A JÓ A ROSSZ ÉS A CSÚF

érdekes hogy az emberek mennyire nem hajlandóak tudomásul venni hogy az élet kihagyhatatlan része a gonoszság
a halál
az átok
a balszerencse

vagyis a rossz és a csúf

harcolnak, háborúznak
ki szeretnék kerülni
meg akarják előzni

bástyákat építenek
falakat húznak
kérnek
követelnek
felelőssé tesznek

nem tudják elfogadni
feldolgozni

hogy a rossz nem csak elkerülhetetlen, de szükséges része is a világnak

figyelem az embereket
figyelem a híreket
barátokat , magamat

és a lehetetlenre pazarolják az energiáikat
nem  lehet a rossz ellen tenni
része az egésznek
nincs jó rossz nélkül

egyrészt

másrészt meg ott van a karma, a sors és egyebek

ha valakinek menni kell
ha hívják
ha várják

akkor el fog menni
ha ehhez az kell hogy beteg legyen akkor az lesz
ha baleset, akkor az fog történni

egyszerűen ha várják mennie kell

a módja már mellékes

és mi ilyenkor csak azon gondolkodunk, tőrjük magunk és marcangoljuk
hogy mit tehettünk volna ellene
hogyan óvhattuk volna meg

felelősöket keresünk
magunkban
másokban
Istenben
a sorsban
tündérekben
angyalokban

pedig sehogy

egyszerűen ez volt megírva
.

SZERENCSE MALOM

Vicces hogy mennyien magukra vették a tegnapi kiírásomat. Hogy kinek szólt mégis, és miért ?
Hát jöjjön egy mese. Vagy ide illik, vagy nem :-))

pusztulat hideg volt a tavasz ellenére

Még mindig esett néha a hó, pedig a bokrokon már megjelentek az első rügyek, sőt volt amin már a levelek.
Át kellett mennem a szomszéd faluba, sürgős elintézni valóm volt.
De mivel nem voltam biztos benne hogy fel tudok majd jönni kocsival hazafelé,,,, lefelé még csak-csak,,, ezért fogtam magam és elindultam gyalog az erdőben.

Lépteim roppantak a vékonyka hóréteg alatt.
Nem,,, marhaság,, lépteim alatt roppant a vékony , fagyos hóréteg.
Aztán meghallottam a hideg csendben egy sokkal szaporább lépegetés zaját.
megijedtem hogy valami állat szegődött a nyomomba,, de

de igen
egy maci volt
az én medvém

szapora léptekkel rohant utánam

-hova igyekszel ebben a hidegben,, hiszen neked bundád sincsen ??

kérdezte

- át kell mennem a faluba.... dolgom van

- a faluba ?? soha nem mentél át a faluba gyalog

- nem igaz,,, régen egyszer-kétszer már mentem. Na meg mentem máskor is, csak kocsival . Azt meg nem láttad
és amúgy is meg vagyok hízva,, jól jön egy kis fogyókúra---- féle

- hmmmmmmmmm,, persze,,,, értem,,, akkor megyek veled

felpattant a vállamra, és most már vele lihegtem tova a meredek hegyeken
néha meg-megálltam, mert el vagyok én szokva a pár kilométeres gyaloglásoktól, és bizony nehéz nekem ez a 2 km/ órás erőltetett menet

amikor megálltam egyszer ,,,, a sok közül,, mert inkább álltam, mint mentem
szóval ismerős hangra lettem figyelmes

hangosan csobogó víz zajára
de mit zajára,,, robajára

na akkor lett furcsa a helyzet, mert hogy nem tudok róla hogy itt szakadék és vízesés is lenne

- Maci !! hallod !! Mi ez ??
nézzük meg !!

Maci csak megszeppent kíváncsisággal bólogatott mellettem

elindultunk a hang irányába, de még nem láttunk semmit
az út mellett, ahonnan a hangokat véltem jönni, sűrű bokrok álltak
tüskések, kevés levéllel

félve nyúltam feléjük, hogy félrehajtsam őket

nem volt egy kellemes élmény, de sikerült
a bokrok mögött a fák közt egy érdekes malom állt
egy vízimalom

- jéééé ? Te Maci ! Ez itt volt eddig is ???

- Én még nem láttam ugyan, de lehet. Te jártál már erre egyszer meg kétszer !

- na ja. Nézzük meg kicsit közelebbről.

átléptünk a tüskés bokron és közelebb lopóztunk
újabb bokrok mögött bújva lestünk
hogy miért bújtunk el ??

ki tudja ?

- Maci !! Miért bujkálunk ?? Álljunk fel, és menjünk oda.
Ez csak egy malom,, semmi különleges

Miközben beszéltem hozzá fordultam, és rá néztem.
Láttam meglepődött arcát,,,,, aztán felemelte a kezecskéjét és tátott szájjal a malom felé mutatott
megszólalni sem tudott

na fene ?? Mi van ??

Odanéztem,,, elkezdtem meregetni én is a szemem, mert elsőre nem láttam semmi ámulni valót
a malmon nem volt semmi
sem mellette
sem a téren, sem a réten, sem a falán, sem ablakán

aztán a malomkerékre néztem
és a vízesésre
és a zúduló víz mögött meglátta szemem

azt hittem csak a gyöngyöző vízcseppek játszanak velem
becsuktam, majd újra kinyitottam szemem

de még mindig ott voltak
a vízfüggöny mögött 3-4 furcsa kis szerzemény

nem tündérek, nem angyalok, nem koboldok, nem manók
hát akkor kik lehetnek

összenéztünk, megvontuk a vállunkat és figyeltünk tovább,
azt találgatva , ez mi lehet ?

valamit szorgalmasan csináltak
egymás kezéből adtak, vettek, majd elmentek

szárnyuk volt, kezük meg lábuk,, de nem repültek, mentek
alig volt ruhájuk,, mint egy kis bikini, ebben a hidegben
és a ruhájuk kék volt
ruhájuk ??
de hiszen mind lányok voltak
szoknyácskában, sortban,, mind kékek

- Na Medve,, ez aztán a lecke
nem tündérek, nem angyalok
ruhájuk van, lányok és kékek
nem beszélnek
és dolgoznak serényen

na de mit ?
és kik ők ?

és miért nem beszélnek ??
hatalmas karmozdulatokkal magyaráztak, és úgy irányították egymást

Gondoltam egyet és megpróbáltam kicsit oldalt hajolni és onnan megfigyelni, hátha más szögből mást is látok.
De ahogy megmozdultam eltűntek
visszahúztam magam, és megint láttam őket

- Te Maci,,, biztosan itt vannak ??? Te is Látod Őket ?
Ha elmozdulok, nem látszanak.
Lehet hogy csak képzelem, vagy a vízcseppen a napsugár ragyogását vélem  lényeknek ??

- Nem nem,,, én is látom.
- De ők nem látnak minket ??
- Nem tudom,, menjünk közelebb.

Ahogy megmozdultunk volna jött arra az úton egy sereg gyerek
a lényecskék hirtelen abbahagyták a munkát
ránéztek a csapatra, és figyelték közelebb mennek-e

a gyereksereg élén haladó felnőtt is észrevette a malmot
elkezdte mutogatni a gyerekeknek
magyarázott, beszélt, kiabált, majd bevitte őket

Jól láthatóan a vízfüggöny mögött zajló eseményeket nem vették észre

amikor eltűntek a malom bejáratánál a lények megnyugodva újra elkezdtek dolgozni
ott folytatták, ahol az előbb abbahagyták
dolgoztak szorgosan,,, tettek vettek és belefeledkeztek

Amikor kijöttek a látogatók a malomból, egymásra néztünk, felbátorodtunk és elindultunk közelebb hogy megnézzük mi is történik itt.

mi sem értettük miért, de annyira óvatosan próbáltunk lépkedni a hóban, hogy magunk is megijedtünk amikkor megroppant alattunk, és hangos zajként hasítottak a levegőbe

csak akkor jöttünk rá, hogy hasíthattak volna,,,,,,, mert a vízesés és a malom zaja elnyomja

kicsit felbátorodva léptünk, és léptünk léptünk előre

már egészen közel értünk , amikor tudomásul kellett vennünk, hogy minket bizony nem látnak,
vagy nem érzékelnek
hogyan lehetséges ez ?
a vendégeket igen ?
minket nem ??

előre hajoltunk hátha hallunk valamit,
egészen közel
a vízcseppek az arcunkon landoltak szűntelen

láttuk ahogy mutogatnak, kézzel lábbal magyaráznak

egyszer aztán érdekes dolog történt
belépett a víz alá két fiú,, meleg, zöld ruhában
talicska félét toltak, és igen nagy hangerővel, túlharsogva a víz zaját szóltak
nem veszekedtek, vagy kiabáltak, vagy emelték fel a hangjukat, csak hallhatóak akartak lenni

- igyekezzetek,,, tudjuk hogy fáradtak vagytok, de már csak pán napig tart a csapadékos idő
és utána a malom megint leáll
használjunk ki minden percet

a lány lények megálltak egy pillanatra ,, nagy levegőt vettek, eleresztettek egy fáradt mosolyt , és folytatták a valamit amit csináltak.

a fiúk megjelenése, és hangos szava hirtelen hátra vetett minket Macival
összenéztünk, és egymás szavába vágva mondtuk :

- fiúk ?
- zöld ruha ?
- meleg öltözet ?
- beszéd ??
- leáll a malom ?
- miért eddig volt ?
- hol volt ?
- miért nem tudtunk mi erről ?

teljes volt a képzavar bennünk
nem értettük az egészet
mire visszanéztünk, már egész sokan voltak

fiúk, lányok
ruhásak és ruhátlanok
tettek vettek, mutogattak , beszéltek, dolgoztak

aztán arra is rájöttünk hogy akik mutogattak, csak azért nem beszéltek, mert úgysem értették volna egymás halk szavát
egyszerűbb volt mutogatni

Mivel mi is alig értettük egymás szavát elindultunk vissza az út felé

amikor már lecsendesedett a környék megszólaltam :

- azért ez érdekes

az erdő közepén egy malom, amit soha nem láttam, de más sem mert eddig senki nem beszélt róla
benne varázslatos lények
azt hittük csak lányok, de kiderült hogy fiúk is
azt hittem fürdőruhások, de kiderült hogy téli bundások is
azt hittem kék ruhások, de minden féle is
azt hittem csak mutogatnak, de kiderült hogy beszélnek is
nem látnak minket, de mi őket igen
másokat látnak, de mások őket nem
aztán most van malom, de szárazságban nem lesz ?
és mit csinálnak egyáltalán ??
kik Ők ?
és minek ??

és és és és

és ahogy befejeztem ezt az őrült gondolatmenetemet azt vettem észre hogy hazaértem

BASSZUS Maci
nem itt kellene lennünk
a faluba indultunk
megkavart ez az egész történet
a látszik de nincs
nincs de van
de mi van és minek van
és kinek van
és miért másnak látszik történet
most mi a fenét csináljunk ?

üljek kocsiba ??
menjünk át a faluba ?
de már nem érünk oda

Maci nézett egy nagyot bosszús arcomat bámulta és bölcsen ezt mondta :

- ugyan,,,

ne menj Te sehova
nem tudod mitől menekültél meg
lehet hogy rád dőlt volna egy fa
szakadékba is eshettél volna
jöhetett volna egy farkas, ami felfalt volna
vagy odaát a faluban,
elüt egy autó
vagy valami hasonló

ez csak egy szerencsemalom volt
ami visszafordított

úgy hogy észre sem vetted kikerülted a bajt
Te meg csak itt bosszankodol

szerencsemalom pedig sok van
látod és még sem
tudod, de nem hiszed
érzed, de nem foghatod
hiszel,,,
és hiszel,,
és hiszel

mert van ami látszik de nincs
és van ami nem látszik mégis van

pont mint a szerelem
.

A VAN ÉS A NINCS

ez a két dolog az élet mozgatórugója

ha szerelem ha barátság
egyszerűség , gazdagság
élet és boldogság
ha gyerek
étel
kincs
fantázia
gondolat
remény
hit
vagy bármi más

mindent a vannal és a ninccsel élünk meg

ha adod vagy elveszed
mindkettőtől remélsz

ha nincs vagy vágysz rá
ha megkapod ha elveszik
ha adják

s mindtől remélnek, remélünk valamit

s vajon tényleg mi a jó
mi hoz eredményt
mi lesz a hatásos ?

a nincsért sóvárgunk

a vannal élünk
hálásak vagyunk

ami van arra vigyázhatunk
megbocsájthatunk 

ami nincs azt elfelejthetjük
megmagyarázzuk miért is jó hogy nincs
belenyugszunk a hiányába, elfogadjuk
leépítjük
fiókba tesszük
megmagyarázzuk
s a végén már azzal sem tudnánk mit kezdeni ha lenne

azt hiszem a vannal tudunk igazán mit kezdeni
ha jó
ha rossz
de formálható
alakítható
utálható
szerethető
élvezhető
eldobható
megfogható
sajnálható

még a rossz is ha van kezelhető
jóvá formálható
elfogadható
és reményt hordozó

mert van

tehát jól gondold meg mielőtt valamit elveszel
eldobsz
eltépsz
kiszakítasz
elszakítasz
eltaszítasz

mert lehet hogy a nincs fegyver
de haszontalan,, rövid ideig hat, és sokszor nem visszafordítható
.

A pofon annak is fáj aki adja

Hatás - ellenhatás

megváltoztam
megváltoztattál
idióta gyanakvó lettem

átmenetileg

ellenségeket keresek ás találok mindenkiben
félek
elvesztettem

a bizalom képességét

gondolkodtam rajta hogy miért,,,,,,,, miért,, miért

aztán rájöttem

megoldás az ellentmondást szülő ellent mondás

visszajöttél,,, bár el sem igen mentél
és szeretsz
és ragaszkodsz
jobban mint azelőtt

de én megégtem
ha eltörik az ember lába, akkor igaz hogy begyógyul, de a törés helye sokszor sajogni fog, emlékeztetőül a történtekre

szóval féltelek
elkezdtem félni és félteni

és rájöttem miért

mert úgy éltem meg a történteket ahogy nem kellene
pont az ellentettjét éltem meg, mint ami történt

visszajöttél mert nem tudsz és nem akarsz nélkülem

és én mégis hogyan éltem meg ?

mindig mindenkivel szemben úgy , hogy én egyetlen vagyok
szerethető
és pótolhatatlan
és nélkülözhetetlen

tehát aki van, akinek vagyok, úgy sem tudna nélkülem
nem akarna
mert nem találhat másikat aki pótolhat
mert egyedi vagyok

és emiatt bíztam
mindig és mindenkiben, és minden egyes történetemben

aztán sokan bebizonyították már hogy mégis felejthető, és pótolható vagyok

de Ők már nincsenek,, messze járnak,
volt aki vissza talált, de nem kellett már
és volt aki annyira tudott pótolni, hogy soha többé  nem talált vissza

Te vagy az első aki ennyire, és komolyan

de az az idő amit a csókjaid nélkül háborúban töltöttünk, számomra mégis azt bizonyította hogy nélkülözhető vagyok

számodra is
hiszen hónapokig tudtál nélkülem

és most már állandóan attól rettegek hogy pótolható is

hogy miért ?

miért nem azt nézem ami van ?
miért azt amit kiváltott belőlem a volt ??

Ki tudja ?

Ki a fene ért meg egy női agyat ?

de azért szeretlek
és boldog vagyok
és örülök

mert a tények viszont mások

hisz

ITT VAGY !

velem
nekem
értem
miattam

újra
.

Aranypor vihar

Furcsa dübörgésre lettem figyelmes odakintről.

Ijedten lestem ki az ablakon, de nem láttam mást, mint kavargó port.
Csak nem vihar közeleg ??

Kiszaladtam, de ahogy kinyitottam az ajtót, már éreztem a közelgő vihar illatát és erejét.

Na, baj lesz itt, ha nem igyekszem, azt hiszem.
Kiszaladtam a hintaágyhoz, hogy bekapkodjam a párnákat és a takarókat, de annyira felerősödött a szél, hogy már nem volt kedvem elindulni vele a házba.

Bepattantam a hintaágyba, rá egy nagy párnára.
fejemre húztam a takarót és alaposan bebugyoláltam magam.
Arra gondoltam, hogy milyen vicces is ez.
nem volt benne semmi ijesztő, sőt kellemes langyos volt a levegő is

Csak valahogy a nagy szél, ismeretlen eredetű port,,,vagy homokot kezdett forgatni.

Kikukucskáltam egy csepp résen a takaró alól, és valami különlegesen varázslatosat láttam.

A háttérben az ég alja korom fekete volt.
Olyan elmondhatatlan hangulatot árasztva, amit szavakkal el sem lehet mesélni.
feljebb egy vékony sugárban kikandikált egy sugár napsugár....
A szél pedig őrült erővel forgatta a homokot.

Ez a csöppnyi napsugár, pedig elkapta pillantásával a porszemeket, minek következtében a fekete háttér előtt olyannak tűnt, mintha sárgás arany kristály szemek hancúroznának a tavaszi melegben.

nem hittem a szememnek
ilyet csak animációkon láthat az ember,,,, a valóságban nem létezhet ilyen

gyorsan visszarántottam a fejemre a takarót, mert a csodás látvány vacak érzés volt, ahogy belerepült a szemembe

takaró alatti magányomban, egyszer csak azt vettem észre hogy nem vagyok egyedül

Maci kuporgott az ölemben

Meleg szőrpamacs volt, egy pillanatra azt hittem porcica az...

- Mizu Maci ??

Csak nem megijedtél Te is ??
 Zajos a porvihar ??

- Porvihaaaaaaaaaaar ??

miféle porvihar ?
Ez aranyhomok vihar
emlékvihar --

- nahát maci miket beszélsz ?
 elég közönséges  homoknak tűnik ez
bár tény ami tény,,,,,,,,,,,, szóval különleges színei vannak, az kétségtelen.

- Ha nem hiszel nekem csak csukd be szépen a szemed, és úgy hallgasd a szelet

Szót fogadtam,,,,, becsuktam a szemem,,,, még jobban összegömbölyödtem, és figyeltem..........

nem történt semmi
már épp fel akartam adni, amikor furcsa érzés kerekedett bennem

hirtelen forogni kezdtem, mint 2 pohár bor után........
aztán.............

egy kedves folyó partján ültem
szép voltam, fiatal,, boldog

a folyó felől egy férfi lépdelt elő, táncos léptekkel

- gyere,,, gyere,,, !!!  kiabált felém 

Nézd mit építettem neked !

Megragadta a kezem, és ellentmondást nem tűrően húzott fel
már vele szaladtam a parton felfelé

lábunk keverte a száraz homokot, csak úgy repültek a napfényben a csillámló szemek

egyszer csak megláttam
egy édes aranyos homokvárat

a férfi megállt, és arcomat fürkészte
várta a reakciót

- gyönyörűűűű,, igazán remek ! Tényleg nekem építetted ??

- hát persze. De ez semmi,,,, gyere közelebb

Nagyokat nevetve, benyúlt a vár alá, és a hűvös homokból előhúzott 2 üveg jéghideg sört

mosolyom egekig emelkedett,, hevesen kaptam a sör felé és együtt nevetve tovább nyeltük kedvesemmel
közben elterültem a homokban és csodáltam a váram körül csillogó homokszemeket

Az álom lassan elszállt, kezdtem visszatérni a hintaszékbe, de akkor hirtelen egy új helyen ébredtem

most egy tenger partján hevertem
napoztam a forró homokban
élveztem ahogy a nap melegíti a bőrömet, közben hallgattam a tenger zúgását

egyszer csak eltakarta valami a napot,, egy édes árnyék közeledtét éreztem
becsukott szemmel mosolyogtam, amikor megéreztem a bőrömön a rám csurgó homok simogatását

kikukucskáltam és láttam ahogy egy férfi markát fölém emelve ereszti rám a meleg homokot
először  csak a hasamra , majd a combjaimra

végén már annyira csikált, hogy nem bírtam tovább és elkezdtem nevetni, hogy hagyja már abba

odahajolt, megcsókolt, és forró ölelésbe, majd egy édes szeretkezésbe forrtunk össze

ezután már kapkodtak az emlék képek
ide-oda
homok
ölelések
csók

megannyi emlék, miknek nem is voltam soha részese

de az érzéseknek igen
az események nem voltak valósak, de az emberek, az ölelések igen

minden homokszem egy-egy emlék

visszatértem lassan valójában a takaró alatti valóságos világba
és hogy megbizonyosodjak róla, most nem álmodok, kinéztem a kémlelő nyílásomon

A szél változatlan erővel forgatta a homokot
de ahogy most néztem, már nem homoknak véltem

valóságos aranypornak láttam, ahogyan Maci is mondta
erősebben kezdtem nézni hogy valóban mit is látok,, homokot, vagy aranyat,
és akkor megláttam a csillogó visszaverődő fényben a képet

a férfi képét,
a másikban a tengerpartét
a sörét
a várét,
a másik férfiét
és az összes többi emlékét

Hatalmas forgatagban keveregtek, össze vissza
Mint egy fazék levesben a rízsszemek
Már nem lehetett lassan tudni ki-kivel van
melyik esemény, melyik emberrel
melyik érzéssel

megráztam a fejem,,, nem hittem a szememnek.
visszahúzódtam a takaró alá, becsuktam a szemem, hátha látok még valamit, de nem

többé már nem

lassan hallottam ahogyan a szél lecsendesedik
majd el is múlik
kinéztem óvatosan, nehogy szemembe repüljön valami kéretlen

csend volt
hirtelen beállt, hatalmas csend

ledobtam magamról a takarót
és körülnéztem
kerestem a vihar nyomait
a letört faágakat
megtépázott lombokat
a leülepedett homokot

de nem volt
a viharnak az ég világon semmi nyoma nem volt
se letört ágak, sem sérülések
sem homok
de még csak egy kósza homokszem sem

sem arany
sem barna

semmi sem

az arany emlék homokvihar nyomtalanul elment

elvitte a porszemeket, el az aranyat

Talán itt sem volt
talán igaz sem volt mindez ?
.

Maci és a jégvirág

Már megint
vagy még mindig

de tél van ,,, hideg,, és fűteni kell

kiléptem az ajtón, mint minden nap sokszor, és elindultam a garázs felé

meglepődtem rajta hogy bevilágította az utamat a holdfény
nagy meglepődésemben meg sem néztem hogy telihold van-e vagy csak tiszta az ég

óvatosan lépkedtem a kazán felé, amikor egy furcsa árnyékot vettem észre
a deszka kupacon ült
először azt hittem a macskánk az, de rájöttem hogy cicusom nem lehet, mert benn van a szobában

aztán ahogy megmozdult a frász majdnem kitört

persze Maci volt
élő eleven plüss létében

-- na Te galád, muszály neked állandóan rám hozni a frászt ???
mi járatban erre , ahol csak a madarak járnak ??

de maci nem válaszolt
mellém csapódott és jött velem a kazánhoz
feldobta magát egy kupac fára és nézte a tüzet amíg pakoltam a fát

sötét volt már, de mégis a hold fényénél egész jól lehetett látni
elindultam kifelé, de Ő a tűzbe meredve gubbasztott a kupacon

gyere már Te medve,,, ne légy ledermedve
én fázom
nekem csak hájam van, nem bundám

lassan elindultunk a ház mellett vissza a lakásba
egyszer csak látom, macim döbbenettől ledermedve áll az úton
szemével meredten egy pontra fókuszál, és nem tud leszakadni a látványról

oda néztem én is, és valóban érdekes volt ....
február 7-én, a mínusz 2 fokban egy gyönyörűséges jácint pompázott az udvarban
hegyesen ágaskodva meglepő és merőben szokatlan képet nyújtott

de ott volt

keményen mint egy frissen nyíló csodaszép, üde virág
a hosszú szára, a levelei, és pompázatos virága

medve halkan megszólalt :

- látod ???

- igen,,, látom

- és a többieket is ??

- többieket ?

többieket nem láttam
és bár én rögtön tudtam a virág titkát, de többieket akkor sem láttam
néztem a virágra
néztem macira
aztán újra a virágra,,,,,,,,,,, és akkor már én is láttam

furcsa , aprócska kis szárnyas lények ugráltak, táncoltak a virág körül
egymást kezét fogva, kört alkotva ünnepelték a csodát

pár pillanatig lenyűgözve bámultam őket, mert roppant viccesnek véltem a látványt

Na de most tényleg !!! Komolyan ! Valóban nem látják ??

Maci ledermedve,,,,,,
tündérkék örömtáncot táncolva ünneplik, a jéggé fagyott , kidobott , elszáradt jácintomat ??
Amit a fiam viccesen kiültetett ?
Aminek a pompázatos virága csak egy elfáradt , a holdfényben  nagynak tetsző hamis virág.
Igazából valóságosnak, és ünnepelni valónak hiszik ?
egy csodának ?
a tavasz hamis hírnökét ??

valóban nem látják, vagy csak nem akarják, hogy ez csak egy jégbe fagyott, kidobott levirágzott virág ??

na deeeeeeeeeeeeeeeeeeee

mit is okoskodok én ?

nem mindegy
néha csak okot kell keresni egy kis ünnepségre
és ha ezért igazinak kell hinnünk,, egy hamis képet...

miért is ne ???

csendben bemenetem,,, hagytam macit álmodozni,
titkot fejteni
majd csak rájön

hogy az élet néha egy illúzió

de sebaj, ha párpillanatra örömet okoz
.

Időnk kövei

.
Néha köveket gördít elénk Isten az utunkra
apróbbakat közepeseket, hatalmasokat
és néha olyanokat, melyet átláthatatlanul
áthághatatlannak látunk

melyek eltakarják az utat,
melyet úgy tűnik nem tudunk sem kikerülni,
sem átugrani
és csak tornyosul előttünk hatalmas falként,
mindent eltakarva

a kisebbeket odébb rúgjuk
átlépjük
felvesszük és játszunk vele
majd elhajítjuk 

de minden ellenkező érzés ellenére idővel még a leghatalmasabbak is eltűnnek

mert hogy ugye jön az erózió
a szél
a víz
a napsütés
és a jég

és ezek a legkeményebb sziklákat is kikezdik,
melyek így a végén már csak löszként hemperegnek talpunk alatt
.