hogy megbizonyosodjak róla, most nem álmodok, kinéztem a kémlelő nyílásomon
A szél változatlan erővel forgatta a homokot
de ahogy most néztem, már nem homoknak véltem
valóságos aranypornak láttam, ahogyan Maci is mondta
erősebben kezdtem nézni hogy valóban mit is látok,, homokot, vagy aranyat,
és akkor megláttam a csillogó visszaverődő fényben a képet
a férfi képét,
a másikban a tengerpartét
a sörét
a várét,
a másik férfiét
és az összes többi emlékét
Hatalmas forgatagban keveregtek, össze vissza
Mint egy fazék levesben a rízsszemek
Már nem lehetett lassan tudni ki-kivel van
melyik esemény, melyik emberrel
melyik érzéssel
megráztam a fejem,,, nem hittem a szememnek.
visszahúzódtam a takaró alá, becsuktam a szemem, hátha látok még valamit, de nem
többé már nem
lassan hallottam ahogyan a szél lecsendesedik
majd el is múlik
kinéztem óvatosan, nehogy szemembe repüljön valami kéretlen
csend volt
hirtelen beállt, hatalmas csend
ledobtam magamról a takarót
és körülnéztem
kerestem a vihar nyomait
a letört faágakat
megtépázott lombokat
a leülepedett homokot
de nem volt
a viharnak az ég világon semmi nyoma nem volt
se letört ágak, sem sérülések
sem homok
de még csak egy kósza homokszem sem
sem arany
sem barna
semmi sem
az arany emlék homokvihar nyomtalanul elment
elvitte a porszemeket, el az aranyat
Talán itt sem volt
talán igaz sem volt mindez ?
.
Ijedten lestem ki az ablakon, de nem láttam mást, mint kavargó port.
Csak nem vihar közeleg ??
Kiszaladtam, de ahogy kinyitottam az ajtót, már éreztem a közelgő vihar illatát és erejét.
Na, baj lesz itt, ha nem igyekszem, azt hiszem.
Kiszaladtam a hintaágyhoz, hogy bekapkodjam a párnákat és a takarókat, de annyira felerősödött a szél, hogy már nem volt kedvem elindulni vele a házba.
Bepattantam a hintaágyba, rá egy nagy párnára.
fejemre húztam a takarót és alaposan bebugyoláltam magam.
Arra gondoltam, hogy milyen vicces is ez.
nem volt benne semmi ijesztő, sőt kellemes langyos volt a levegő is
Csak valahogy a nagy szél, ismeretlen eredetű port,,,vagy homokot kezdett forgatni.
Kikukucskáltam egy csepp résen a takaró alól, és valami különlegesen varázslatosat láttam.
A háttérben az ég alja korom fekete volt.
Olyan elmondhatatlan hangulatot árasztva, amit szavakkal el sem lehet mesélni.
feljebb egy vékony sugárban kikandikált egy sugár napsugár....
A szél pedig őrült erővel forgatta a homokot.
Ez a csöppnyi napsugár, pedig elkapta pillantásával a porszemeket, minek következtében a fekete háttér előtt olyannak tűnt, mintha sárgás arany kristály szemek hancúroznának a tavaszi melegben.
nem hittem a szememnek
ilyet csak animációkon láthat az ember,,,, a valóságban nem létezhet ilyen
gyorsan visszarántottam a fejemre a takarót, mert a csodás látvány vacak érzés volt, ahogy belerepült a szemembe
takaró alatti magányomban, egyszer csak azt vettem észre hogy nem vagyok egyedül
Maci kuporgott az ölemben
Meleg szőrpamacs volt, egy pillanatra azt hittem porcica az...
- Mizu Maci ??
Csak nem megijedtél Te is ??
Zajos a porvihar ??
- Porvihaaaaaaaaaaar ??
miféle porvihar ?
Ez aranyhomok vihar
emlékvihar --
- nahát maci miket beszélsz ?
elég közönséges homoknak tűnik ez
bár tény ami tény,,,,,,,,,,,, szóval különleges színei vannak, az kétségtelen.
- Ha nem hiszel nekem csak csukd be szépen a szemed, és úgy hallgasd a szelet
Szót fogadtam,,,,, becsuktam a szemem,,,, még jobban összegömbölyödtem, és figyeltem..........
nem történt semmi
már épp fel akartam adni, amikor furcsa érzés kerekedett bennem
hirtelen forogni kezdtem, mint 2 pohár bor után........
aztán.............
egy kedves folyó partján ültem
szép voltam, fiatal,, boldog
a folyó felől egy férfi lépdelt elő, táncos léptekkel
- gyere,,, gyere,,, !!! kiabált felém
Nézd mit építettem neked !
Megragadta a kezem, és ellentmondást nem tűrően húzott fel
már vele szaladtam a parton felfelé
lábunk keverte a száraz homokot, csak úgy repültek a napfényben a csillámló szemek
egyszer csak megláttam
egy édes aranyos homokvárat
a férfi megállt, és arcomat fürkészte
várta a reakciót
- gyönyörűűűű,, igazán remek ! Tényleg nekem építetted ??
- hát persze. De ez semmi,,,, gyere közelebb
Nagyokat nevetve, benyúlt a vár alá, és a hűvös homokból előhúzott 2 üveg jéghideg sört
mosolyom egekig emelkedett,, hevesen kaptam a sör felé és együtt nevetve tovább nyeltük kedvesemmel
közben elterültem a homokban és csodáltam a váram körül csillogó homokszemeket
Az álom lassan elszállt, kezdtem visszatérni a hintaszékbe, de akkor hirtelen egy új helyen ébredtem
most egy tenger partján hevertem
napoztam a forró homokban
élveztem ahogy a nap melegíti a bőrömet, közben hallgattam a tenger zúgását
egyszer csak eltakarta valami a napot,, egy édes árnyék közeledtét éreztem
becsukott szemmel mosolyogtam, amikor megéreztem a bőrömön a rám csurgó homok simogatását
kikukucskáltam és láttam ahogy egy férfi markát fölém emelve ereszti rám a meleg homokot
először csak a hasamra , majd a combjaimra
végén már annyira csikált, hogy nem bírtam tovább és elkezdtem nevetni, hogy hagyja már abba
odahajolt, megcsókolt, és forró ölelésbe, majd egy édes szeretkezésbe forrtunk össze
ezután már kapkodtak az emlék képek
ide-oda
homok
ölelések
csók
megannyi emlék, miknek nem is voltam soha részese
de az érzéseknek igen
az események nem voltak valósak, de az emberek, az ölelések igen
minden homokszem egy-egy emlék
visszatértem lassan valójában a takaró alatti valóságos világba
és hogy megbizonyosodjak róla, most nem álmodok, kinéztem a kémlelő nyílásomon
A szél változatlan erővel forgatta a homokot
de ahogy most néztem, már nem homoknak véltem
valóságos aranypornak láttam, ahogyan Maci is mondta
erősebben kezdtem nézni hogy valóban mit is látok,, homokot, vagy aranyat,
és akkor megláttam a csillogó visszaverődő fényben a képet
a férfi képét,
a másikban a tengerpartét
a sörét
a várét,
a másik férfiét
és az összes többi emlékét
Hatalmas forgatagban keveregtek, össze vissza
Mint egy fazék levesben a rízsszemek
Már nem lehetett lassan tudni ki-kivel van
melyik esemény, melyik emberrel
melyik érzéssel
megráztam a fejem,,, nem hittem a szememnek.
visszahúzódtam a takaró alá, becsuktam a szemem, hátha látok még valamit, de nem
többé már nem
lassan hallottam ahogyan a szél lecsendesedik
majd el is múlik
kinéztem óvatosan, nehogy szemembe repüljön valami kéretlen
csend volt
hirtelen beállt, hatalmas csend
ledobtam magamról a takarót
és körülnéztem
kerestem a vihar nyomait
a letört faágakat
megtépázott lombokat
a leülepedett homokot
de nem volt
a viharnak az ég világon semmi nyoma nem volt
se letört ágak, sem sérülések
sem homok
de még csak egy kósza homokszem sem
sem arany
sem barna
semmi sem
az arany emlék homokvihar nyomtalanul elment
elvitte a porszemeket, el az aranyat
Talán itt sem volt
talán igaz sem volt mindez ?
.
2013. február 9., szombat
Maci és a jégvirág
Már megint
vagy még mindig
de tél van ,,, hideg,, és fűteni kell
kiléptem az ajtón, mint minden nap sokszor, és elindultam a garázs felé
meglepődtem rajta hogy bevilágította az utamat a holdfény
nagy meglepődésemben meg sem néztem hogy telihold van-e vagy csak tiszta az ég
óvatosan lépkedtem a kazán felé, amikor egy furcsa árnyékot vettem észre
a deszka kupacon ült
először azt hittem a macskánk az, de rájöttem hogy cicusom nem lehet, mert benn van a szobában
aztán ahogy megmozdult a frász majdnem kitört
persze Maci volt
élő eleven plüss létében
-- na Te galád, muszály neked állandóan rám hozni a frászt ???
mi járatban erre , ahol csak a madarak járnak ??
de maci nem válaszolt
mellém csapódott és jött velem a kazánhoz
feldobta magát egy kupac fára és nézte a tüzet amíg pakoltam a fát
sötét volt már, de mégis a hold fényénél egész jól lehetett látni
elindultam kifelé, de Ő a tűzbe meredve gubbasztott a kupacon
gyere már Te medve,,, ne légy ledermedve
én fázom
nekem csak hájam van, nem bundám
lassan elindultunk a ház mellett vissza a lakásba
egyszer csak látom, macim döbbenettől ledermedve áll az úton
szemével meredten egy pontra fókuszál, és nem tud leszakadni a látványról
oda néztem én is, és valóban érdekes volt ....
február 7-én, a mínusz 2 fokban egy gyönyörűséges jácint pompázott az udvarban
hegyesen ágaskodva meglepő és merőben szokatlan képet nyújtott
de ott volt
keményen mint egy frissen nyíló csodaszép, üde virág
a hosszú szára, a levelei, és pompázatos virága
medve halkan megszólalt :
- látod ???
- igen,,, látom
- és a többieket is ??
- többieket ?
többieket nem láttam
és bár én rögtön tudtam a virág titkát, de többieket akkor sem láttam
néztem a virágra
néztem macira
aztán újra a virágra,,,,,,,,,,, és akkor már én is láttam
furcsa , aprócska kis szárnyas lények ugráltak, táncoltak a virág körül
egymást kezét fogva, kört alkotva ünnepelték a csodát
pár pillanatig lenyűgözve bámultam őket, mert roppant viccesnek véltem a látványt
Na de most tényleg !!! Komolyan ! Valóban nem látják ??
Maci ledermedve,,,,,,
tündérkék örömtáncot táncolva ünneplik, a jéggé fagyott , kidobott , elszáradt jácintomat ??
Amit a fiam viccesen kiültetett ?
Aminek a pompázatos virága csak egy elfáradt , a holdfényben nagynak tetsző hamis virág.
Igazából valóságosnak, és ünnepelni valónak hiszik ?
egy csodának ?
a tavasz hamis hírnökét ??
valóban nem látják, vagy csak nem akarják, hogy ez csak egy jégbe fagyott, kidobott levirágzott virág ??
na deeeeeeeeeeeeeeeeeeee
mit is okoskodok én ?
nem mindegy
néha csak okot kell keresni egy kis ünnepségre
és ha ezért igazinak kell hinnünk,, egy hamis képet...
miért is ne ???
csendben bemenetem,,, hagytam macit álmodozni,
titkot fejteni
majd csak rájön
hogy az élet néha egy illúzió
de sebaj, ha párpillanatra örömet okoz
.
vagy még mindig
de tél van ,,, hideg,, és fűteni kell
kiléptem az ajtón, mint minden nap sokszor, és elindultam a garázs felé
meglepődtem rajta hogy bevilágította az utamat a holdfény
nagy meglepődésemben meg sem néztem hogy telihold van-e vagy csak tiszta az ég
óvatosan lépkedtem a kazán felé, amikor egy furcsa árnyékot vettem észre
a deszka kupacon ült
először azt hittem a macskánk az, de rájöttem hogy cicusom nem lehet, mert benn van a szobában
aztán ahogy megmozdult a frász majdnem kitört
persze Maci volt
élő eleven plüss létében
-- na Te galád, muszály neked állandóan rám hozni a frászt ???
mi járatban erre , ahol csak a madarak járnak ??
de maci nem válaszolt
mellém csapódott és jött velem a kazánhoz
feldobta magát egy kupac fára és nézte a tüzet amíg pakoltam a fát
sötét volt már, de mégis a hold fényénél egész jól lehetett látni
elindultam kifelé, de Ő a tűzbe meredve gubbasztott a kupacon
gyere már Te medve,,, ne légy ledermedve
én fázom
nekem csak hájam van, nem bundám
lassan elindultunk a ház mellett vissza a lakásba
egyszer csak látom, macim döbbenettől ledermedve áll az úton
szemével meredten egy pontra fókuszál, és nem tud leszakadni a látványról
oda néztem én is, és valóban érdekes volt ....
február 7-én, a mínusz 2 fokban egy gyönyörűséges jácint pompázott az udvarban
hegyesen ágaskodva meglepő és merőben szokatlan képet nyújtott
de ott volt
keményen mint egy frissen nyíló csodaszép, üde virág
a hosszú szára, a levelei, és pompázatos virága
medve halkan megszólalt :
- látod ???
- igen,,, látom
- és a többieket is ??
- többieket ?
többieket nem láttam
és bár én rögtön tudtam a virág titkát, de többieket akkor sem láttam
néztem a virágra
néztem macira
aztán újra a virágra,,,,,,,,,,, és akkor már én is láttam
furcsa , aprócska kis szárnyas lények ugráltak, táncoltak a virág körül
egymást kezét fogva, kört alkotva ünnepelték a csodát
pár pillanatig lenyűgözve bámultam őket, mert roppant viccesnek véltem a látványt
Na de most tényleg !!! Komolyan ! Valóban nem látják ??
Maci ledermedve,,,,,,
tündérkék örömtáncot táncolva ünneplik, a jéggé fagyott , kidobott , elszáradt jácintomat ??
Amit a fiam viccesen kiültetett ?
Aminek a pompázatos virága csak egy elfáradt , a holdfényben nagynak tetsző hamis virág.
Igazából valóságosnak, és ünnepelni valónak hiszik ?
egy csodának ?
a tavasz hamis hírnökét ??
valóban nem látják, vagy csak nem akarják, hogy ez csak egy jégbe fagyott, kidobott levirágzott virág ??
na deeeeeeeeeeeeeeeeeeee
mit is okoskodok én ?
nem mindegy
néha csak okot kell keresni egy kis ünnepségre
és ha ezért igazinak kell hinnünk,, egy hamis képet...
miért is ne ???
csendben bemenetem,,, hagytam macit álmodozni,
titkot fejteni
majd csak rájön
hogy az élet néha egy illúzió
de sebaj, ha párpillanatra örömet okoz
.
2012. november 15., csütörtök
A luk
.
Hideg téli estének ígérkezett, pedig még csak ősz volt.
Amikor kiléptem az udvarra feltűnt a hatalmas világosság.
Telihold volt.
Hideg, esti, telihold rossz emlékeket idéz.
2 évvel ezelőtt egy ilyen estén ,,,,,,,,,,,, szóval zokogtak a csillagok.
De mára már csak a Hold mosolyog
teli pofával vigyorog
csendesen elmentem a garázsig, tettem a tűzre
pár percig még bámultam bele a lángokba, majd nyakamba húztam a kabátot és indultam befelé a házba
a szemem sarkából furcsa mozdulat árnyékára figyeltem fel
ahogy odafordultam macit láttam kapálózni
elindultam felé, a hegy felé
hatalmas karmozdulatokkal készült ütni valamit, ami a földön volt
- hello,, - köszöntem felé
mi a náthát csinálsz itt ebben az időben ??,
- játszok
- játszol ???
mifélét ??
- hát golfozok
- téli estén, a hidegben, sötétben, éjszaka ??
megbolondultál ?
- milyen sötétben ?
telihold van :-))
széles vigyorral lendítette kezét agy újabb ütésre
és eltalálta
a hányaveti ütővel, eltalálta a hányaveti labdát , és az csak repült, repült a Hold felé
aztán nagy avarcsörömpöléssel leesett egy távoli bokorba
Maci nagy lendülettel elindult felé
- hó hahó !!! hová ez a nagy sietség ???
- hát a labdáért.
-na de,,, de de ,,,
ne hülyéskedj hogy tényleg itt az éjszakában,,,
na meg a rettenetes erdőben ??
és hová ütöd ??
mi a cél?
meddig az addig ??
- hát a lukig
- milyen lukig ?
hol a luk ?,
- a luk, a luk,,, szóval a luk az majd lesz
odabenn az erdőben
valahol
de ne okoskodj, hanem gyere
gyere keresd velem
elindultunk, megkerestük, megtaláltuk
meg ne kérdezd miért indultam el vele
csak mentem
mert a jó barátok már csak ilyenek
mennek
ekkor Maci a kezembe adta a labdát és az ütőt
- most Te ütsz !!
- én ?
na de meg szabad fogni a labdát ?
tulajdonképp mik itt a szabályok ?
- szabályok azok nincsenek
az a szabály, hogy Te meg én együtt vagyunk
egy labdát ütünk egy ütővel, addig míg lukat nem találunk
- te jó Isten,,,, hosszú egy éjszaka lesz ez
de aztán szót fogadtam, megragadtam a labdát, letettem a földre, suhintottam az ütővel és a labda meg repült
és repült
és repült
egyik ütés a másik után, felváltva ő meg én
a Hold ragyogóan sütött
valahogy a hideget sem éreztük
sőt
kifejezetten kimelegedtünk ahogy rohantunk a hegyen föl, a völgybe le
egyszer csak eltűnt a labda
ahogy felcaplattunk a fennsíkra megláttuk
egy luk mellett állt meg pár méterre
- felkiáltottam :
Maci !
nézd !
egy luk !
- na nem megmondtam neked !
ahol játék van, ott luk is lesz !
diadalittasan kezembe nyomta az ütőt és ragyogó szemeivel kísérte a mozdulatomat
és és és egyből bele
a legközepébe
örömünkben a nyakamba ugrott
elkezdtünk nevetni
hancúrozni a földön a Holdsütésben
valahogy nagyon lehengerlőre sikeredett ez a nevetés
amikor lenyugodtunk Macikám elcsendesedve szólalt meg :
- na mi van a távoli férfi hanggal ?
megdöbbenten néztem rá
- hát Te meg honnan tudsz erről ?
hiszen még én sem tudok róla
- tudod, én vagyok a legjobb barátod
ott vagyok a zsebedben
mindent hallok és mindent látok
szóval mi van vele ?
- nem tudom ,, én sem
nem ismerem, soha nem láttam
de az első hangjából tudtam hogy érdekes
először azt hittem csak képzelődök
éreztem ahogy hatok rá a hangommal
nem tudom ezt máshogyan elmondani
pontosan tudtam ahogyan kiejtem a semmitmondó szavakat a számon hogy hirtelen mit érez
hogy hallani akar
hogy nem akarja befejezni a beszélgetést
hogy nem akarja letenni a telefont
hogy mindjárt vége a harmadik mondatomnak is és le kell tenni
és nem akarja
hogy jól érzi magát a hangomban
otthon van bennem
de előtte soha nem beszéltünk
soha nem láttam
nem ismerem
ahogyan ő sem engem
mégis pontosan tudtam
aztán 2 nap múlva újra megszólalt a telefon egy ostoba : minden rendben,,, sikerült ??? kérdéssel
és akkor már biztos is voltam benne hogy jól éreztem
tudtam hogy újra hallani akarja majd a hangomat
de butaság
soha többé nem fogok vele beszélni
de tudom hogy elraboltam egy kis szeletkéjét
érdekes nem ??
különleges érzés nem ??
- buta vagy !
Jó volt hallani ?
jó volt érezni ?
akkor fogd meg az ütőt, nyomd a kezébe, és keress magatoknak egy lukat.
LUKAT MINDIG LEHET TALÁLNI, HA VAN KIVEL JÁTSZANI
.
Hideg téli estének ígérkezett, pedig még csak ősz volt.
Telihold volt.
Hideg, esti, telihold rossz emlékeket idéz.
2 évvel ezelőtt egy ilyen estén ,,,,,,,,,,,, szóval zokogtak a csillagok.
De mára már csak a Hold mosolyog
teli pofával vigyorog
csendesen elmentem a garázsig, tettem a tűzre
pár percig még bámultam bele a lángokba, majd nyakamba húztam a kabátot és indultam befelé a házba
a szemem sarkából furcsa mozdulat árnyékára figyeltem fel
ahogy odafordultam macit láttam kapálózni
elindultam felé, a hegy felé
hatalmas karmozdulatokkal készült ütni valamit, ami a földön volt
- hello,, - köszöntem felé
mi a náthát csinálsz itt ebben az időben ??,
- játszok
- játszol ???
mifélét ??
- hát golfozok
- téli estén, a hidegben, sötétben, éjszaka ??
megbolondultál ?
- milyen sötétben ?
telihold van :-))
széles vigyorral lendítette kezét agy újabb ütésre
és eltalálta
a hányaveti ütővel, eltalálta a hányaveti labdát , és az csak repült, repült a Hold felé
aztán nagy avarcsörömpöléssel leesett egy távoli bokorba
Maci nagy lendülettel elindult felé
- hó hahó !!! hová ez a nagy sietség ???
- hát a labdáért.
-na de,,, de de ,,,
ne hülyéskedj hogy tényleg itt az éjszakában,,,
na meg a rettenetes erdőben ??
és hová ütöd ??
mi a cél?
meddig az addig ??
- hát a lukig
- milyen lukig ?
hol a luk ?,
- a luk, a luk,,, szóval a luk az majd lesz
odabenn az erdőben
valahol
de ne okoskodj, hanem gyere
gyere keresd velem
elindultunk, megkerestük, megtaláltuk
meg ne kérdezd miért indultam el vele
csak mentem
mert a jó barátok már csak ilyenek
mennek
ekkor Maci a kezembe adta a labdát és az ütőt
- most Te ütsz !!
- én ?
na de meg szabad fogni a labdát ?
tulajdonképp mik itt a szabályok ?
- szabályok azok nincsenek
az a szabály, hogy Te meg én együtt vagyunk
egy labdát ütünk egy ütővel, addig míg lukat nem találunk
- te jó Isten,,,, hosszú egy éjszaka lesz ez
de aztán szót fogadtam, megragadtam a labdát, letettem a földre, suhintottam az ütővel és a labda meg repült
és repült
és repült
egyik ütés a másik után, felváltva ő meg én
a Hold ragyogóan sütött
valahogy a hideget sem éreztük
sőt
kifejezetten kimelegedtünk ahogy rohantunk a hegyen föl, a völgybe le
egyszer csak eltűnt a labda
ahogy felcaplattunk a fennsíkra megláttuk
egy luk mellett állt meg pár méterre
- felkiáltottam :
Maci !
nézd !
egy luk !
- na nem megmondtam neked !
ahol játék van, ott luk is lesz !
diadalittasan kezembe nyomta az ütőt és ragyogó szemeivel kísérte a mozdulatomat
és és és egyből bele
a legközepébe
örömünkben a nyakamba ugrott
elkezdtünk nevetni
hancúrozni a földön a Holdsütésben
valahogy nagyon lehengerlőre sikeredett ez a nevetés
amikor lenyugodtunk Macikám elcsendesedve szólalt meg :
- na mi van a távoli férfi hanggal ?
megdöbbenten néztem rá
- hát Te meg honnan tudsz erről ?
hiszen még én sem tudok róla
- tudod, én vagyok a legjobb barátod
ott vagyok a zsebedben
mindent hallok és mindent látok
szóval mi van vele ?
- nem tudom ,, én sem
nem ismerem, soha nem láttam
de az első hangjából tudtam hogy érdekes
először azt hittem csak képzelődök
éreztem ahogy hatok rá a hangommal
nem tudom ezt máshogyan elmondani
pontosan tudtam ahogyan kiejtem a semmitmondó szavakat a számon hogy hirtelen mit érez
hogy hallani akar
hogy nem akarja befejezni a beszélgetést
hogy nem akarja letenni a telefont
hogy mindjárt vége a harmadik mondatomnak is és le kell tenni
és nem akarja
hogy jól érzi magát a hangomban
otthon van bennem
de előtte soha nem beszéltünk
soha nem láttam
nem ismerem
ahogyan ő sem engem
mégis pontosan tudtam
aztán 2 nap múlva újra megszólalt a telefon egy ostoba : minden rendben,,, sikerült ??? kérdéssel
és akkor már biztos is voltam benne hogy jól éreztem
tudtam hogy újra hallani akarja majd a hangomat
de butaság
soha többé nem fogok vele beszélni
de tudom hogy elraboltam egy kis szeletkéjét
érdekes nem ??
különleges érzés nem ??
- buta vagy !
Jó volt hallani ?
jó volt érezni ?
akkor fogd meg az ütőt, nyomd a kezébe, és keress magatoknak egy lukat.
LUKAT MINDIG LEHET TALÁLNI, HA VAN KIVEL JÁTSZANI
.
2012. november 7., szerda
Zsebszerelem
.
Csak bámultuk bámultuk a tüzet
összebújva melegedtünk
mindketten gondolatainkba merültünk
egyszer csak eszembe jutott valami, amit Macival még nem beszéltem meg :
- tudod hogy a szeretet állandó a világban ?
na most macimon volt a meglepődés sora
- miről beszélsz ?
mi van ??
- hát hogy a Földön a szeretet , a harag , a bánat, a gyűlölet , a szomorúság állandó.
ez a dolog valahogy a Holddal van összefüggésben.
a tündérek a világ keletkezésekor ide hoztak egy csomó szeretet , szerelmet
haragot és bánatot, és azt mondták az embereknek, hogy ezzel gazdálkodhatnak
mindez a Föld és a hold között áramlik ide, meg oda, és ez tartja egyensúlyban a világot
amikor valahol valaki boldog, valahol máshol egy ember épp nagyon szomorú lesz
amikor valahol valaki meghal, máshol egy új élet születik
amikor valaki szerelembe esik, akkor máshol egy szív épp megszakad
ezért van az hogy soha nem tudsz maradéktalanul boldog lenni
mert a tudat alattidban érzed, hogy valakitől ez a boldogság elszívódik
de nem tudsz igazából reménytelenül szomorú sem lenni, mert tudod , hogy csak idő kérdése és minden megoldódik
ha lenn vagy a gödörben, akkor egyértelmű hogy valahol távol már a jó közeleg
csak néha nehéz ezt belátni
ha a fellegekben repkedsz, akkor nyilvánvalóan tudod, hogy nemsokára ennek is vége lesz
és már nem repkedsz
talán ezért félek én egy kicsit a felszálló ágaktól, de ez egy törvényszerűség
remény a boldogtalanságban
és érzelem megtartóztatás a boldogságban
na már most
mit tehetsz akkor , ha valaki nagyon fontos Neked
ha félsz attól hogy amikor jön a szeretet elvonás,
és minden szép elmegy
a mindennel együtt ő is
akkor hogyan mentsd meg őt magadnak
hogy ne tudja elvinni a bánat , hogy megmaradjon a szeretete neked
szóval Vircinától tanultam a tutti trükköt :
zsebre kell tenned
ha valaki fontos a számodra, akkor beleteszed a zsebedbe
a szívét, a lelkét , az emlékét
így amikor nagyon nagy szükség van rá, akkor bármikor veled lehet
mert ami a zsebedben van, közel a szívedhez, azt nem vihetik el
még az örömfalók sem
na Maci !!
ezért vagy Te mindig velem
mert Te vagy az , akire bármikor, bárhol szükségem lehet.
Tudod Téged szeretlek a legjobban a világon
bármi is történjen, Te mindig itt vagy velem
a zsebemben
ez az igazi zsebszerelem
.
Csak bámultuk bámultuk a tüzetösszebújva melegedtünk
mindketten gondolatainkba merültünk
egyszer csak eszembe jutott valami, amit Macival még nem beszéltem meg :
- tudod hogy a szeretet állandó a világban ?
na most macimon volt a meglepődés sora
- miről beszélsz ?
mi van ??
- hát hogy a Földön a szeretet , a harag , a bánat, a gyűlölet , a szomorúság állandó.
ez a dolog valahogy a Holddal van összefüggésben.
a tündérek a világ keletkezésekor ide hoztak egy csomó szeretet , szerelmet
haragot és bánatot, és azt mondták az embereknek, hogy ezzel gazdálkodhatnak
mindez a Föld és a hold között áramlik ide, meg oda, és ez tartja egyensúlyban a világot
amikor valahol valaki boldog, valahol máshol egy ember épp nagyon szomorú lesz
amikor valahol valaki meghal, máshol egy új élet születik
amikor valaki szerelembe esik, akkor máshol egy szív épp megszakad
ezért van az hogy soha nem tudsz maradéktalanul boldog lenni
mert a tudat alattidban érzed, hogy valakitől ez a boldogság elszívódik
de nem tudsz igazából reménytelenül szomorú sem lenni, mert tudod , hogy csak idő kérdése és minden megoldódik
ha lenn vagy a gödörben, akkor egyértelmű hogy valahol távol már a jó közeleg
csak néha nehéz ezt belátni
ha a fellegekben repkedsz, akkor nyilvánvalóan tudod, hogy nemsokára ennek is vége lesz
és már nem repkedsz
talán ezért félek én egy kicsit a felszálló ágaktól, de ez egy törvényszerűség
remény a boldogtalanságban
és érzelem megtartóztatás a boldogságban
na már most
mit tehetsz akkor , ha valaki nagyon fontos Neked
ha félsz attól hogy amikor jön a szeretet elvonás,
és minden szép elmegy
a mindennel együtt ő is
akkor hogyan mentsd meg őt magadnak
hogy ne tudja elvinni a bánat , hogy megmaradjon a szeretete neked
szóval Vircinától tanultam a tutti trükköt :
zsebre kell tenned
ha valaki fontos a számodra, akkor beleteszed a zsebedbe
a szívét, a lelkét , az emlékét
így amikor nagyon nagy szükség van rá, akkor bármikor veled lehet
mert ami a zsebedben van, közel a szívedhez, azt nem vihetik el
még az örömfalók sem
na Maci !!
ezért vagy Te mindig velem
mert Te vagy az , akire bármikor, bárhol szükségem lehet.
Tudod Téged szeretlek a legjobban a világon
bármi is történjen, Te mindig itt vagy velem
a zsebemben
ez az igazi zsebszerelem
.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)